A rokkant parkoló szent, de a villanyautós le van szarva?

A keddi volt az első olyan napunk, amikorra semmi nagy izgalommal nem számoltunk, fix pontok köré volt tervezve. A hotelben csepptöltővel száz százalékra töltöttük a Kiát, innen a nürnbergi vásárváros durván 40 kilométer, tehát akár az oda-vissza is simán meglehetne, és még egy kis tartalék is maradna. De egyrészről nem akartuk feszegetni a szálloda tűréshatárát, és minden este a karácsonyi világításnak fenntartott aljzatból szívni a villanyt – a főnök nagyon kedvesen megengedte, hogy használjuk a fenyőfa tövébe telepített stekkert, de érezhetően nincsenek arra berendezkedve, hogy a kedves vendégek az udvaron tankolják a coulombokat. Meg aztán a Messezentrum főbejáratánál ott a töltő, ami minket vár, ráadásul a Német-Magyar Iparkamara segítségével direkt nekünk fent lesz tartva egy hely.

Reggel a sajtótájékoztatóval kezdtünk, itt sok gyártó megmutathatta az idei újdonságait, kifejezetten a nulladik napra felépített standokon lehetett körbenyalni a friss játékokat. Természetesen ez csak egy igen szűk keresztmetszet, mindenkinek az összes újdonsága nem fér ide, de akik elég érdekesnek és fontosnak tartják a cuccukat, azok áldoznak némi külön baksist a kiemelt megjelenésre. Volt itt gyerekeknek szóló szakácskönyvtől kezdve kamerás drónokon át a LEGO-kompatibilis robot alkatrészekig és a fúziós társasjátékokig minden.

A LEGO saját, külön sajtótájékoztatót tartott a birodalmukban, ami a gigantikus kiállítási terület másik végében volt, pont ott, ahol a töltőállomás van. Ez már azért is jó volt, mert kocsival mehettem át odáig – többször megtettem már ezt az utat gyalog a sajtóközponttól a nagy gyártók űberexkluzív standjaiig, elkopott a lábam. (Megjegyzem, standnak nevezni ezeket a kiállító területeket erős understatement, de még nem találták fel azt a szót, ami igazán leírná a tárgyalótermekből, tréning termekből és kiállítási termekből álló komplex területet). Tehát villany Soulba be, pár perces gurulás után megérkeztem a sorompóhoz, ahol egy kedves úr elmondta, hogy bár se a nevünk, se a rendszámunk nincs leadva, de menjünk csak a töltőhöz, SMS-sel vagy kártyával elindítható a töltés, sőt, ő is telefonál egyet a kollégájának, aki jön és segít.

Egyetlen szabad hely volt a töltőoszlopoknál, pedig összesen négy abrakoló villanyautónak van elkülönített helye. Nem, nem a kiállításra özönlő villanyautósok miatt van dugó a töltőoszlopoknál: simán beállnak mindenféle kocsival az elkülönített helyekre. A rokkant parkoló szentírás, senkinek nem jut eszébe jogosulatlanul használni, de a villanyautós helyre szemrebbenés nélkül beállnak. És nem csak a külföldi rendszámos autók, németül esetleg nem értő sofőrjei. Ezek szerint ez nem csak nálunk probléma – láttam én Octaviát parkolni az ELMŰ székház előtti töltő mellett. Ami ugye szabálytalan, de nem is ezért parasztság, hanem mert a villanyautósnak tényleg égető szüksége lehet az oszlopra. De ez biztosan változni fog, csak a napfényt fekete lyukként magukba szippantó, kiemelten sötét türhők parkolnak le a benzinkutak töltőfejeinél, fosszilis üzemanyagot már megtanultunk vételezni.

Persze nem fog ez pikkpakk menni, ha a kulturált német parkolóőrök simán beengednek bárkit a villanyautós parkolóba, a változás sokára megy csak végbe a fejekben. Mert nem értik, hogy ez nem egy kényelmi szolgáltatás – különösen nem a nürnbergi vásár területén, ahol egy négyórás töltésért elkérnek 20 Eurót – hanem a továbbjutáshoz elengedhetetlenül fontos energiát veszi magához, aki villanyautóval odaáll. Én is ezt szeretem volna, de nem jött össze, mert nem jutott el az illetékesekhez a nevünk, rendszámunk, és hiába telefonált a portás, senki nem volt, aki a helyszínen segíteni tudott volna. Szerencsére az SMS-t sem fogadta a rendszer, gondolom magyar telefonról nem tudja levonni az összeget. Tökön is szúrtam volna magamat, ha nem a városban töltünk az ingyenes oszlopok valamelyikén, hanem itt hat rugóért. Mikor kérdeztem a portást, hogy ezek után hová állhatok, mondta, hagyjam csak ott az autót. – És ha valaki tölteni akar? Nincs egy szabad hely sem. – Hát, akkor pechje van. Na, ilyesmihez nem adom a nevem, inkább gyalogolok pár száz métert, de elálltam a Kiával.

A legós sajtótájékoztató után – amiről bővebben kicsit később mesélek – még körbejártam a modelles pavilonokat, lefotóztam egy-két érdekesebb autót, modellt, aztán begurultunk Nürnbergbe, hogy kipróbáljuk a publikus ingyenes töltők valamelyikét.

A Kesslerplatzon két csatlakozási pont is van, azonnal, gond nélkül el tudtuk kezdeni a töltést, mehettünk vacsorázni. És ha már nyilvános töltőhelyen hagyjuk a kocsit, eljött az idő, hogy kipróbáljam az egyik kábellopást megelőző tippet, amit a kiás Újvári Zoli mesélt: a gyakorlott villanyautósok egy kerékkel ráállnak a kábelre.

Kiadós séta után jutottunk a Tripadvisoron kinézett kis ázsiai büféhez. Örök hálával tartozom a Tripadvisornak és Dávidnak, mert lehet, magamtól sosem keveredtem volna ide. Nürnbergi kolbászt ettem volna, vagy szimplán beérem valami hamburgerrel, girosszal, de mivel Dávid nem eszik húst, érthető volt, hogy két napi vega-hamburgerezés után – igen, itt van bundában sült zöldséggel készült burger is – kívánt volna valami más rendes kaját. Ezért arra gondoltunk, keressünk egy indiait, mert az indiai éttermekben minden átkozottul finom, akár húsos, akár zöldséges, mindenki boldog lesz. És rátaláltunk erre a kis büfére, aminek barátságosak az árai, barátságosak a gazdái, és ahol bitang jót ettünk. Nekem az ilyen ázsiai kaja akár minden nap jöhetne. Persze csempésztünk a menüsorba egy kis helyi ízt is, muszáj volt igazi Afri-Colával öblíteni a spenótos lencsét, a vörös curry csirkét.

Mire visszaértünk a kocsihoz, szépen megszívta magát nürnbergi árammal – igaz, nem száz százalékig töltött, de a 110 kilométeres hatótáv bőven elég a szállásig és vissza. Holnapra elvileg el lett intézve a töltés (de most már tényleg), aztán este nyolcra villámtalálkozót szervezünk a Nürnberg környéki olvasóknak – akit érdekel a villany Soul, ami saját lábon jutott el Nürnbergig, jöjjön! Ennél a töltőoszlopnál lesz a míting, gyertek sokan!

Az út összes posztját megtalálod egy helyre gyűjtve ezen a linken.