Pár napja István barátom küldött egy videólinket. A bő háromperces felvételt azóta nem is tudom, hányszor néztem meg az első kockától az utolsóig. A zwickaui Trabant-gyárban készült, méghozzá az utolsó mozzanatokat, a végső simításokat, finomításokat mutatja be. Oké, mondjuk simításnak aligha lehetne nevezni a módszert, de nem is lőném le a poént, nézzük meg inkább együtt is.
Aki látott már közelről karosszériamunkát, nem botránkozik meg a képsorokon, hiszen egy javítás nem annyiból áll, hogy leszerelem a sérült elemeket, majd felcsavarozom az újakat. Sokszor egy-egy utángyártott sárvédő vagy küszöb igazítása, kvázi finomhangolása jóval több időt vesz igénybe, mint maga a csere. Ennek ellenére azért furcsa volt látni a trabis videót, hiszen ez mégiscsak egy igazi gyár. Ugyanezeket a módszereket tapasztalta Csikós Zsolti a Mladá Boleslav-i Octavia-soron, Papp Tibi meg Sochaux-ban, amikor a 406-osokat szerelték össze. Személyes kedvencem az utolsó jelenet: néhány megfontolt és láthatóan alaposan begyakorolt talpalás a megfelelő helyre, majd hősünk egy hanyag kézmozdulattal letörli cipőjének nyomát a friss fényezésről. Aztán legyint egy nagyot: jóvanazúgy.
Egészen parádés, hogy mennyire zsigeriek már ezek a mozdulatok, mennyi gyakorlat rejlik minden egyes kalapácsütésben. A fenti háromperces szösszenet egyébként ennek a félórás dokumentumfilmnek a része. Németül van persze, és bár nem árt, ha értjük is a szöveget, de nyelvtudás nélkül is simán élvezhető. Csodálatos korrajz, zseniális nosztalgia.
Ha pedig már felidéztük a Trabant gyártását, Prokee pár éve egy másik videót elemzett precízen, sőt rögtön kettőt, hiszen a Wartburg eisenachi üzemébe is elkalauzolt bennünket:
Szintén a TC háztáji Trabi-specialistája írta meg a gyártással kapcsolatos érdekességeket, ha eddig még nem lett volna meg, érdemes elolvasni:
Én meg csak ülök itt, tizenhatodszor is elindítom a fenti videót, és csak nem hagy nyugodni a gondolat: arról a gyártósorról bármelyik autó előtt nyitva állna a garázsom ajtaja.
