Lóval gyorsabbak lettünk volna

A négyórás tatai kényszerpihenő megakasztotta a lelkesedést. Na, nem mintha nem az lett volna titkon az út jelmondata, hogy szopóálarcot fel, de a hajnali kelés után egy megyével arrébb, áthűlve megebédelni, nem a vágyott vasárnapi programok egyike volt. Így, az első nap után nem lett több kedvünk kis hatótávú villanyautóval világot járni, de ezt nézze el mindenki: a dopaminszintünk durva hullámvasúton van túl, miután a hol harminc, hol tizennyolc fokos utastérben húztunk le tizenöt órát. Így nem jutottunk el Passauig az első napon.

Amit most csinálunk: elmegyünk Nürnbergig egy városba kvalifikált, fűtésre, sebességre érzékeny villanyautóval autópályán, folyamatos mínuszban. Az egészhez a Kia adott autót, egy Soul EV-t, amiért az előző mondat ismeretében lényegében házhoz jöttek a pofonért, de kettőnk közül ők a tökösebbek, hogy ezt bevállalták. Mi legfeljebb megfagyunk, nekünk ott vége, de azt ők sosem mosnák le magukról. Usain Boltok vagyunk az ultramaratonon, utunk folyamatos logisztika, de ez Ausztriában már megy gyomorideg nélkül is.

A vázlatos napi menetterv, amelynek vége egy passaui dönerezés és alvás lett volna, Tatán vérzett el – a csak papíron Type 2-es, váltóáramú töltőnél. Az Old Lake hotelnél végül a mezei csepptöltővel, 35 kilométeres hatótávról kellett felnyomni a Soul akkumulátorait 70 kilométerig. Ez tartott a kezdeti szerencsétlenkedések után tizenegytől háromig.

Töltőtől-töltőig hatvan kilométer kellett minimum, plusz a tartalék, ha eltévedünk Győrben, dugó lesz, vagy szimplán elkezdi intenzívebben zabálni az akkut a Soul, mint tette azt az addigi egyharmad város, kétharmad autópálya viszonylatban. Ez konkrétan Tatáig átlag 17 KWh/100 kilométeres fogyasztás volt. Akinek úgy tetszik, ossza vissza forintba: átlag áramdíjjal, csúcsidőszakos, 43 forintos árral ez 730 forint, éjszakai árammal annyi sem. Ez a töltő egyébiránt ingyenes.

Taktikánk töltőről töltőre csiszolódik. Eddigi szenvedéseink egy része nem önhibán kívüli, kár tagadni, kezdve onnan, hogy a pályázás elején nem kerestük fel a budaörsi Auchan töltőit, amire több olvasó esküszik. Ha az működik, elérhettük volna Győrt egy seggel, de ami utólag ennél fájóbb, hogy a korai etapokban túl spártaira vettük a fűtésmegvonást. Győrbe még úgy érkeztünk, hogy csak a lejtőkön engedtünk rá kis meleget, akkor is csak 19-20 fokot, hogy a tartalékkilométerek ne vesszenek el. Nem vesztek, de egy-egy szakasz végére a hátsó ajtók műanyag borításai 11(!) fokra hűltek.

Az önkínzásnak és a Kisalföldnek hála viszont 15 kilométert írt még a Soul, amikor beparkoltunk a győri Dunakapu mélygarázs egyetlen villanytöltőjéhez, ahol a parkolás 50 forint egy órára, az E-on és a Nissan plakátjai alatt pedig szintén ingyen jön a villany.

Ez már bika, ahogy kell: 50 kW-tal, egyenárammal tölt, és közben végig kommunikál az autóval, nehogy túltolja neki a villanyt. Így bő fél óra alatt nyolcvan százalékra tölt, és ha hosszútávú céljai vannak az embernek az akksikkal, erre már csak akkor próbál rányomni ott helyben, miután szólt a rendszer, hogy elég, ha nagyon kell neki a hatótáv. Ez a töltő nem is engedett többet, hiába próbáltuk. A fűtés miatt harácsoltunk volna még, de a taktikánk és a szótárunk itt új elemmel bővült, az állásfűtéssel. Lényege, hogy amíg gyorstöltőn dokkolunk, maximumon nyomatjuk a meleget, hogy legyen mit beosztani később.

