Melleit adta a sportért a legtramplibb autóversenyzőnő

Ha létezne általánosan elfogadott archetípusa a lázadó és férfias nőnek, Violette Morrisról mintázhatnák. Atlétaként kezdte, de sok egyéb mellett focizott és versenybringázott is, mielőtt autóversenyzőként végigverte néhányszor a férfimezőnyt. Száz év távlatából nehéz megérteni, mi vette rá, hogy minden gesztusával és tettével szembemenjen kora nőideáinak, pedig élettörténete egy folyamatos lázadás volt az általános nőkép ellen. A sportsikerekért még óriási melleit is beáldozta, de hiába minden igyekezet, sokan egész életében csak egy igénytelen leszbikust láttak benne. A franciák folyamatos ellenségeskedése a nácik karjába kergette, hogy végül úgy haljon meg, ahogy élt: kompromisszummentesen.

Hosszú út vezetett Violette 1893-as születésétől odáig, hogy az aktív sportévek után a Gestapo hiénája lett. Groteszk testalkata és az, hogy öt nővére árnyékában családja legfiatalabbjaként nőtt fel erős hatással lehettek a fiatalon sportemberré lett Violette önképére, ahogy az sem mellékes szál az életében, hogy hamar rájött homoszexualitására. Rövid ideig ennek ellenére megpróbált idomulni a társadalmi elvárásokhoz. Húszévesen még meg is házasodott, hogy aztán kilenc évvel később, első nagy sportsikerei után elváljon.

Az első világháború utáni években az élsportolók még nem egy-egy versenyszámra kifejlesztett csúcsgépek voltak. Nagy volt az átjárás a különféle sportágak között, de olyan nagy területen kevesen mozogtak egy időben, mint Violette. Miután a háborúban mentőautó-sofőrként a legvéresebb csatákban gyűjtötte a kilométereket egy átalakított Ford T-vel, két fő célja volt az életben: kijutni az 1928-as amszterdami olimpiára és autóversenyzővé lenni. Utóbbi akkor sem volt olcsó hobbi, akik nem aranykanállal seggükben születtek, jellemzően kurválkodásból szedték össze a hozzávalót. Férfiak és nők is, de Violette-nél ez nem volt egy járható út, így húszas évei közepén abban kezdett érvényesülni, amihez habitusa és testi adottsága tökéletes volt, és atléta lett.

A 166 centis magassága mellett élete javát 70+ kilogrammal töltő Violette mindent végigpróbált, amit akkoriban egy nőnek a sportban lehetett. Sőt, ahol tudta, túlfeszítette a határokat. Gyakran hangoztatott mondása volt, hogy amire egy férfi képes, arra ő is képes. Többször kiállt bokszolni férfiak ellen, és nem mindig sétált ki vesztesként a ringből, de a nők között országos címig vitte, ahogy birkózásban is a legjobbak közé tartozott. Violette aktívan töltötte húszas éveit; két focicsapatban játszott párhuzamosan, férfiak között vízilabdázott, versenybringázott, de a legjobb a dobószámokban volt. 1921-ben meg is nyerte a gerelyhajítást és a diszkoszvetést a Női Világjátékokon, ami akkoriban a legmagasabb szint volt, ahova női atlétaként elérhetett.

Sportsikereinek köszönhetően egyre ismertebb lett Franciaországban, és talált magának támogatót autósportos szárnybontogatásaira. 1922-ben benevezték az egynapos Bol d' orra a rövid életű Benjamin autójával. Ebből a versenyből lett mára a világ egyik legfontosabb egynapos motorversenye, de akkoriban a szegény ember Le Mans-ja volt, első sorban autóknak. Violette jól debütált ebben a sportágban is: negyedik lett, és megfutotta a leggyorsabb kört. Ettől kezdve egymás után kapta a lehetőségeket, és még abban az évben három kisebb versenyen nyert.

