Ma egy éve vagyok boldog MX-5 tulaj, és azon túl, hogy minden reggel egy kicsit könny szökik a szemembe a rozsdás sárvédők miatt, minden együtt töltött perc öröm. Amúgy köszöni, megy mint a kisangyal, olajból is csak nagyjából öt deci tűnt el a 10 ezer kilométer alatt. Viszont tavaly október környékén parajelenség törte meg a felhőtlen kapcsolatot: alkalmanként a váltó kidobta az egyest.
(Sajnos a váltóról ez az egy fotó készült, és mivel nem voltam jelen a szerelésnél, arról sincs kép. Emiatt MX-5 vonatkozású mémeket raktam a posztba.)
Nem lehetett kijelenteni, hogy csak a kemény rajtok, vagy az emelkedőn elindulás miatt fordult volna elő, amíg hideg volt a hajtáslánc, tízből cirka két alkalommal csattant a kar. 253 ezer kilométer van az autóban, emiatt két teóriát gyártottam: az egyik, hogy mondjuk 500 ezer van benne, hiszen ki látott már japán autót 250 ezernél elromló váltóval? A másik, hogy simán beesett egy gyengébb alkatrész a szórásba. A dobálás miatt amúgy komoly stressz ért: minden alkalommal, amikor sárgára váltott a lámpa, rámtört a szorongás, hogy vajon most kidobja? Vajon ledudál a mögöttem tornyosuló Ignis? Vajon sebességbe tudom tenni még valaha? Nem mehetett így tovább.
Gyorsan konzultáltam Laleeval, minden MX-5-ök mágusával, és azt mondta, hogy kopott villa lesz, ezért nem tudja rendesen betolni a körmöket a helyükre. A felújítás drága, próbálkozni sem érdemes, akasszak inkább egy bontott váltót valahonnan. Körbetelefonáltam pár hazai bontót, 60 és 80 ezer közti árakat kaptam, függően attól, hogy járt-e garancia az alkatrészre. Már szoktattam magam az anyagi érvágás gondolatához, amikor elpanaszoltam a bajom a Németországban élő apámnak. És ekkor jött az ötlet: odakinn kicsit komolyabb az MX-5 penetráció, miért nem lövök egyet onnan?
Nem is kellett sokat keresni, beesett nem messze apáméktól egy ötsebességes váltó egy ugyanilyen, második generációs MX-5-ből, amit rommá törtek. Az eladó állítása szerint 80 ezer kilométernél dobták el az autót, vagyis nem alig futott. Felbátorodtam, mi lenne, ha egy hatgangos váltó ugrana fel? A leghosszabb áttétel ugyanolyan hosszú (vagyis rövid, 130-nál 4000 felett forog), viszont a sűrűbb kiosztás miatt javul a rugalmasság. MX-5-ben gangolni amúgy is ritka szórakoztató dolog, így pedig még többet lehetne.
A gondolatot aztán hamar elhessegettem, ugyanis 200 ezer forintnyi euró alatt nem nagyon találtunk épkézláb hatsebességes váltót. Apám elhozta a már emlegetett ötöst, majd a legközelebbi hazalátogatásnál át is vettem. A következő lépés a beszerelés volt, hiszen mostanában amúgy is szerelek ezt-azt, nehogy már ne bírjam lecsavarozni a régit, majd felcsavarozni az újat. Aztán szerencsére nem álltam neki, egyszerűen nem volt rá időm, így Laleenál kötött ki.
Messze nem csak felcsavarozásból állt a dolog, ugyanis az új váltó kulisszájának egyik tömítése sérült, így a kulisszában lévő olaj folyton lecsurgott a váltóba. Ehhez meg kellett ragasztani egy tömítést, szóval jó, hogy nem én álltam neki. A régiben mellesleg a két liter olaj helyett mindössze másfél volt, az is elég durván megégve, valószínűleg egy csapágy adhatta meg magát. Nem volt szívem kidobni, ezért feltettem egy Mazdás Facebook-csoportba, hátha valakinek jó lesz szétrúgni, esetleg talál benne használható alkatrészt. Pénzt nem akartam kérni érte, ezért úgy hirdettem meg, hogy egy tálca sörért bárki elviheti.
A lelkes vevő végül csak egy hatos pakkot hozott, de megfejelte egy sonkás-gombás pizzával, így az üzlet megköttetett. Egy Swiftet akar hátsókerekesre alakítani, ehhez már van egy motorja, most meg már váltója is, és mivel eleve rendszám nélküli, huligánkodós kocsinak szánja, nem is érdekes, hogy hidegen kidobja az egyest. A mostani váltóm tökéletes, és olyanok szerint, akik már vezettek más 1,6-os NB-ket is, a motor elég jól húz. Friss az olaj, a gumik épp csak egy szezont futottak, öröm vele menni. Viszont akármennyire is fáj, el kell adnom.
Egyrészt úgy alakult az élet, hogy kell egy olyan autó, amibe nem csak feldarabolt formába lehet berakni egy harmadik embert, ráadásul a bringám sem fér be. Sajnos többnyire hétvégén van időm bringázni, ilyenkor viszont megyünk valamerre a párommal, így vagy a bringa marad itthon, vagy ő. Másrészről ott a rozsda. Egy időben éreztem késztetést az eltüntetésére, viszont így, hogy mennie kell, nem látom értelmét a lakatolásnak.
Imádom ezt a gyöszt, az elmúlt egy évben rengeteg dolgot kipróbáltam, és csak három autó volt, amiből nem vágytam bele vissza görcsösen: a Ford Fiesta ST200, az Alfa Giulia Veloce, és az új MX-5 RF. Még így, közel 20 évesen is akkora élmény vele minden méter, hogy még amíg bejövök munkába is boldogság, pedig többnyire a Szentendrein járok. Meg persze a barátnőm is imádja, csak ő nem a kanyarsebesség, hanem a szabad levegő és a természet közelsége miatt. El is határoztuk, hogy mindenképp veszünk egy másikat 1-2 éven belül, annyira beütött a roadsteresdi.
Hogy mi lesz a mostani utódja, azt még nem tudom. Nem kell gyorsnak lennie, csak legyen jó érzés vezetni. Nyilván ez így kicsit nehezen megfogható kitétel, de jelenleg két autó mozgat: a Lexus IS 200 Sport Cross, és a Ford Focus ST 170. Érvek, ellenérvek mindkettő mellett szólnak, oldalakon át lehetne fejtegetni, de itt van tömören:
- A Lexus hátsókerekes, kettős keresztlengőkaros futóművel, hatsebességes váltóval, sperrel. Ellenben ritka, kevés az alkatrész és a szaki, a 155 lóerős motor pedig sokszor kevésnek érződik az 1,4 tonnás autóban.
- A Ford Focus népszerű, sok az alkatrész, sok az értő mester, csak 1,2 tonna, 170 lóerős, a váltója hatsebességes, remek a futóműve. Viszont elsőkerekes és szeret rozsdásodni.
A Lexust már próbáltam és imádtam, a fókából még csak mezei 1,6-ost vezettem, de már az sem volt rossz. Mindenképp kipróbálok egy ST 170-et, mielőtt döntök, de persze előbb úgyis el kell adni a Mazdát. Bár, rozsdás kerékívekkel nem hiszem, hogy bárki megvenné. És akkor sajnos meg kell csináltatnom. És akkor feltehetem a kérdést otthon, hogy Drágám, minek is adnánk el egy patika autót? Nem?
