Brock Yates (1933-2016)

Brock Yates nem huligánként, de még csak nem is autóversenyzőként kezdte a pályafutását. Újságíró volt, első cikkeit tizenhat évesen a Science and Mechanics magazinnak írta, majd a Car and Drivernél lett újságíró, 1964-től felelős szerkesztő, a nyolcvanas évek elejétől kezdve pedig rendszeresen tudósított Nascar és Daytona 500 versenyekről is.

Jól ismert autós újságíró volt tehát, afféle lázadó fél-kívülállóként sokat támadta az amerikai autóipart, annak termékeit és vezetését. 1968-ban nagysikerű könyvet írt az ott dúló arrogáns, a piaci igényekre nem hallgató, az idők változását nem követő irányítási módszerekről The Grosse Pointe Myopians címen. Tizennégy, elsősorban autóversenyzésről és versenyzőkről szóló könyve mellett - nagy részük bestseller lett - Yates a mozivilágban is nevet szerzett. Ő írta a Butch Cassidy and the Sundance Kid című film forgatókönyvét, s ő írta az annak folytatásához alapot adó könyvet is, a Butch Cassidy and the Sundance Kid II-t. Nem véletlenül alakult így a pályája, hiszen apja is híres író volt, Raymond F. Yates.

De nekünk, akik távol élünk az amerikai autós médiától, mindez talán nem túl érdekes.

Hanem a Cannonball Run, az igen. Ezt a versenyt Yates rendezte először, s úgy vélem, a róla készült leghíresebb filmet, az Ágyúgolyó futamot szerintem minden ma 10 és 60 közötti magyar férfi látta már valamikor. Az 1971-es első versenyhez az inspirációt Yates egy bizonyos Erwin G. "Cannonball" Baker akcióiból merítette, aki több parttól-partig tartó verseny illegális időrekordját tartotta Amerikában.

Baker 1960-ban meghalt, Yates pedig az ő emlékére hozta létre a Cannonball Baker Sea-To-Shining-Sea Memorial Trophy Dash nevű futamot. Alapötlete: Amerikában elveszett a személyes szabadság, s ennek jelképe, hogy bevezették a sebességkorlátozásokat, ez ellen akart tenni valamit. Azt az első futamot 1971 elején egyedül hajtotta végre  egy Dodge furgonnal, majd írt róla a lapjában.

Még ugyanannak az évnek a novemberében vissztért a témához hét haverjával, s azt a már akár versenynek is mondható futamot megnyerte - ebben valószínűleg az is segített, hogy autója már nem furgon, hanem egy Ferrari 365 GTB Daytona volt, versenyzőtársként pedig az F1-es versenyző és Le Mans-győztes jó barát (aki egyébként meghonosította a pezsgőlocsolás díjkiosztó körüli intézményét), Dan Gurney ült mellette. A páros a New York-Los Angeles utat 35 óra 54 perc alatt tették meg, s Yates így nyilatkozott a haladásukról - "egyetlenegyszer sem mentünk gyorsabban 175 mérföld/óránál (282 km/h)".

1971 és 1979 között összesen öt Ágyúgolyó futamot tartottak a szervezésében, Yatesnek azonban már soha nem sikerült megnyernie egyiket sem. Az első, erről a versenyről szóló film egyébként az 1976-os, kevésbé ismert (egy blőd, de szórakoztató komédia jó csajokkal és autókkal) Gumball Run (Rágógolyó futam) volt. Az igazi film azonban, amely kőbe véste a verseny emlékét, az első, 1981-es The Cannonball Run (Ágyúgolyó futam) volt, melyhez főszereplőnek Steve McQueent akarták felkérni - telitalálat lett volna... De mivel 1980 elején McQueennél rákot diagnosztizáltak, nem vállalta el a melót, így lett a nyálasabb és kevésbé hiteles Burt Reynolds a főszereplő. Brock Yates két módon is szerephez jutott a filmben - egyfelől ő írta ahhoz is a forgatókönyvet, másfelől színészként is feltűnik rövid időre, mint a játékszabályokat lefektető versenyszervező a film elején.

Hogy mi lett a Cannonball Run utóélete? A nyolcvanas évek óta a Tire Rack One Lap of America Presented by Grassroots Motorsport Magazin rendezi ezeket a futamokat, s a fő szervező a mai napig Yates fia, Brock Yates Junior. A nagy Brock Yates 2016. október 5-én halt meg a New York-állambeli Bataviában, Alzheimer-kórban, tizenhat nappal a 83. születésnapja előtt. Letett valamit az asztalra, s ha ő nem is valószínű, hogy fel tudta már idézni, miket tett, ettől még százmilliók emlékeznek a munkáira világszerte.

Egy széljegyzet ide kívánkozik: A Car and Driver magazin - amelynek akkor épp Yates volt a szerkesztője - 1964-ben Dan Gurney-t javasolta az USA elnökjelöltjének... That was the beginning of a beautiful friendship.