A szenvedélyeit folyamatos teljesítménykényszerben élő Violette céljaiért óriási melleit is beáldozta. Ma már nem teljesen tiszta, hogy ezt inkább az atlétika kedvéért tette, vagy inkább azért, hogy elférjen a fakormány mögött, de mindkét elmélet aktívan él az emlékezetben, és egész biztos, hogy mindkét területen nagy könnyebbséget hozott neki a dupla masztektómia. Az efféle húzásain persze jókat csámcsogott a kori francia sajtó, ahogy állandó téma volt kirívó viselkedése. Rövidre vágott hajjal, férfiruhákban járt, trágárul beszélt, folyamatosan cigi lógott a szájából, nem félt konfrontálódni senkivel és nyíltan vállalta homoszexualitását. Ennyi akkoriban elég volt ahhoz, hogy magas szintekről gáncsolják.

Violette pechére legeredményesebb időszakában, az 1924-es párizsi olimpia idején a nőknek még nem tartottak atlétikai számokat. 1928-ban vették be a játékok közé, amire az  autó- és motorversenyzés mellett aktívan készült. A kisebb futamokon elért győzelmek után 1925-ben második lett motoron a Párizs-Nizza versenyen, 1927-ben pedig megszerezte legnagyobb sikerét rövid autósportos karrierjében, amikor egy B.N.C.-vel nyert a Bol 'd oron. A verseny történelmében ezzel ő lett az egyetlen női győztes, de innen meredek volt neki a lejtő minden téren.

 A Francia Női Atlétikai Szövetség az amszterdami olimpia előtt kijelentette, hogy erkölcsi szintje miatt nem képviselheti Franciaországot a játékokon. Magyarázták a szexualitásával, az öltözködésével, és hiába támadta a döntést, a bíróságon is lesöpörték fellebbezését. A sportolói liszenszétől megfosztott, harmincas éveit töltő Violette többé nem indulhatott egy atlétikai versenyen sem hazájában, amivel élete egyik fő motivációja, az olimpiai arany elérhetetlen cél lett. A versenyporttól távol kerülve autók alkatrészeivel kereskedett, versenyautókat szerelt, de ennek az üzletetnek – akárcsak autóversenyzői karrierjének – a gazdasági válság tett keresztbe. Ezután tenisz- és autóvezető leckékkel tartotta magát a felszínen. Így töltötte a következő éveket, míg állítólag egészen Adolf Hitlerig jutott a francia szövetség karriergyilkosságának híre. 

Violette megszégyenítése miatt kiváló célszemélynek tűnt a náciknak, akiknek jó kapcsolatokkal bíró kémekre volt szükségük. A mindig is aktív közösségi életet élő Morrisnak fontos kapcsolatból volt elég, így nem meglepő, hogy amikor egykori sporttársán, a náci ügynökké lett Gertrude Hanneckeren keresztül megkörnyékezték, nem kellett sokat győzködni. Az 1936-os berlini olimpián már díszvendégként fogadták, ezután pedig szállította az infórmációkat. Kezdetben a Maginot-vonalról, a Somuna készülő tankjairól, és fontos személyekhez szolgált elérhetőséggel.

Amikor '40 után forrósodott a helyzet Franciaországban, Violette az ellenállásról és az azt segító csoportokról szolgált infókkal. Amikorra a nácik megszállták a hazáját, már nem volt titok, melyik oldalon áll. Gyakran látták a Gestapo párizsi központjában, a szervezet titkos ügynökből meg is tette ügynökévé, amiért honfitársaitól kiérdemelte a Gestapo hiénája nevet. Az ő feladata volt letartóztatni és kikérdezni az ellenállás tagjait. Testhezálló volt, az ekkor már ötvenes éveit suroló Violette ereje nem sokat kopott, ami állítólag sokat segített kegyetlen vallatási módszereiben. Már-már legendás, rettegett alakja volt a Gestapónak, amikor ellenállók egy csoportja végzett vele. 1944. április 26-án, egy héttel 51. születésnapja után lőtték szitává Citroene kormánya mögött.