Nagy ívben, ablakon kidobott pénz

A kíváncsiságból beszerzett Lidl-tetőcsomagtartó, amit azért vettünk meg, hogy tudjuk, neked érdemes-e kiadnod pénzt érte, csak árválkodott a szerkesztőségben. Épp senkinek nem volt tetőcsomagtartani valója (vagy ha igen, nem volt a kombiján tetősín). Ahogy nézegettem a dobozát, eszembe jutott pár régi KRESZ-film, amikben mindig elmondták, az üzemanyag-takarékos vezetés egyik fontos eleme, hogy ne hurcolj egy rakás felesleges dolgot a kocsidban, illetve csak akkor vigyél bármit a tetőn, ha a kocsiban tényleg nem fér el. És a tetőcsomagtartót szereljed le, mert már az a nem túl terjedelmes szerkezet önmagában is túlfogyasztást okoz. (Itt ez a csodás kisfilm, 9:30-tól épp ezt a témát feszegetik. Pedig akkoriban 50 forintból megvolt a telitank :) )

Oké, azt mondják, többet fogyaszt ha fent van a tetőcsomagtartó. De ez csak két, viszonylag áramvonalas profilú rúd, ugyan, mennyivel lehet magasabb a fogyasztás? Nagyon sok autót lehet látni az utcán, amelyiken éjjel-nappal fent van a tetőcsomi. Most akkor őket nem érdekli a pazarlás, vagy kamu az egész, ennyit nem is számít? Ki kell próbálni, úgyis megyek hosszabb útra, akkor a Škodára feldobom a két keresztrudat, megmérem oda meg vissza is a fogyasztást.

Az elmélet kitűnő volt, de nagyjából 180 kilométer után megálltam, leszereltem a rudakat és bedobtam a csomagtartóba. Elveimmel ellenkezett, hogy tovább folytassam a felesleges pazarlást, de talán ennél is erősebb indok volt, hogy semmi kedvem nem volt az idegesítő bubogásos vibrálást hallgatni. Mert GPS szerinti 130-nál olyan turbulenciákat okozott a tető felett, ami egyrészt önmagában zajt keltett, másrészt az volt az érzésem, a keresztrúd is beleremeg, az meg megrezegteti a tetősínt, az meg a kasznit. Persze ez utóbbit lehet, hogy csak bemagyaráztam magamnak, mert a zajról út közben eszembe jutott egy ismerősöm esete, akinek a Volkswagen Touaregjének a gyári, csúsztatható tetőcsomagtartója tudott bizonyos pozíciókban úgy vibrálni, hogy azt hitte, a kocsinak valami szervi baja van.

Oké bevallom, a bubogás is idegesített, de a tripcomputer kijelzőjén olvasható szám jobban zavart. Basszus, 130-nál én még ilyen értéket nem olvastam az 1,9-es TDI átlagfogyasztást mutató menüjében. Soha nem kezdődött még hatossal a szám, kizárt, hogy én ezt a tök felesleges pazarlást még tovább folytassam pár száz kilométeren át. Az már látszik, hogy többet fogyaszt, de mégis, mennyivel? A rudak lecsavarozása pillanatok alatt megvolt, kinulláztam a computert, irány tovább.

Az első 180 kilométert Budapest-Hegyeshalom távon tettem meg. Ezután jött egy kis Ausztria, Bécs körül csökkentett tempóval, de utána hegyekkel-völgyekkel, durván 300 kilométer utána néztem rá a műszerre. 5,8 literre csökkent a fogyasztás, a rudak leszerelése után pedig azonnal megszűnt az agyamat rezegtető bubogós vibrálás.

A fogyasztásbeli különbség közel tíz százalékos, és bár nem laborkörülmények közt végeztem megdönthetetlen pontosságú mérést, de ez a kis kísérlet engem meggyőzött. Városban kábé semmi különbség, nem okozhat mérhető többletfogyasztást a fent hagyott tetőcsomagtartó, de az biztos, hogy országúton, de különösen autópályán már szabad szemmel is jól látható mennyiséget locsolunk szét feleslegesen a drága naftából.

Tíz százalék az még egy aszkéta dízelnél is simán fél liter, az egy száz kilométeres úton oda-vissza már egy teljes liter. Amiben nem is a 3-400 forint az igazán fájdalmas, hanem mikor látod magad előtt azt az egy liter üzemanyagot, és tudod, hogy azt csak úgy, a semmire csorgattad el. Érdekes belegondolni, hogy tíz százaléknyi fogyasztás-csökkentésért micsoda energiákat mozgatnak meg autógyárak, hány kilót faragnak le egy kocsi tömegéből, mennyi trükköt vetnek be a start-stoptól a termosztátos olajkörig. Mi meg egy feleslegesen fennhagyott tetőcsomagtartóval tönkretesszük az egészet.

Ha a mannheimi túrámon az odaúton végig fent lettek volna a rudak, négy litert pazaroltam volna el, a semmiért. Nem úgy fogyasztott volna többet a kocsi, hogy cserébe hamarabb értem volna oda, élvezkedtem szerpentinen, vagy pakoltam csurig az autót, nem – egyszerűen csak kidobtam volna az ablakon. Szóval, kedves autóstársaink, akik állandósított tetőcsomagtartóval furikáztok: szedjétek le, amikor nem használjátok. Nektek is jobb lesz, meg a bébifókák is megköszönik.

A terméktesztebb termékteszt a termékről erre: