Az úgy volt, hogy baromira siettem, egy csomó dolgom volt még aznap. Igyekeztem a legáramvonalasabban átslisszanni a pesti dugó résein, egész jól haladtam, aztán hirtelen, a legváratlanabb helyen, egy külvárosi felüljárónál, ahol ilyenkor egyáltalán nem szokott torlódás lenni, megszakadt a haladás. Mi a jó franc???
Kétszer egy sávos felüljáró, a szembejövők folyamatosan gurulnak el mellettem, de a mi oldalunk áll. Aztán megindul. És megint áll. Ó, már látszik is: egy vasaló-Megane az emelkedő közepén megállt, vészvillogóval blokkolja a sávot. Ilyenkor persze azonnal jönnek a sztereotípiák: szerencsétlen franciaautós, most aztán megszívta, a legszarabb helyen döglött be – mert hogy elromlott, az biztos. Egy sokat látott Megane-nal bármi előfordulhat, nem? A pechvogel ráadásul visszatolatni sem tud, egyedül előre tolni a meredek emelkedőn esélytelen. Mindenki idegesen kerülgeti a lerohadt kocsit, most még nincs itt busz, de percek kérdése és jön a nagy kékség, na akkor igazán durva lesz a torlódás.
Szerencsére nálam volt a villanyautós-projektben használt és eltépett, majd megjavított vontatókötél, nem volt kérdés, mi a következő lépés. Ahogy megkerültem a Megane-t, azonnal beálltam elé. A sofőr épp kiszállt. Nem is köszöntem, csak annyit kérdeztem: vonószemed van? És már szedtem is elő a kötelet. A srác csak annyit tudott kinyögni: Te most tényleg megálltál? Hogy segítsél? Nem hiszem el... Itt egy kicsit elszomorodtam. Tényleg itt tartunk, hogy az a megdöbbentő, ha valaki kérés nélkül megáll a másiknak segíteni? Oké, mondtam, hogy ne haragudjon, most csak annyit tudok tenni, hogy a túloldalig elcibálom nagyon óvatosan, aztán magára kell hagynom, mert tényleg nem érek rá. De 5 perc most belefér, neki is megspórolok egy kis felesleges idegeskedést, meg még másik 100-150 embernek megkönnyíthetjük így az életét.
Két percen belül kötélen volt a Megane, újabb három múlva már integettünk egymásnak. Később kiderült, semmi baja a francia technikának, ez is csak benzinnel megy, mint a többi otto-motoros autó. Kevés volt benne a szaft, és az emelkedőn mind hátracsúszott a tankban, ezért állt le. A gyors vontatásnak köszönhetően nem kellett autómentőt hívnia, egy tankolással megúszta a srác, ráadásul a felüljáró forgalma is csak percekig sínylette meg a dolgot.
Tanulság? Sose járjon annyira kevés üzemanyaggal, hogy épp csak lötyög a tank alján – nemcsak az a baj, hogy rosszkor áll le esetleg a kocsi, de egy modern dízelnél simán lehet, hogy szakszerviz nélkül nem lehet megint életet lehelni a levegős rendszerű autóba. A másik tanulság: legyen mindenkinél vontatókötél. És ha hasonló helyzetbe került autóst lát, álljon meg segíteni. Nem kell hazáig vontatni, nem kell pénzt adni alkatrészre (mert ilyenkor jó eséllyel csak lehúzni akarják a gyanútlanokat) vagy üzemanyagra. De ha az első kis utcáig, benzinkútig elcibálja a pórul jártat, nem csak a sofőrnek segített, de egy rakás másik embernek is, akik nem szívnak a lerobbant kocsi mögötti dugóban.
