Pedig olyan simán ment
A lehetőségekhez képest egész kényelmes ütemezéssel gondoltam készülni az augsburgi Mazda-múzeumba vezető túrára. Múlt hét csütörtök-pénteken beszereztem a szükséges alkatrészek kilencven százalékát. Úgy terveztem, hogy szombaton lecserélem a Mazdán a vezérműszíjat, kidobálom a régi fékbetéteket, kap friss olajat a motor, a váltó, az osztómű, meg a hátsó difi. Olajszűrőt is kap újat – nem vihog, nem feltétlenül kell, mert a gyári előírás erre az autóra az, hogy 5000 kilométerenként kell olajcsere, de csak tízezrenként kell szűrőt is cserélni. Ja, és ha már alatta vagyok, kap új hűtőfolyadékot is. Meg a kipufogódobot is lecserélem. És ha még a napba belefér, fékolajcsere is lesz.
A vezérlés minden eleméhez könnyű hozzáférni, szinte gyerekjáték volt eljutni addig, hogy levegyem a fogazott szíjat. Tényleg, minden olyan simán, minimális fejvakarással jött szét, hogy a kézikönyvet csak néha kellett fellapoznom. Aztán, mikor az ujjaim közt pörgettem a teljesen egészségesen kinéző vezérműszíjat, fogtam a szűziesen érintetlen dobozt, felbontottam, kivettem az új szíjat, és… szívrohamot kaptam.
Igen. Az, amit kibontottam, kisebb. 38 fog hiányzik, így véletlenül sem lehet jó. Nem tudom, hogy hozhatta ezt a rendszer, de több forgalmazónál is ott szerepel a listában, mint a BP kódú DOHC motorok egyik lehetséges szíja. Hát, a BG-s Mazdákba biztosan nem jó. Természetesen a termékleírásban ott van, hogy ez 107 fogú, de addig, míg ki nem vettem a régit, nem tudtam, hogy mennyi az annyi. És igen, eszembe sem jutott megnézni, hogy a listában ilyen és olyan is van – mert természetesen hozzák a 145 fogast meg a 107 fogast is. Mindegy, valahol gebasz van, én meg nem voltam elég éber, de szombat délután nagyjából mindegy is volt, miért nem jó ami nem jó.
Ott álltam a szétborított autó mellett, és lázasan gyártottam a vészhelyzeti forgatókönyveket. De akárhogy is gondolkodtam, hétfő reggelnél hamarabb nem kerül hozzám a vezérlés-szett, a régit semmi értelme visszatenni, szóval tegyük félre ezt a problémát, a többivel addig is tudok foglalkozni. Elkezdtem a motorolajjal és szűrővel – darab süti, csavar kiteker, olaj leereszt, szűrő leteker, új szűrő felteker, leeresztő csavar beteker, olaj betölt, és már kész is. A hajtáslánc összes eleménél ugyanez volt a forgatókönyv, mínusz a szűrőcsere.
A hűtőfolyadék leeresztésénél kicsit sikerült cifráznom a dolgokat. Kezemben a műanyag edénnyel egyensúlyoztam az akna létráján állva, amikor az egyik lábam lecsúszott a második fokról. Szinte már éreztem, ahogy pofával belefejelek a hűtőlébe, közben a lábam térdnél beakad a létra fokába és egy reccsenéssel elintézem, hogy előrefelé is hajoljon térdből, de szerencsére csak a vállamat vertem össze, meg a könyökömről radíroztam le a bőrt. És nagyon örültem, hogy nem törtem össze magam, mert nem tudom meddig feküdtem volna egyedül az aknában nyöszörögve – természetesen a telefont a kocsi szélvédőjére tettem...
Aztán jött a fékbetét csere. Itt azért volt szemmeregetés rendesen. A betétek kopórétege egyszerűen elkezdett széjjelmállani. Az a durva, hogy a W108-as Merciben is hasonló sorsra jutottak pár éve a még bőven jó vastagságú betétek. Igaz, ott a félrehúzásból vettem észre, hogy valami nem kerek, aztán mikor kivettem, a kopóréteg fele egyszerűen hiányzott a betétről. Úgy tűnik, ez tendencia lehet, mert, mikor Göbinek meséltem a dolgot, ő is megerősítette, nem egy hasonló betéttel találkozott az utóbbi években.
Kezdtem áldani az eszemet, hogy úgy döntöttem, a szemre még elég vastag, de legalább 5-6 éves betétet inkább kicserélem. Aztán mikor az egyik régi betétről kis kocogtatás hatására egyszerűen leesett a maradék ferodo, nyeltem egy nagyot.
Ez a német autópályán, egy hirtelen torlódás miatti fékezésnél nem lett volna vicces. És igen, márkás betét volt, nagy nevű kereskedőtől. Göbi arra tippel, hogy a kopóanyagban lehetnek valamilyen fémszemcsék, amik az évek során oxidálódnak, és ezért egyszerűen szétmállik a betét anyaga. Akárhogy is, azt javaslom mindenkinek, ha régi már a kocsijában a fékbetét, vessen rá egy hosszabb pillantást. És ha csavarhúzó hegyével kapirgálásra morzsolódás a reakció, villámgyorsan, nagy ívben dobják el és tegyenek be újakat.
Mire mindezzel végeztem, normális emberek már rég aludtak, a szerencsétlenebbek legalább egyszer fel is keltek az ágyból hólyagtájéki feszülésüket enyhíteni. A vasárnapom ugrott, mert olyankor az ember dolgozik, meg ugye vezérműszíjhoz, görgőkhöz is leghamarabb hétfőn juthatok hozzá. Azaz maradt a reményteljes várakozás és a bizakodás, hogy a szíj beszerelésekor minden simán megy. Akkor hétfőn kész leszek minden fontossal.
