Maszkatban az a szép, hogy megmaradt arab városnak, nem lett belőle turistagettó. Nincsenek sokemeletes hotelek, sem pedig a turistáknak épített boltok, vagy legalábbis úgy oldották meg, hogy nem fájdalmas a látványuk. Az utcaképet a japán, és általában a távol-keleti autók uralják, egyre erősebb a KIA-Hyundai konszern, de látható mennyiséget adnak a kínaiak is. Volt például egy BYD is, nekem egy gyomros erejével hatott, hogy a betűszú a Build Your Dreams rövidítése.
Ebbe a csodálatos Swift szedánba az Al Mirani erőd tövében futottam bele, hát, pár napja Assur lapozgatójában is durva volt, élőben viszont felér egy frontális lobotómiával.
Az erődök olyanok Ománnak, mint nekünk a stadionok, a hárommilliós országra több mint 500 jut (kastélyokkal együtt), javarészt a portugál gyarmati időkből, a 15-16. századból maradtak, itt Maszkatban főleg a tengeri védelem miatt kellettek. Az Al Miranitón nem messze áll az Al Dzsalal erőd, miután már nem kellett az eredeti céljára, börtönként használták a hetvenes évekig. A lakók visszaemlékezése szerint rosszabb volt, mint a pokol.
Ahogy megyünk az öreg város felé, belefutunk egy Mercury Monterey-be, 1957 környékéről. A legkisebb motorja is ötliteres volt, a legnagyobb 7 literes V8-as, nem mintha nagyon számítana a 150 forintos benzinár mellett. Közvetlen előtte egy Pontiac (ejtsd: pániek) Grand Prix, a harmadik, 1972 és 1977 között gyártott szériából. Elképesztően tájidegen dolgok, így meg végképp, hogy az ország mozaikból rakott jelképe előtt állnak. Nem is tudom elképzelni, hogy kerülhettek ide, tán még a kilencvenes években hozhatta egy a környező országokban állomásozó amerikai katona, esetleg olajmunkás.
Nem mintha ne lenne sok amerikai autó, bár azok jellemzően új SUV-k. GMC Yukonok, Chevy Tahoe-k, persze ezek mennyisége láthatatlan, ha a Közel-Kelet Suzuki Swiftjéhez, a Toyota Land Cruiserhez hasonlítjuk. Viszont elképesztően népszerű a Mustang, vagy, ahogy a helyiek mondják Moszteng. Itt egy jellemző kép Ománról: a számtalan Mecset egyike előtt elhajtó új Mustang 5.0, decens módon megcsüccsentve.
A kép nem mellesleg az Al Alem (A zászló) palota szomszédságában készült, a jelenleg uralkodó Kabúsz szultán egyik rezidenciája. A kép nem adja vissza, de hatalmas épület, az ernyőszerűen túllógó tető elképesztően néz ki. Nem mehettünk be, hiszen egyikünk sem a holland királynő, legutóbb őt látták itt vendégül, még 2012-ben. Jelenlegi formáját 1972-ben kapta meg, de több mint 200 éve épült.
Az utcákon meglepő a tisztaság, és nem csak Tunézia után, hanem úgy általában is, például van kukás motor: ez egy 125-ös Yamaha YBR (bár ebben nem vagyok biztos) amelynek a tankjára egy konzolt szereltek, és mindkét oldalra kilóg egy-egy csáp, amelyre szemeteszsákokat kötöttek. A motoros kezében egy hosszú mechanikus csipesz, ezzel alapjáraton gurulgatva szedi az elszórt dolgokat.
Igazán meredek dolgokat még a parti úton látni, ez amolyan helyi Váci utca lehet, a becsövezett GT3-as Porschétól a Shelby Mustangig akad pár komolyabb autó. Feltett szándékom, hogy valami helyi jellegű autós dzsemboriba belefussak, egyelőre keresem a kontaktot, de látnivaló amúgy is akad bőven. Ezeket a sorokat mellesleg egy Lexus LS500h kényelmesebbik, végtelenített lábterű hátsó üléséből írom, miközben lávaköves masszázst veszek, de hamarosan átültetnek pár V8-as Land Cruiserbe. Az út olyan sima, hogy azt az asztalom megirigyelné, de nagyon meredeken fogunk felmenni, a cél pedig 2400 méteren van, ahol még akár hó is előfordulhat, ezért hát az elővigyázatosság. Holnap jelentkezünk.
