Képzeljék el, ahogy tíz évvel ezelőtt, hosszú várakozás és egy kisebb vagyon kifizetése után végre átvehették a garázs legújabb gyöngyszemét, egy új Bugatti Veyront. Felmerült, hogy jobb lenne befektetésként óvni a szellőtől is, de végül nem maradhatott a temperált üvegkalitkában.
Az 1000 lóerő kívánkozott az útra, nincs is annál jobb visszacsatolás önnön gazdagságunkról, mikor az ismerősök visítva, magukból kikelve, vagy éppen falfehér csendben kenődnek fel az ülésre, miközben mi önelégülten megbillentjük a bokánkat.
Ez még az ötmilliós olajcserét is megéri. Csakhogy idővel, mintha kezdene kopni a sok rettegve kapaszkodó utas alatt a bőr. Az az akaratgyenge Donald sem tudta bent tartani a degusztációs menüt és milyen alapon mondja meg nekem bárki is, hogy ne üljek be farmerral a világos bőr ülésbe? Ez viszont így kezd ciki lenni, az a mázlista Roger már elő is rendelt egy Chiront.
Semmi gond, átugrok Miamiba a Braman Motorhoz, hátha van ötletük, legalább addig is aratom a tekinteteket. És mennyire jól gondoltam, pont van is nekik egy makulátlan Cognac barna belterük, és csak 150 ezer dollár, alkalmi vétel. Valami ízlésficamos újgazdag kicseréltette feketére a sajátjában. Elképesztő, hogy egyeseknek mennyire nincs ízlésük.
