2019.05.03. 13:54
22 hozzászólás

Csütörtökön, a hazaút első napján még egészen jól alakultak az események és egy Ultra Derm-balesetet leszámítva nem is tudtunk igazán érdekes galibákról beszámolni. Estére viszont már elkezdett alakulni a pénteki, utolsó napot bearanyozó izgalom.

Az a morgás ugyanis, amire utaltunk, kissé eldurvult a szálláshoz közeledve. Bizonyos fordulatokon olyan érzés volt az autóban ülni, mintha a csomagtartóban vittünk volna magunkkal egy épp centrifugáló mosógépet egy téglával a dobban. Menet közben telefonos segítséggel próbálta Csikós megállapítani a hiba forrását a zajok és remegések alapján, de csak a szálláshoz érve, aláfekve derült ki, mi a gond.

A kardánkereszt egyik tengelye berágódott. Ez az a hiba, amire nem lehetett számítani. Ha egy top százas potenciális hibalistát írtunk volna az út elején, arra se fért volna fel. Legalább lesz miről írni.

Szóval tök sötétben megérkeztünk a szálláshoz egy aggasztóan köhögő veteránnal. Csikós befeküdt az Alfa alá, amíg én az érdeklődve odagyűlt macskákkal kokettáltam. A vendéglátónkat telefonon tudtuk csak elérni, teljesen kihalt volt az épület. Meg is érkezett nem sokkal később, és közös nyelv híján elmutogatta a tudnivalókat, majd otthagyott a romantikus bed and breakfastben.

Miután a telefonos konzultáció segítségével megszületett a diagnózis, és megállapítottuk, hogy itt igazán nincs mit tenni, kerítettünk egy záróra környékén tengődő kocsmaféleséget, ahol kaptunk szendvicset és kialakítottuk a stratégiánkat. Egy pihentető alvás után, reggel PET-palackokból mókol a Csikós egy pajzsot a kardán köré, hogyha elcsattan, akkor kevésbé verje szét a környéket. Aztán elindulunk és lassan, óvatos terhelésváltásokkal megpróbálunk eljutni Pátyra Frankéékhoz.

A szöghibát csökkentendő, előre raktunk még minden nehéz dolgot az anyósülés elé, ezért most itt ülök a lábaimmal a nyakamban és szülőpózban posztolok. Egyelőre megyünk, már Ljubljanánál vagyunk és reménykedünk.

Ha kedvet kaptál az autócsodákhoz, hamarosan itt az egyik kedvenc autós rendezvényünk, a Hungaroring Classic, gyere el. Mi is ott leszünk!