A BMW Magyarország az idén is szervezett egy kísérő programot a balatonfüredi Concours d'Élégance-hoz, amit úgy kell elképzelni, mint egy normál sajtótesztet. Az újságírók beülnek mindenféle autókba – ezek most Minik voltak –, majd irány a Balaton.
Az ebédet Gyulakeszin, Tolnay Klári egykori birtokára szervezték, ahol a villa udvarán három M3-as várt minket, és persze egy ős-Mini, elvégre az idei esemény részben a Miniről szólt. Ilyenkor általában az öreg autókat is lehet vezetni, de most leszakadt az ég. Rövid pingvinezés után végül feladtuk: a Bavarian Classics autói kegyelmet kaptak, pláne, hogy az E30-as M3-as már el volt adva, ilyesmit esőben újságíró kezébe adni rossz ómen az Álmoskönyv szerint.
A többség elkeseredett, de hát ez van. Én is beültem a Countryman számomra értelmezhetetlen John Cooper Works változatába, és irány Füred, ahová nemsokára érkeznek a veteránok.
Közben elállt az eső, és András, a BMW sajtósa végül visszaemelte a programba az M3-vezetést. Igaz, csak az E36-ost, de vezethettük. Naményi Péter, a Bajor Klasszikusok tulaja mellé váltva ültünk be, majd időnként megálltunk, és vezetőcsere a kísérőautó utasközönségéből. Kísérőautónak pedig kaptunk egy M760Li-t. Mit lehet tenni, ha csak ilyen van kéznél?
Ízlelgessük csak: 600 ló, 800 newtonméter, 3,7 másodperces nullaszáz. Lemaradni nem fog. Alapára 54 millió.
Beültem a hátsó ülésre, két tablet és a hűtőgép közé. Ilyenkor mindenki ki akarja próbálni, mit bír az első, szinte M-es 7-es BMW. amíg a srácok a sport üzemmódot próbálgatták, a gyomromban tartózkodó zseniális spárgakrémleves, a mennyeien puha szűzérme és a mandulás-almás habcsóktorta egymást lökdösve próbált visszajutni a nyelőcsövembe, mivel kellemesen lankásra állítottam a háttámla dőlésszögét a főnöki ülésen. Hiba volt.
Jézusom, ez így megy?!
Pedig átkozottul fejlett ám a rekeszizmom, Dodge Viperen, mindenféle M5-ösön, Porsche 911 Turbo S-en, és most, hogy ránk köszöntött a jövő, Tesla Model S-en és X-en edződött. Csakhogy ott én vezettem, és nem egy hátsó kanapén ültem, ami helyzeti előnybe hozza a gyorsulás közben felfelé törekvő kaját.
Háromhét. Ennyi idő kell ennek a dögnek ahhoz, hogy álló helyzetből százzal menjen. Meddig van még értelme ennek a kukipárbajnak az autógyárak között? Amióta a Tesla Model S (P100D) megfutja 2,5 (igen, kettő és fél) másodperc alatt a nullaszázat, mi a fenét erőlködnek itt mindenféle turbós Porschék? Hol a határ, amit már nem éri meg ostromolni, pláne, amikor odaáll melléd egy hipszter a villanyautójával, és megesz reggelire.
Bár tény, hogy a benzinmotorban is van még kakaó, ha elég nagyot használsz belőle és elég sok turbót akasztasz rá. A BMW-ben a V12-es, alig 6,6 liter, no meg két turbó. Minden elismerésem a mérnököké, akik megoldották a hűtését. Soha ilyen gyors BMW-t nem gyártott a BMW, a most kifutott M5-ös például 4,4 alatt volt százon, de mindegy is, mert ezt már az új ötös sorozatból az M550i is lenyomta már. Mit fog akkor tudni a következő M5-ös?! Ja, és mindezt úgy, hogy a rettentő gyorsulást ma akár egy majom is végre tudja hajtani, ha elárulják neki, hogyan kell a rajtautomatikát bekapcsolni.
