A szerelmesfilm, amit minden autóbuzinak látni kell
1966-ban díjeső jutalmazta Claude Lelouch mesterművét, az Egy férfi és egy nő című filmet. Közel hatvan év után még mindig remekbe szabott történet két ember közeledéséről, de legalább ugyanilyen ékesen szól a klasszikus, keménytökű autóversenyzésről is!
Mercedes-Benz 220 szedán kilinccsel előre a hóban? Lancia Flavia Coupé, Porsche 911, Rover 2000 és Ford Mustang küzd a másodpercekért a jeges úton? Ez az 1966-os Monte Carlo ralli, amiből még a korabeli francia kommentárok szerint is igazságtalan körülmények között zárták ki a Mini Coopereket, melynek köszönhetően egy Citroën DS 21 végzett az élen. Ám ezúttal nem híradófelvételeken elevenedik meg a motorsport egyik nagy korszaka, hanem egy kedves, és nagyon emberi történet részeként. Claude Lelouch, aki tíz évvel később a C'était un rendez vous rövidfilmet is rendezte, ebben a lassan csordogáló, mégis nagyon megragadó filmben szívhez szóló imát mond az autózás isteneinek. Ugyanis egy rendezőasszisztens meg egy autóversenyző románcát meséli el, és a filmidő komoly részét azzal tölti, hogy a munkájukon keresztül mutatja be figuráit.
1966-ban megjelent, és akkor óriási sikert arató filmről újdonságként beszélni persze vicces, én sem most láttam először a két Oscarral, Golden Globe és Arany Pálma díjakkal jutalmazott alkotást. De a minap ráakadtam egy gyönyörűen digitalizált változatra, mely az eredeti, 1966-os magyar szinkront használja. Márpedig abban még a dalokat is magyarították, tehát amikor a francia szereplők bekapcsolják a piros Mustang kabrió rádióját, akkor Toldy Mária, Zsolnai Hédi, Lőte Attila és Szécsi Pál hangja csendül fel. Hiába szeretem amúgy inkább eredeti nyelven, felirattal a mozizást, ez így azért nagyon adja, már csak azért is, mert a daloknak jelentőségük és üzenetük van. A rendező a filmhez íratta őket, és már a forgatáskor bejátszotta a szereplőknek, hogy hangulatba kerüljenek.
De mit beszélek romantikus csacskaságokról, amikor egy tökéletesen ismeretlen, mégis milliók számára híres versenypálya is szerepel? Ugyanis mielőtt a Monte Carlo-ralin indulna, tesztel a főhős, amihez a rendező az Écurie Ford France versenycsapatot nyerte meg. Ez teljesen valódi csapat, Henri Chemin, a francia Ford PR feje alapította, és indult is Mustanggal a Monte Carlo-ralin, onnan van a fenti kép. Szóval minden bizonnyal valódi versenyszerelők valódi overallban, valódi versenyautókat hoztak a forgatásra, és ha már Párizsban játszódik a film, egy oda közel fekvő, de szinte teljesen ismeretlen pályát, az Autodrome de Linas-Montlhéry-t bérelték ki ehhez.
Az 1924-ben átadott versenypálya döntött oválját egy tonnás versenyautóra és 220 km/h sebességre tervezték, ami szokatlanul meredek szöget igényel. 1925-ben Grand Prix futamot rendeztek itt, ezen vesztette életét Antonio Ascari, az F1 világbajnok Alberto Ascari apja. A következő másfél évtizedben tartottak még pár futamot, sőt kerékpárversenyt is a folyamatosan bővített komplexumban, de aztán 1946-ban állami tulajdonba került, az UTAC francia autós-motoros szabályozó- és ellenőrző szervezethez, akik ma is birtokolják. Bár helyi jelentőségű eseményeket később is rendeztek itt, sosem lett belőle keresett pálya, 2001 óta licence sincs. Ám ez azt is jelenti, hogy teszthelyszínként szerepeltetni a filmben tökéletesen reális, hogy úgy mondjam az életből vett példa.
És ha nem lenne elég, hogy 1966-ban valódi versenycsapat hozott ki ide éles Ford versenyautókat, hogy aztán sok millió mozinéző és otthoni videózó élvezhesse a látványt, néhány éve egy alig ismert amerikai cipőárus, bizonyos K. Block is ezen a pályán forgatott reklámfilmet. Mit ad isten, szintén egy kissé felpaprikázott Forddal. Ezt azóta megnézte vagy 66 millió youtube felhasználó, szóval tökéletesen biztos vagyok benne, hogy ezt a pályát sokkal többen ismerik képernyőről, mint személyesen.
Claude Lelouche nagy autóbuzi lehet, mert ezt a filmet és az ennél még híresebb, azóta is másolt Randevút követő munkáiban visszatért a témához. Az Egy férfi és egy nő folytatása, a Húsz év múlva például egészen elképesztő kaszkadőr jelenettel indul, mely során mindannyiunk kedvenc 1980-as évek béli szedánjait törik ropira vigyorgó pilóták, majd Lancia Thema volánjánál indul a Dakar-ralira tesztelni a főhős. De mivel maga a film messze nem olyan jó, mint az állítólag fillérekből, mindössze hét fős stábbal forgatott első, ezért érdemes visszanyúlni a gyökerekig. És akkor a közismert főcímdalt még nem is említettem.
Ha olvasnál még ajánlókat mindenféle kicsit vagy nagyon autós filmekről, itt találsz még párat.
