Technikailag nem egészen Škoda a Trekka, hisz a szárnyas nyilas jelvényt soha nem viselte, és kevesen ismerik, mert a világ egyik legeldugottabb zugában gyártották. Új-Zélandon azonban népszerű volt a cseh alkatrészekre épített könnyű terepjáró.
Az 1966-ban bemutatott Trekka doboz-karosszériája alatt ugyanis az első Octavia hajtáslánca dolgozott: 1,2 literes, 47 lóerős négyhengeres orrmotor, négyfokozatú váltó és hátsókerék-hajtás jellemezte. A karosszéria helyben készült, és hunyorogva tényleg bele lehet látni a korai Land Roverek vonásait. A jármű kiviteltől függően 920-980 kilogrammot nyomott, és terepjáró-viszonylatban nem is volt túl nagy a fogyasztása: 11 liter benzint kért 100 kilométerre. A maximális teherbírása ötszáz kilogramm volt.
A Trekka nyitott és zárt felépítménnyel volt kapható, 2-8 üléssel kiviteltől függően. 1970-ig, az importvámok csökkentéséig, és ezzel a japán gyártmányok beözönléséig Új-Zéland legolcsóbb autói közé tartozott.
Új-Zélandon ma is büszkék az autóra, hisz ez volt az egyetlen helyi gyártmány az ország történetében, amelyet legalább részben ott is terveztek. Ennek megfelelően van a típusnak rajongói oldala, és persze máig akad jó néhány működőképes – jól karbantartott, vagy felújított – példány. És úgy néz ki, most a Kodiaq kapcsán a Škoda is felfedezte ezt a fura mostohagyermeket, amely szigorúan véve az első polgári célra tervezett terepjáró a vállalat történetében.
