Elcsépelt autókulturális lózung, hogy a Mazda MX-5 a kiegyensúlyozottsága miatt annyira jól vezethető autó. Remek a futóműve, elképesztően kanyarodik, és a motorja is pont annyira erős, hogy elhitesse, gyorsan megyünk, pedig nem is. Egyszerűen semelyik irányba sem sok, úgy méretezték, hogy a részegységek egy harmonikus egészet alkossanak, így az ember megtanulja, hogy mennyi mindenre elég 110 lóerő, miközben őrületesen jól érzi magát.
Aztán persze az, hogy nem kell bele több erő, nem jelenti azt, hogy nem is lehetne bele többet pakolni, persze ettől felborul az egyensúly, és akkor már kell a nagyobb fék, más futómű, szóval kezdődik az ördögi kör. Vannak persze műhelyek, ahol rendszer szinten foglalkoznak az apró roadsterek vadításával, Flyin’ Miatáékról írtunk már, legutóbb az aktuális Miatába is belapátolták a Corvette V8-ast. Ha az ember nekiiramodik a Youtube-nak, talán nem is talál olyan variációt, amit már nem építettek meg, van Toyota Supra 2JZ-vel szerelt Miata, Honda S2000-es motorral épített Miata, a Wankel pedig szinte magától értetődik, hiszen ott van házon belül. Nyilván meg lehet csinálni jól is, és őrületes buli lehet, amikor sok száz lóerő viszi az egytonnás nyitott kocsit, de ez is amolyan köszönöm, túléltem, inkább gyalog mennék vissza jellegű szórakozás lehet.
A Pistonhead Productions csapata viszont olyan léptékű kreténségbe vágott bele, amire a székely bácsi is csak annyit mondana, hogy remélem komoly, mert viccnek kicsit durva lenne. Kerítettek egy közepesen leütött állapotú első generációs – bukólámpás – Miatát, majd elhatározták, hogy dízel driftautót építenek belőle mindössze 48 óra alatt. Amerika ugyan a V8-cal adott maradandót az autós világörökségnek, de egy ekkora ország szerencsére kereskedelmi célokra gyártott dízelmotorból is jól áll. A mérsékelten elborult csapat választása a Cummins 4BT-re esett, ami egy 3,9 literes, négyhengeres turbódízel. Ez a motor lánykorában 105 lóerőt tudott, és valószínűleg egy Chevy Step Van kenyérszállító furgont hajtott.
A csapat két napra bezárkózott a műhelybe és csak a pizzás fiút engedték be, mert dolguk az akadt bőven: a teljes első segédvázat át kellett alakítani, hogy az eredetinél majd háromszor nagyobb és nehezebb blokk beférjen, a futóművet a súlyhoz hangolták, és ahhoz, hogy legalább nyomokban maradjon valami az autó egyensúlyából, a hűtőt a csomagtartóba költöztették, és a benzintankot is a lehető leghátrébb tolták. A motorra új adagoló és nagyobb turbó került, és bár a teljesítményéről nincs adat, de simán elképzelhető, hogy a gyári érték legalább duplájára képes, főleg, hogy szükség esetén nitróval is segíthetünk magunkon. A váltó egy négysebességes Ford, a differenciálművet pedig egyszerűen csak lehegesztették.
A mindenkiben visszhangzó gigantikus miért?-re kivételesen van értelmes válasz: a dízel Miata jótékony célból épül, közösségi finanszírozással. Az építésben résztvevő srácok elindítottak egy kampányt az Indiegogón – hasonló, mint a Kickstarter - , amelynek az volt a célja, hogy összejöjjön az építéshez szükséges pénz. Ez néhány óra alatt megvolt, de nemcsak pénzt, hanem akármilyen támogatást elfogadtak, legyen az munkaerő, alkatrész vagy sör. A kész autóval aztán részt vesznek néhány Észak-Amerikában megrendezett driftversenyen, majd amikor már elég ismert a kocsi, kisorsolják tombolán. A befolyt bevételeket egy helyi középiskola műhelyének adományozzák, hogy még több lelkes autóépítőt neveljenek ki. Sajnos nem találtam olyan videót, ahol driftelnek a kész autóval, de itt ez a kellemes dörmögő, hidegen indítós felvétel:
