960 ezer kemény kilométer

Időről időre beesik a végtelen net-sztyeppéről egy sokat futott autó. Jellemzően valami Merci, esetleg Volvo, olykor egy-egy japán. Egy-, két-, hárommillió kilométer, egy megszállott tulaj, a sztori pedig néha azzal ér véget, hogy a gyár visszavásárolja az autót és büszkén mutogatja. Ezek a gépek jellemzően a kilencvenes évek előttről származnak, aztán mindenhonnan visszhangzanak a poros dogmák, melyek szerint régen minden jobb volt, akkor még tudtak autót gyártani, és a kedvencem, az ebben még anyag volt .

A helyzet viszont az, hogy ennyire jó autóink, mint ma még sosem voltak. Nevetséges mennyiségű üzemanyag elégetésével utazunk kényelmesebben, gyorsabban mint valaha. Hogy nem olyan tartósak? Ne abból induljunk, ki hogy a 320d már 300 ezernél széthullik. Az a 300 ezer valójában inkább 600, és az autó egész életében 150-nel takarította a belső sávot 5,5 liternyi gázolajból. Szóval biztos minden jobb volt rég? A szemlélet változott meg, a fogyasztási szokások, a gyártónak is érdeke lett, hogy pörögjön a széria, egyszerűen nincs szükség tartós autóra.

Vannak viszont gyártók, akiknek nem kell szélmalomharcot vívniuk a piacgazdasággal. A Porsche megteheti, hogy a paletta csúcsát, a 911-est olyan tartósra építse, amennyire akarja. Egyrészt a valódi nyereséget a Porsche-emblémás telekjárók hozzák, másrészt a 911 az az autó, amiért akármennyi pénzt is kér a gyár, ki fogják fizetni. Az elmúlt lassan 60 évben nem volt olyan verseny, ahol ne versenyzett volna Porsche, legyen az rali, megbízhatósági vagy pályaversenyzés, a stuttgartiak ott voltak és nyertek. Ez a sok millió versenykilométer pedig ott van minden Porschéban a mezítlábas Caymantől a meteoritokat röhögve lehagyó 918 Spyderig.

Ezért van az, hogy Porschét sosem lehet olcsón venni. Az első vízhűtéses széria, a 996-os 911 szerényebb darabjait még úgy ahogy meg lehetett csípni pár éve 4 millió forint körül, de már azok is drágulnak, a Használtautón az első példány 5 millióért eladó, a második már 6,5-ért. Amerikában persze más a helyzet, 5,2 millióért már jófajta 2002-es 911 Turbót kaphatunk, 545 lóerővel. Csak egy dologgal kel megbarátkozni: a 950 ezer kilométeres futásteljesítménnyel.

Mielőtt valaki röhögve belinkelné a 4,5 milliót futott Volvo P1800-ast, ne feledjük, hogy ennek a motornak minden literéből több mint 130 lóerő jön elő. Irdatlan erők kínozzák a hajtásláncot, miközben a futóműnek 1 g feletti oldalgyorsulásoknak kell ellentartania. Feszített technika, és joggal gondolhatnánk, hogy az eladó biztos csak boltba járt a kocsival, de nem valószínű: az autó eredetileg 415 lóerős volt, de rákerültek a 911 GT2 turbói és egy nyitott Fabspeed kipufogó, ezt a tulaj valószínűleg nem azért csinálta, mert nem akarná kihasználni.

Közben az autó 31 gumigarnitúrán fogyasztott el, és minden karbantartást a helyi Porsche szerviz végzett. A képek gyenge minőségűek, ezért nehéz a fényezés állapotára következtetni, és a beltérről készült fotókon sem látszik, hogy mennyire is kopott meg. Hogy jó vétel-e egy 1 millió kilométerhez közelítő Porsche, azt nem tudni, de az biztos, hogy ez az autó nem divatos kiegészítő volt a kaszinó előtt, hanem azt csinálták vele, amire eredetileg szánták: vezették.