OMR Beindítjuk Szlovéniát - Tankok világa

A mostani, rendhagyó epizód nem azzal végződik, hogy fék nélküli vasoxiddal csapatunk a lemenő nap fényében és minden vízszintes felületre füstölt és főtt disznóalkatrészekből építünk tiszavirág életű templomot. Igazából az összes jármű, ami műsorban szerepel kicsattanó egészségnek örvend, ez egy jutalomnap volt gépnek és embernek egyaránt.

Martin, a tapasztalt harckocsizó kiképző tiszt azért szegődött mellénk egy teljes napra, hogy mélyebbre tudjunk merülni a veteránozás nehéziparába. Szlovéniai tartózkodásunk alatt egyedül a lánctalpasokról voltunk letiltva. Mindent bevetettünk, a bociszemtől a "Nem mered odaadni a tankot, mi?" mondásig, Kopasz szerintem még az eurós bukszáját is kipattintotta a zsebében, hátha attól enyhül a könyörtelen szív.

Viccet félretéve, 40 tonna rideg elszántság nem játék, főleg lánctalpakon. Néhány éve történt baleset, amikor egy tapasztalatlanabb harckocsivezető nem tudta oldani a kuplungot, a motor sem állt le. A hegyoldal még most is hiányzik egy darabon, a többit fedezte a telephelybiztosítás.

Két, eltérő felszereltségű T55-öst és az első, Jugoszláviában tervezett és sorozat gyártott, páncélozott csapatszállítót vittük sétálni. Martin fáradhatatlanul mesélt a technikáról, éles bevetésekről, a Délszláv háborúban való érintettsége keserédes utóízt adott a nosztalgiának.

Jöjjenek velünk megint a varázslatos Szlovéniába, azért egy pici csapatás jutott a végére, naplemente is.

 Ha érdekelnek a korábbi részek is, akkor katt ide.