Még mindig nem elég vagány?
Nico Rosberg győzelmével ért véget a 2016-os Forma-1-szezon. Ennek persze nem mindenki örül: a kritikusok jellemzően azzal érvelnek, hogy Nicóban nincs meg az a bizonyos plusz, az a tűz, amitől egy bajnok igazán nagy bajnok lesz. Maga Bernie Ecclestone, az F1 – annyira talán már nem is – mindenható urának szájából is kicsusszant már olyan mondat, hogy a sportágnak igazán Lewis Hamilton újabb sikere tenne jót. Aztán nyilván magyarázkodott egy sort. Úgy gondolom, azt, hogy Rosberg milyen bajnok, majd a következő szezon vagy szezonok mutatják meg igazán. Az idei vébét azonban nem véletlenül nyerte meg.
Oké, Nico Rosberg talán nem a legkarakteresebb figura a mostani mezőnyben. Ebből a szempontból sokkal hamarabb ugrik be Max Verstappen neve, aki körül az évad nagy részében forrt a levegő. Aztán ott van a háromszoros bajnok Hamilton, a kétszeres első Alonso, a mindig vigyorgó Ricciardo vagy a Jégember, Kimi Räikkönen. Arról viszont fölösleges lenne vitatkozni, hogy Rosberg jó versenyző. A tempója megvan, most pedig éppen a mezőny legjobb technikája is az övé, így az idei világbajnokság lényegében kétesélyes volt. Amikor viszont igazán kellett, akkor a tökei is a helyükön voltak. Erre nagyon jó példát hozott az idényzáró Abu-Dzabiban: Verstappen megelőzésében azért nem kis rizikó volt. A fiatal holland nem az a típus, akit meghatott volna, ha történetesen együtt esik ki a vébéesélyessel. Rosberg beszúrt, a következő kanyar kigyorsításánál pedig megfogta a pozíciót.
A világbajnoki cím szempontjából sok múlhatott a jó kezdésen is: Nico zsinórban négyszer győzött az év elején, miközben Hamiltonnak becsúszott egy hetedik hely is. Aztán a brit hiába nyert végül eggyel többet: Rosberg eggyel több futamot fejezett be csapattársánál. Malajziában harmadik lett, míg Hamilton az élről esett ki. Technikai sport, ez ilyen. Felesleges is taglalni, mi lett volna, ha végigmegy. A záróversenyre Lewis Hamiltonnak két lehetősége maradt: vagy erőt fitogtatva megnyeri a futamot, és második lesz a vébén, vagy megpróbál valamit. A brit mentalitását ismerve nem volt meglepő, hogy az utóbbit választotta. Az élen haladva próbálta feltartani csapattársát, hátha Vettel és Verstappen megelőzi. Nem jött be, Nico lett a bajnok.
A fater, Keke harmincnégy évvel korábban, 1982-ben lett világbajnok. Ha Nicónál felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg a legjobb pilóta tudott-e győzni, akkor ez nála még erőteljesebb lehetett. Mindössze egyetlen versenyt nyert a tizenhatból, miközben Pironi, Watson, Prost, Lauda és Arnoux kettőt-kettőt. Keke bajnokságához kellett Pironi sérülése, és hogy Watsonnak az utolsó két futamon ne jöjjön ki a lépés, valamint az is, hogy a Ceasars Palace Grand Prix-n Michele Alboreto megelepetéssikert arasson.
Így most Rosbergék elmondhatják magukról, hogy ők a Forma-1 történetének második olyan apa-fia párosa, akik mindketten világbajnoki címet nyertek. Eddig mindössze Graham és Damon Hill voltak erre képesek. Ott az öreg 1962-ben és 1968-ban, a fiú 1996-ban végzett a pontverseny élén. Keke és Nico esetében külön érdekesség, hogy az apa finn színekben szerepelt (amúgy finn szülőktől Svédországban született), fiának már a német himnuszt játszották. Wiesbadenben látta meg a napvilágot, édesanyja német. Amikor Nico még csupán a Forma-1 küszöbén állt, Keke egy interjúban elmondta: nem is tanították finnül gyermeküket. Inkább olyan nyelvekre helyezték a hangsúlyt, amelyeknek karrierje során nagyobb hasznát veheti: így beszél németül, angolul, franciául és olaszul. Az alábbi videó tanúsága szerint a versenyzésben is minden segítséget megadtak neki.
Az ifjabb Rosberg hatévesen ült először gokartban, 2000-ben a Formula A-ban lett második. És vajon ki volt az első? Lewis Hamilton, a maximális megszerezhető pontszámmal. A formaautózást BMW-vel kezdte, majd Forma-3-ra váltott. 2005-ben a GP2 bajnoki címét húzta be. Abban a mezőnyben ment többek közt Heikki Kovalainen, Nelsinho Piquet, a Le Mans-i győztes Neel Jani és a háromszoros túraautó-világbajnok José-María López is. A Forma-1-be a Williams vitte 2006-ban, a Mercedeshez 2010-ben igazolt. A csúcsra két második hely után ért fel.
