Ha valami miatt minden AMTS után megbánom, hogy kimentem, az az átkozott dijjündissünn, ami az összes pavilonban ott van. Elviselhetetlen hangerővel ordít a dárenbéz (vagy ami épp van), amire a népek dudorognak, ráadásul olyannyira nem vagyok partiarc, hogy ilyenkor nem csak a zenét, de a kocsik közt felállított színpadon vonaglást is cikinek érzem. És folyton eszembe jut, hogy fehér embernek nem szabad zenére mozognia, mert nem tud táncolni.
De az az igazság, hogy amit az ember kint lát, felülírja a romos dobhártyáimra és a zenei ízlésemre mért csapásokat. Félelmetes mennyiségű kreativitás szorult ezekbe az emberekbe, akik kitolták az autóikat, motorjaikat. Természetesen pénzt is locsolnak a művekre, méghozzá esetenként orbitális mennyiségű lovettát: sok kerék-gumi szett még abból az összegből sem jött volna ki, amennyit Lendvai Zsolti eddig a Rulettkerék-Peugeot-ra elköltött.
Értékelem én a nagyon sok munkával előállított autókat is, még akkor is, ha se a jó ízlés, se a használhatóság szavak nem kerülhetnek egy mondatba az adott kocsival kapcsolatban. Aki szedett már szét csavarra egy autót, vitte el a bilincseket, csavarokat a horganyozóhoz, festett le minden lengőkart, az tudja, mennyi munka ez akkor is, ha „csak” jóra akarja csinálni. Szépre csiszoltatni és krómoztatni, pacsmagolás helyett tükörsimára fényeztetni sokszoros idő, energia és pénz. Éppen ezért még olyan autók mellett is tátott szájjal tudok perceket állni, amiknek a képe az Ablak-Zsiráfban a vizuális sokk címszónál szerepelne.
De igazán azt szeretem, amikor viszonylag egyszerűnek (tűnő) építéseket láthatok, vagy amikor megdöbbentően kreatív megoldást, összhatást tesznek a standra. A hotrodos részen a (ha jól emlékszem, szlovák) félig kész Ford rod mellett álltam hosszasan és csak szívtam magamba a látványt. Úristen, azok az ülések! Milyen formája van már az egész bódénak! Ahogy egy régi cimbora mondta az áhítat közben: mint ha egy Hot Wheels kisautót csinált volna meg valaki igaziban.
Az öreg cápa hetes BMW-ben semmi nagyon kreatív és egyedi új ötlet nem volt. De jól nézett ki a lecsiszolt fényezés- talán a sok réteg matt lakk miatt is volt annyira látványos. Láttunk már ilyet. A fém vázig csupaszított belső tér sem volt újdonság. És amikor a géptetőt felemelték a srácok, ott is csak olyasmit láttam, amire manapság csak annyit mond az ember: Mótvá! De akkor is, egy ilyen kocsiban megpillantani egy Trabant motort-váltót, üt, mint Muhammad Ali. Hát még, ha be is indították volna. De azt mondták, hogy pénteken egyszer megtették, nem dicsérték meg őket érte a pavilonszomszédok. Gyaníthatóan nem a hangos remmm-pemmperemm-pemm, inkább a szag zavarhatta őket. Nem minden downsizing jár magasabb EURO-besorolással, na.
Sokan próbálnak poént villantani az installációkban, van, akinek sikerül, de sokan vannak, akik csak valamilyen vonatra felülve, mások viccét reciklálva mosolyogtatják meg a közönséget. Szerencsére a mérhetetlenül kínos, műpénzzel, műdroggal pózolós, kisgrófót bömböltetős, műgangszta-tempóból idén nem láttam. Volt helyette autók alá dobált, félbe tört, véres rongyokba csavart próbababa, ami egy standon vicces, de minimum három társaságnál láttam ugyanezt a poént. Nem könnyű egyéniségnek lenni.
Az autókra felnyalt matricák általában kevésbé észrevehetőek, nem is mindenkinek tűnnek fel a poénok, ezekből is gyűjtöttem egy csokorra valót. Hogy melyik ciki és melyik menő, azt döntse el mindenki maga.
Ó, matricáról jutott eszembe, a napirajzos Grafitember a napokban gyártott egy zárt FB-csoport számára pár dicsérő- és oltómatricát, úgyhogy akinek nem tetszett ez a poszt, az ezt küldje nekem:
Aztán az az igazság, hogy az ember húzza a száját, hogy ezt is láttam már, meg azt a poént is ismerem, de amikor a kollégák képeit végignézem, minden évben rádöbbenek, milyen sok autót és részletet nem láttam. Úgyhogy lapozgassanak Rézmányi Balázs gelériáiban is, ő és Kéner Eszti rendes fotókat készített, én most csak telefonnal dokumentáltam.
A fenti képre kattintva a veterános galériát lapozhatja végig.
Amit Balázs szociautó-témában látott, azt a fenti a képekre kattintva nézheti meg.
Amik ebbe a galériába kerültek, azok a "tuning" kategóriát képviselik.
És ebben az utolsó galériában azok vannak, amiket nem tudott a fotós hová sorolni, így csak úgy hívja őket: resztli.
