Dráma! Elromlott a töltő

Na, most aztán ugrott minden tervünk, az Altlengbach melletti gyorstöltő hibakódot ír, nem működik. A következő betervezett oszlopig meg még van 84 kilométer. Megszívtuk? Francokat, ez Ausztria.

Azonnal felhívtam az ügyfélszolgálatot, hogy jelezzem, valami nem smakkol a töltővel. A kedves női hang felvett minden adatot, neten ellenőrizte az oszlop állapotát, megkért, hogy amíg értekezik a műszakiakkal, töltsünk a 22 kilowattos Type 2 csatlakozóval. Amint megtud valamit, visszahív.

Negyed órán belül jött a hívás, hogy sajnos nem tudják megtávjavítani a CHAdeMo töltőt. Hoppábaszki. Most akkor mi legyen? Töltsünk itt órákon át? Mert valami 15 kilométer hatótávunk van, azzal messzire nem jutunk. Az ügyfélszolgálatos hölgy kérdezte, hogy van-e internetünk, mert ha nincs, megkeresi a legközelebbi töltőállomást nekünk. De megnyugtattam, hogy van netünk, intézzük.

Amíg lassan csorgott a villany a Soulba, megkerestem a legközelebbi CHAdeMO oszlopot. A bécsi körgyűrűn, pontosan arra, amerre megyünk van egy, méghozzá 25 kilométerre a pozíciónktól. Mire a navi megtervezte az utat, már fel is töltött annyira az akksi, hogy kis ráhagyással elérjük az oszlopot. Ezek az osztrákok szörnyűek, itt már stresszelni sem tud az ember egy rendeset. Így nem fogja Balázs egykönnyen elengedni a használt Leaf-vásárlási terveit. Majd meglátjuk, mit mond a magyar szakasz után.

Még nem reménytelen a négyórás érkezés az Istenhegyi úti töltőhöz. Míg a posztot írtam, megérkeztünk a göttlesbrunni töltőhöz, ahol minden tökéletesen működik. Egyetlen apróságra kell figyelni: ha az RFID-kártya nagyon kihűl, meg kell kissé melegíteni, mert különben nem érzékeli a szenzor. Ilyenkor egy gyors nadrághoz dörzsölés csodákat művel.

Az út összes posztját megtalálod egy helyre gyűjtve ezen a linken.