A Lada Grantában gyanús volt, hogy a sebességmérő marhára nem csal annyit, amennyit manapság szokás. Igaz, akad pár típus, ami már szinte teljesen pontos sebességet mutat, legutóbb a Peugeot 308-asban döbbentem meg, amikor a műszer 130-at jelzett, a GPS 132-t, vagyis a hiba minimális, másfél százalék. De ez a ritkább.
Arról persze már leszoktak a gyárak, hogy 10 százalékot tévedjen az autók sebességmérője, de százig úgy 5, afölött akár 7-8 km/óra tévedés még ma is belefér a többségnél. A BMW 225xe például 138-at mutatott, amikor 130-cal ment.
Nem úgy a Lada Granta, amely tényleg annyit mutat, amennyivel valójában megy.
Nincs mese, ez tényleg annyi – a GPS legfeljebb kis késéssel követi a sebesség változását, de amikor a tempó állandósul, látszik: nem túlzás azt mondani, hogy a Granta órája halálpontos. Egy szigorúan szabálytisztelő embernél ez nem gond, de aki úgy gondolkodik, hogy a műszer téved tízet, meg a rendőrök is legalább hatvanra állítják a traffit az ötvenben, az koppan, amikor kiderül, hogy az a hetven tényleg hetven volt.
Igaz, az egész nem fáj többe harmincezernél. Úgyhogy óvatosan.
Valójában nagy híve lennék, hogy a sebességmérők pontosan annyit mutassanak, amennyivel a kocsi halad. Egy modern autóban – a Lada pont nem ilyen –, ahol a fedélzeti buszrendszeren minden adat megvan az autó GPS-éből ahhoz, hogy halálpontos sebességi adatot lássunk, vajon miért csinálják ezt? Hogy a vevő úgy érezze, hogy milyen takarékos a kocsi, amikor kilóharminccal megy – elvégre 8 km/h tévedésnél a légellenállási erő kábé 12 százalékkal kisebb? Vagy így akarják megvédeni a tulajokat a traffitól?
Passzolom a kérdést, de aki tudja a választ, ne tartsa magában.