Ehhez képest ott megy előttünk az M3-as, amiről azt hittük, hogy az 5,5 másodperces gyorsulása valamiféle áttörhetetlen fal, kábé olyasmi, mint amikor a hangsebességet megközelíted egy légcsavaros géppel. Csakis olyan szuperszonikus gépek képesek áttörni rajta, mint egy-egy Ferrari vagy Lambó.
Valaha az az ötven-egynéhány éves bácsi is ezt hihette, amikor megvette ezt az E36-os M3-ast. Aztán beletekert vagy 220 ezer kilométert, de vigyázott rá. Innen, az M760Li hátsó üléséről nézve egy nagyon szépen megkímélt, használt autó, némi patinával. És hát nagyon nem megy, még ha figyelembe vesszük azt is, hogy mindenki igyekezett vigyázni rá. Esélye sincs az összkerekes M760Li-vel szemben, és tartok tőle, hogy nemcsak az egyenesekben, hanem kanyarban sem.
Hová lett a világ? Nem szeretnék károgni, hiszen mindig az ilyen felesleges dolgok vitték előre a technikát, sőt, a maga idejében az M3 is eget verően értelmetlennek tűnhetett. Mi az, amit egy 328i nem nyújtott, amit ez igen?
Amikor beszállok, rádöbbenek, hogy a BMW akkoriban még ki sem találta, milyennek is kellene lennie az M-es autónak. Kívülről semmi látványos, még sárvédőszélesítés sem látszik rajta, maximum a spéci felni. Bent az ülés és talán a kormány.
Bajorklasszik Peti már kissé fáradt, amikorra sorra kerülök. Nem jó a hosszú izgulás, kikészíti az embert, pedig csak egyszer kellett valakinek összeszednie a szmötyin megcsúszó M3-ast. Beállítom az ülést, próbaként váltok egyet... jesszusom, tényleg, micsoda kézi váltójuk volt még akkoriban a Bömösöknek! Ha jól kezelném, és nem lenne vizes az út, talán lenne az esélyem az 5,5-ös gyorsításra. Talán.
Az E36 idejében a BMW még ki sem találta teljesen, milyen is legyen az M-es feeling. A gyári kipufogó szinte csendes, nincs harsány sorhatos trombitálás, hörgés, durrogás. Csak menés. Nem mellbevágó, de gyors menés. Be is csap a dolog, amikor azt hiszem, harminccal csapatok, az már hatvan. Megy ez, csak észre sem veszed. A többit, amit hozzágondolunk ehhez az M3-ashoz, azt utólag aggattuk rá gondolatban – meg a tunerek a gyakorlatban is.
Nem hiányzik a hangszórókból érkező műhang. Valójában ez az M3-as csak egy nagyon gyors 3-as – hiába van ugyanez a motor benne, és hiába csak 22 lóerővel erősebb a későbbi, E46-os M3, az nagyon-nagyon más feeling volt. De említhetném a Z4 M Coupét, vagy épp a Wiessmann MF3 Roadstert – ezek mind teleordították a csodálatos sorhatos hangjával a világot, ez az M3 csak megy. Finoman, simán fut, a kormány pontos, mint egy idegsebész szikéje, és a kocsi stabil – nagyjából ennyivel akarta akkor még letudni a BMW az erős autó kérdését. Nem érzed magad hősnek, aki tud bánni a feldühödött bikával, nem izzadsz le. Viszonylag gyorsan megy. De ha pont nem egy 760Li-ből ülsz át, a viszonylag szóra nincs is szükség.
Akármilyen hihetetlen, az M760Li mégiscsak az M3-asoknak és M5-ösöknek köszönheti a létezését, pedig nagyon más autó, mint amazok. Ha választani kellene, én e kettő közül, félútról kiemelném az E39-es, V8-as M5-öst, és jól ellennék vele 73 éves koromig, mint a bácsi, aki nemrégiben úgy gondolta, nem jár többé ezzel az M3-assal. Asszem, szép élet is lenne.
A végén pedig hallgassuk meg a másik felet is:
