Mohó Hiéna 2016: A legautó(s)barátabb ajándék

A kutyákat általában mindenki szereti, hiszen olyanok, amilyennek egy állatot elképzelünk: négy lábuk van, sok szőrük, kajlák, játékosak, általában kedvesek, de ha kell okosak és segítőkészek is. Pár paranoiás anyukát és nyuggert leszámítva nem is lenne senkinek problémája velük, leszámítva az autósokat. Ők ugyanis a kutyák nyomában szerteszéjjel hagyott matériába óhatatlanul beletipornak például jégvakarás közben, hiszen olyankor épp ott császkál az ember, ahová a kutya szívesen guggol, a gazdi meg úgy gondolja - az a senki földje.

Márpedig kevés annál kellemetlenebb pillanat van, mint amikor az ember a reggeli dugóban ácsorogva, ahogy lassan megjön a fűtés, a langgyal együtt felfigyel a jellegzetes illatra. Először arra gondol - á, biztos csak beázott a kocsi, lehet, hogy a kabátom nem száradt ki rendesen, aztán a gyanú szöge mind mélyebbre verődik a lelkébe - csak nem...?

A következő pirosnál aztán óvatosan felemeli a talpát a kuplungról, maga felé fordítja, oké, ez a talp csinos, fekete, enni lehet róla, de fordítja a másikat, és meglátja a rücsik között, amit nem akart, a ragadós, sárgásbarna kenyőcsöt. Ilyenkor lepillant a gázra, amelyen szintén felsejlenek a világos nyomok, és tudja, hogy vesztett. A következő sarkon futóműtörő manőverrel három kerékkel vészparkol a járdán, s ajtaját nyitva hagyva, négykézláb túrja végig a fal szélét egy fogpiszkálóért, gallyért, törött fagyis kanálkáért, bármiért, aminek tartása van, hegyes, és minimum két centi hosszú.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy aztán otthon milyen élvezet fejest ugrani a lábtér sötét gödrébe és három centiről szippantani a vakarászás következtében újult erővel szagokat eresztő kulimászt. Azt hiszem, leszögezhetjük: autós és kutya lehet csodás barát, de autós és kutya-exkrementum annyira már nem.

Nos, hogy béke honoljon a Földön, előállunk egy ajándékkal mindazoknak, akik kutyások, de barátsággal és empátiával viseltetnek az autósok iránt - esetleg ők maguk is autósok. Egy kis hordozható kutyakaki-zacskótartóról van itt szó, amely mellé - hogy az eb is örüljön - ehető műcsontot, afféle nassolnivalót is adunk ajándékba. Hiszen áttételesen az is csökkenti a károsanyag-termelést, a "ha lassan eszik a kutya, lassabban is jön ki a cucc a másik végén"-teóriát követve. S ha már ennyivel közelebb kerültünk a virágillatú univerzumhoz, akkor gondoltunk a virágokra is egy ikeás kaspóval, és persze, mint az elmúlt 1314 évben minden alkalommal, nem maradhat ki a 10 éves a Totalcar DVD-szett sem az ajándékcsomagból - pláne így, hogy már lassan 16 évesek vagyunk.

Szerintem mindenki látja és érzi, hogy egy ekkora ajándékcsomag a legmagasztosabb karácsonyi álmokat is lepipálja, tehát nem is adjuk ingyen. A pályázati kiírás: ollózzon össze Photoshoppal egy öszvér-gépet - elegánsabb mai nevén: cuvée-t - a Totalcar-szerkesztők emblematikus járműveinek fotóiból.

Lehet benne Winkler-Cougar, PT-Avensis, Pista-BMW, Sipi-Sierra (vagy Transit), Bandi-504, vagy bármi, ami a 2016 java részében még egyben levő újságírógárda révén ismertté vált a múltban, a lényeg csak annyi, hogy akár az Egri bikavér, ez is minimum öt különböző, felismerhető összetevőből álljon. Legyen a projekt neve TC-bikavér, ha már.

A pályamunkákat töltsétek fel az Indafotóra, s küldjetek egy linket akár mailben az olvasókra, akár ide, a kommentmezőbe. A határidő három nap lesz, tehát december 22-e, mondjuk este 7 óra. Hajrá!

Nagyban zúz az idei karácsonyi hiéna-szórás. Itt találod egy helyre gyűjtve mindet.