Na, ebbe beleszakadhatunk

Idén lesz nagykorú, az 1999-es Octavia látott már pár dolgot. És biztosan benne van vagy 410 ezer kilométer. Nem volt mindig simogatva, mikor hozzám került, napokig vakartam a mocsokból. Sok alkatrészt kicseréltem már, de a vezérlés lecserélése eddig elmaradt.

Az utolsó matrica szerint 400 ezernél, 120 ezer kilométer után kellett volna. Ez volt bő 10 ezer kilométerrel ezelőtt. Igen, egy pöcs vagyok, ezzel kellett volna kezdeni, tudom én. És most egy bő kétezer kilométeres útra kell vele menni. Megvettem kapkodva a teljes vezérlés szettet, szíjjal, görgőkkel, vízpumpával, még vezérlésrögzítő készletet is kaptam kölcsibe a Kauffertől. De nem volt biztos, hogy belefér a csere az időbe. Viszont felpattintottam a vezérműszíj fedelét, hogy legalább lássam, milyen állapotban van.

Meglepődtem, mert az összes felirat jól olvasható, ilyesmire nem számítottam egy 130 ezret futott fogas szíjnál. És maguk a fogak is egészségesek. Ezt látva úgy döntöttem, inkább megyek a régivel, mint hogy éjszakába nyúló szerelés közben üssön be a ménkű. Ahogy olvastam, a legtöbb szíjszakadást valami szerelési hiba okozta.

Hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet, minden féktárcsát és betétet újra cseréltem, illetve a bekrepált szellőzőventillátor helyett is lett egy új - nem jó mínusz 8 fokban csak a menetszél által befújt meleg levegőtől várni a csodát.

Eddig jobbak vagyunk, mint tavaly a villanyautóval, bő öt óra alatt Passauba értünk, átlag fogyasztásunk 5,7 liter (ja, nem mondtam, ez egy 110 lovas TDI). És fűtünk ezerrel. Még a Becsületes Nepper kedvenc dönerezőjét is kipróbáltam - csak ajánlani tudom mindenkinek. A címet persze nem jegyeztem meg, de majd a következő posztba beírom.

Még van bő kétszáz kilométer oda, meg hazáig majd mindennel együtt egy ezres. Vajon kibírja az öreg Octavia? Pontosabban a ki tudja milyen öreg vezérműszíj...