Éppen a napokban olvastam egy közepesen rossz interjút Szabó Zoltán pilótával, a legendás Topival, melyben - érintőlegesen ugyan - természetesen ismét felmerül a sokak szerint (közéjük tartozom én is) a politikai döntéssel méltatlanul hadrendből kivont Mig 29-es is és persze a katapultálás, melyről sokan, sokáig beszéli fognak még.
Az autós világból mindenki ismer egy-egy belevaló, keménytökű versenyzőt, de ha egy pillanatra levesszük a szemellenzőt és körbenézünk, akkor azért rájövünk arra, hogy egy több ezer liter kerozinnal teli (4000 kiló fért a 29-es ezen változatába), bármelyik pillanatban felrobbanni képes, lángoló repülőgéppel hidegvérrel manőverezni egészen addig, amíg ki nem vezetjük azt a reptér légteréből és a lakott terület fölül... nos, az már több, mint kötélidegeket feltételez. Itt a videó róla.
Hogy mennyire nem volt ijedős, azt még jobban mutatja a másnap készült videó, ahol elmeséli a történéseket. Külön felhívnám a figyelmet a Zavart az, hogy közben ég a hajtómű - mondatra és arra, hogy Láttam, hogy ott a két iskola. Elképesztően érdekes, mert olyan történéseknek lehetünk fültanúi, melyeket első kézből még nem hallottunk soha. Lélekjelenlét a maximumom.
Ez a videó aztán beszippantott, megint csapdába kerültem, ilyenkor órákra képes vagyok belegabalyodni a jobbnál-jobb videós tartalmakba, így akadtam rá a magyar 29-es (Gracy) talán legszebb elköszönésére, amit a 2010-es - a csehországi Pardubicében megrendezett - airshow-n mutatott be. Nem sikerült kiderítenem, hogy ki volt a magyar gép pilótája (Topi vagy Bagira nem lehettek, időközben kiderült, hogy addigra már nem repülték, de a kommentekben megjelent az elkövető: Takács Géza, a fű alatt repülő, üdvözlet!), de ezzel az egyszerűnek tűnő, alacsony áthúzással méltán köszönt el mindenkitől.
Aztán jött a lengyel testvér és ő sem vallott szégyent, sőt! Mai szentimentális rovatunkat láthatták/olvashatták, talán megérti mindenki, akinek a nadrágszárát megcsapta már a két RD szele. Gyönyörű célszerszámok ezek.
