A társadalmilag elfogadott mértéknél jobban érdekelnek a fűrészek

Szeretem a gyalukat is, a vésőkkel sincs bajom, a fúrókkal is baráti viszonyt ápolok, a marók és a csiszolók ugyancsak kedvemre valók, de ha van kedvenc műfajom, az a fűrész. Legyen szó kéziszerszámról, kisgépről vagy telepített gépről, mindet szeretem.

Sőt, a szerszámokért tudok igazán lelkesedni - itt a szerszám jelent kézi és  gépbe való szerszámot is, tehát a fűrésztárcsát vagy dekopírba a lapot, de ennek praktikus oka van: a százszázalékos vágásból mondjuk 30% százalék a gép, 60% a befogott szerszám és 10% a felhasználó. Igaz, ennek a tíz százaléknak vétójoga van, mert ha valaki segghülye, tök mindegy, mit adsz a kezébe. Egy olcsó gépen hatalmasat lehet javítani, ha befogsz egy rendes szerszámot - mert azon például egészen biztosan spóroltak. Lehet kapni 216 mm-es fűrésztárcsát 3000 forint alatt is, de nem véletlen, hogy egy jó minőségű inkább négyszer annyi. Mutatom a különbséget:

Kezdő fűrészbuzik nyilván először a gépekre pörögnek rá, hiszen azoknak vannak jól értelmezhető paramétereik (pl. teljesítmény, vágásmélység), de ahogyan autónál, úgy a  szerszámnál sem a katalógusadatok különböztetik meg 20 ezres Parkside-ot az 50 ezer forintos Makitától és a 170 ezres Festooltól.

Könnyű elveszni a márkák között, és mostanában divat, hogy minden célra más szerszám kell a gépbe, külön egy hosszvágásra, egy másik, sűrűbb fogazású, más fogkialakítású a finom keresztvágásra, mással mennek neki a rétegelt lemeznek és megint mással a laminált faforgácslapnak. És egyik sem olcsó, tehát mint minden rendes hobbinak, ennek is van egy szabad szemmel jól látható költségoldala. Van miben elmerülni, és ha csajozni nem is lehet vele, haverokkal egy sörözés közben azért egészen jó téma.

Én például elég hosszan tudok mesélni a Ferm asztali körfűrészemről, ami nem túl erős, de meglepő módon szénkefe nélküli motorja van. 2003-as gyártású, azóta állítólag a Ferm némileg elzüllött, de tudja a fene, nem sok helyen lehet kapni, velem legalábbis nagyon rég jött szembe tőlük bármi, akinek pár éves gépeikkel van tapasztalata, kommenteljen vagy dobjon e-mailt, érdekel. Az asztali körfűrészem egyébként jól használható, az asztalhosszabbítókat három-három csavar tartja, feltenni macerás, de ha már megvannak, nem lógnak, nem lötyögnek, ami sajnos sok új típusról nem mondható el. Egyedül egy hátsó hosszabbítóra vágynék, így sajnos néha szenvedek a hosszú munkadarabokkal, illetve hiányzik róla a hasítóék és a tárcsa fölül a sisak, ezek pedig kellenek a biztonságos munkához, szóval ideje lenne pótolnom őket.

A párhuzamvezető nem lötyög, viszont már gányolták, és emiatt időnként rá kell húzni egy csavarra, utána megint jó - és ami fontos, alapból párhuzamos a fűrészlappal, nem kell folyton ellenőrizni, és szükség esetén pillanatszorítóval megtámogatni. A lábazat ennél is hitvány, mint mindnél, amit eddig láttam, azt csak tárolásnál használom.

Mielőtt megvettem volna, szinte mindenre egy Bosch PKS66-ot használtam - ezt egyébként az apámtól örököltem, ő hegesztett hozzá egy állványt, amibe fejjel lefelé be lehet fogni, de azzal idővel elégedetlen lettem, és beépítettem egy asztalba - az sem lett tökéletes, és előbb jött szembe alkalmi vételnek a Ferm, minthogy tökéletesítettem volna a konstrukciót. A hozzá barkácsolt kis asztal így sem megy kárba, majd aláteszem a felsőmarót. A gép egyébként korrekt, de hamar beláttam, hogy miért kérnek sokkal többet egy kék Bosch-ért: a párhuzamvezető nem párhuzamban fut, a lap és a talp találkozása pedig fél fokkal eltér a derékszögtől.

De nem csak régi gépek fordulnak meg a kezem alatt, a tavalyi év nagy beszerzése volt egy Workzone gérvágó - egy újranyitott Aldi bevezető akciójában bukkant fel nagyon olcsón, riasztottam is Bistei kollégát, hogy én nem utaznék érte száz kilométert, de neki munkába menet nem nagy kitérő, legyen már szíves. Se nem különösebben minőségi, se nem különösebben pontos - mármint lehet vele pontosan vágni, csak körülményes beállítani, például a vágás helyét jelző lézerre azért nem bíznám az életemet. Az öntvények hitványak, a gyári tárcsa pedig tankönyvi példája a gagyinak, fordulatszámtól és előtolástól függetlenül égette a fát (nem csak a tölgyet, néha a fenyőt is), de amióta vettem bele egy 60 fogú Makita tárcsát, azóta imádom, sokkal gyorsabban és tisztábban dolgozik. Bár mind a kettő PV fogazású, világok választják el őket. És nem kell szakértelem a különbség érzékeléséhez, egyszerűen vágsz egy-egyet, és összeveted az eredményt.