A közel harmincfokos induló hőmérsékletből 24 se maradt, mire visszamásztunk a pályára hat óra fele. Előttünk 90 kilométerre Göttlesbrunn, ehhez 105 kilométer volt a Soulban. Sipi előre lebeszélt mindent az osztrákokkal, tudták, hogy megyünk, tudtuk, hogy nyitva lesz a villanykút, de nem rizikóztunk. Kilencvenre lőttük a tempomatot, csorogtunk a szélső sávban, s minthogy kamionstop volt, csak néhány élőállatot és fagyasztott kajákat szállító kamionosnak voltunk útban. Nekik néha nagyon, de miután kielőznek, jól szolgál a szélárnyékuk. Videó erről később, amint utunkba kerül egy combos wifi. 

Hogy nem fagytunk meg a legsötétebb, sokszor 20-30 kilométereken át tartó totális fűtésmegvonásban, az nagyban köszönhető a tesztre kapott motoros felsőknek. Warm to go a cucc neve, egy gyorskajáldás, benzinkutas megjelenésre is alkalmas pulóver ez, aminek egy lítium-polimer akkumulátor adja az áramot. Van benne egy vezérlőelektronika, ami három állásban szabályozza, mennyire fűtsenek a belevarrt karbonszálak. Körbenyal benne a meleg, csak a lábaidnál hűlsz, de erről majd Sipi ír hosszabban, ahogyan az osztrák határra kiismert, majd Bécs után tökéletesített Soul fűtésrendszeréről is.

A Soul pesszimistán számolt a Győr előtti pályatempónkból, mert úgy maradt megint 15 kilométer tartalékunk az első ausztriai állomásra, hogy a telefonon élőben navigáló ügyfélszolgálatos osztrák néni egy erdei utas kitérő után elnavigált egy lezárt sorompóig. Öt kilométer kerülő lett a vége, de ő indította aztán be nekünk valahonnan sok kilométerrel odébbról a göttlesbrunni töltőállomást, merthogy az osztrák használthoz szükséges kártyánk Bécsben várt. Mindezt vasárnap este, folyamatos telefonkapcsolatban, a legnagyobb természetességgel.

Kis fennakadás azért volt a kommunikációban, így a két töltőoszlopból a gyengébbet aktiválta nekünk a hölgy. A másik ChaDeMo-szabványos (lényegében ez is egyfajta egyenáramos gyorstöltő) volt, amivel harminc perc alatt megint 100+ kilométerben lettünk volna. Jobb híján most is maradtunk a váltóáramnál, de a csepptöltőnél lényegesen gyorsabban jött a nafta. Nagyjából úgy, ahogyan Tatán is jött volna, ha működik a rendszer. Bécs 37 kilométerre volt, 51-ig vártunk. Ott aztán lényegesen kevesebbet fogyasztott, még a töltőkártya-felvevős kitérővel a belvárosban is odaértünk.

Most Obereggingigben vagyunk, 355 kilométerre Budapesttől, egy 15 órás út után, aminek a fele állással telt. Túl vagyunk egy bécsi chademós töltésen, és egy másikon a szomszédban, és összesen ötön egy nap alatt.  Egy hotelben alszunk, ahol bankautomata-szerű robot a recepciós 0-24-ben. Videó később, reggel indulunk. Ausztriában harminc kilométerenként gyorstölthetünk majd, átmegyünk rajta, mint kés a vajon; Passau a déli cél, Nürnbergbe valamikor este érünk, ha minden simán megy a német töltőknél is.