Érdekesség, de elég sok valódi szakember is átállt már lidlis/aldis gépekre, mert termelni azokkal is lehet, és a három év garival lényegében ingyen vannak: ha kapásból kettőt is vesz, a következő akcióig kihúzza velük. És mint mondtam, a lényeg úgyis, hogy mit fognak be a gépbe.

Gyakran használom még a Makita 4304T dekopírfűrészemet - ez sem mai darab, 2003-as gyártás, de máig pontosan vág, nem lóg, nem lötyög, igaz, megvásárlás után szétszedtem és kipucoltam az egészet, azóta sokkal egészségesebben viselkedik. A lap megvezetése nem tökéletes, vastag/kemény anyagban nem szereti a hirtelen kanyarokat, de azt amúgy is csak kevés márka tudja. Ehhez is vásároltam kísérletből új lapokat, az már eldőlt, hogy Makitából a sűrűbb fogú, B10 adja jobban, de még van pár jelölt, amiket kipróbálnék. Dekopírból amúgy igazán jó egy akkus lenne - és amióta már a sima bevásárlás közben is beszerezhet ilyesmit az ember, ne is csodálkozzunk, hogy kéziszerszámot már tényleg csak a perverzek használnak. Pedig ott is van min kéjelegni.

Ha van kedvencem, az a japán fűrész, legjobban elköltött pénz volt. Nagyon szép a vágási felület, és a fogmérethez képest meglepően gyorsan lehet haladni vele. Illetve csodálatosan vékony lehet a lap, szóval kicsi anyagkivétellel dolgozik.

Szóval a japán fűrész nagy kedvencem, ennek is rengeteg fajtája van, kezdve attól, hogy egy vagy két éle van, és milyen a fogazása - ezeknek nyilván vannak japán nevei, de már alsó tagozatosként sem tudtam komolyan venni azokat, akiket karatéra járattak, és ezért japánul számoltak tízig, meg ütések és rúgások japán neveit tanulták, emiatt most is rá kellett keresnem, hogy a ryoba a kétélű és a douzuki az egyélű. Aztán lehet ezeket tovább pornósítani különböző minőségű acéllal, nemesfa nyéllel, és amivel akarod - teljesen használható darabok már vannak tízezer körül, míg egy csúcsminőségűért elkérnek 200 eurót.

A japán fűrész lényege, hogy a normális fűrészekkel ellenben húzásra vágnak, nem tolásra - emiatt a lap lehet nagyon vékony és lágy, nem kell neki merevítés, hiszen a húzóerő feszíti meg. Így a végén van egy nagyon finom vágásokra alkalmas, pillekönnyű eszközünk.

Nekem egy kétélű Bahcóm van, és tökéletesen elégedett vagyok vele - amióta megvan, pihen a keretes fűrész, a rókafarkú és a hagyományos illesztőfűrész is, a kézi vágás nem nyűg, hanem szertartás, és valahol itt kezdődik a szerszámbuzéria.

Mindkét oldalon van éle, a nagyfogú oldal távolról a csapozófűrészekre emlékeztet, ez az NV fogazás való a szálirányú vágásokra, míg a finomabb, leginkább illesztőfűrészre emlékeztető (de nem pont olyan) fogazás hivatalosan a rostirányra merőleges vágásokra való - ez az él egyébként ki is van hajtogatva, de így is csodálatosan vékony a vágás. A lap cserélhető, de nem úgy tűnik, mint ami veszíteni akarna az éléből, pedig vágtam vele keményfát is rendesen. Mint nagyjából minden ma kapható fűrész, ez is edzett élű, ami felhasználói szempontból annyit tesz, hogy nagyon sokáig jó, de nem élezhető.

A nyele nem kézműves, műanyagból van, a kritikus helyeken kellemes gumírozással - engem nem zavar, aztán ha egyszer bekattanok, majd esztergálok hozzá gyertyánból vagy valami egzótából egy másikat. A hosszú nyél egyébként nem hülyeség sokkal kellemesebb így dolgozni, egyrészt jó a balansza, illetve máshogy fogod, ha precíznek kell lenni, és máshogy, ha haladnál. Állítólag azért ilyen hosszú, mert eredetileg simán fogták két kézzel is, ha vastag anyagon dolgoztak, de sokkal fontosabb, hogy a hosszú nyélnek köszönhetően egyszerűen könnyebben lesz egyenes a vágás. Egy helyen tudok belekötni, a lapvastagság szerintem sok, ez 0,45 mm, de 0,35 mm-rel még jobb lenne. Ezért szereztem be nemrég egy másikat, egy ultra finom fogazású, gerincmerevítéssel ellátott darabot.

A Bahco svéd, ez a Magma pedig osztrák, de a lap mindkettőhöz japánban készül. A merevítéssel ellátott douzuku könnyebben kezelhető, könnyebb pontosan megindítani vele a vágást, és ha ilyen egyáltalán lehetséges, még szebb a vágási felület, ráadásul sokkal vékonyabb benne a lap, mindössze 0,25 mm. Cserébe a használhatósága limitált, egyrészt csak egy éle van, másrészt a gerincmerevítés limitálja a vágásmélységet. Ezt dedikáltan csapozáshoz vettem, meg mert egyszerűen vágytam rá.

A nyele fából van, a lap szintén cserélhető, és az ultrafinom fogazással tényleg a pepecs munkák ásza - és erre is igaz, hogy mindehhez képest nagyon jó ütemben lehet vele haladni, minden szempontból inasba teszi a barkácsáruházas illesztőfűrészeket. Igaz, négyszer annyiba kerül, de annyira jó vele dolgozni, hogy ha csak egyet-kettőt kell vágni, elő se veszem a gépeket.

Érzitek már, miért jó dolog egy fűrész?