Amerika legdurvább útszakasza: 318 kanyar 18 kilométeren

Észak-Karolina és Tennessee államok határán, ahol a 129-es út húzódik, festői a környezet; nemzeti parkok és erdők fogják közre a hegyi utat, amiről helyenként gyönyörű kilátás nyílik a végeláthatatlan fákra, és az út mentén lévő folyóra. Mégsem azért látogatnak ide az emberek, hogy csodálják a tájat, sőt kifejezetten rossz ötlet ezen a szakaszon nézelődni, és nem az utat figyelni: a 18 kilométeres szakaszon ugyanis 318 kanyar van.

A 18 kilométer (11 mérföld) hosszú, 318 kanyarból álló szakasz Tail of the Dragon néven - Sárkány Farka - híresült el évtizedekkel ezelőtt, utalva az út vonalvezetésére. Sőt, a legjobb kanyarok is nevet kaptak: Copperhead Corner, Hog Pen Bend, Wheelie Hell, Shade Tree Corner, Mud Corner, Sunset Corner, Gravity Cavity, Beginner's End, és Brake or Bust Bend. A legjobbak ebben az esetben többnyire a leghegyesebbeket jelentik, de a térkép alapján ezen a néhányon túl is bőven akad még éles kanyar a maradék 309-ből. Nem titok tehát, ide egy dologért jönnek az emberek; egy kőkemény autózásért, vagy motorozásért.

Ez már évtizedekkel ezelőtt is így volt, de jelentős figyelmet - és forgalmat - a kilencvenes évek elején kezdett kapni a Sárkány Farka, amikor egy Doug Snavely nevű fickót munkába állított a helyi motel vezetője, a szakasz népszerűsítésének érdekében. Doug egyébként nem e célból érkezett a helyre, csak simán végig akart menni a szakaszon, hogy megbizonyosodjon; tényleg olyan jó-e, mint mondják. Végül sokkal jobbnak és izgalmasabbnak találta, majd később találkozott a motel vezetőjével, és innen jött az állás, aminek keretében havilapot adott ki, illetve összetartó közösséget szervezett. Állítólag ezt sokan nem nézték jó szemmel és többen megfenyegették, sőt egyszer a környező helyi utak egyikén meg is lőtték. Pár évvel később Doug aztán lelécelt, viszont a forgalom nem hagyott alább, sőt évről-évre egyre többen látogatták meg a Tail of the Dragont - majd 2000-ben ismét nagyot nőtt a szakasz népszerűsége, ekkor jelent meg a hivatalos honlap.

Maga az út a '30-as években kapott szilárd burkolatot, de akkoriban jellemzően csak a helyiek használták, illetve vadászok és turisták. Ma már egészen más a helyzet, a helyieken túl az erre látogatók nagyrésze kizárólag magáért az útért, a kanyarokért, és a vezetési élményért jön ide, vagy különböző, autós/motoros jellegű programok miatt - például márkákra, vagy típusokra szakosodott napokért.

A szakasz, és a rá vonatkozó szabályok is ennek megfelelően alakultak az elmúlt években, tehát igyekezték megtalálni azt az arany középutat, ahol még élvezetes az út, de azért nincs napi 15 halálos baleset. Átlagosan 56 méterenkénti kanyaroknál inkább a biztonságon kellett dolgozni, mintsem az élményen.

Emiatt például előzni tilos mind a 18 kilométeren át, de ha valaki gyorsabb, azt el kell elengedni, mégpedig úgy, hogy le kell húzódni az út mentén e célból kialakított helyekre. Olyan nagyon gyorsan viszont eleve nem lehetne menni, hiszen 30 mérföld/óra (48 km/óra) a sebességkorlát, de érhető módon még így is elég nagy a kockázata annak, hogy a háromszáz kanyarból valamelyik nem adja ki. Az persze, hogy ezt mennyire tartják be az arra járók, már más kérdés. 2005 előtt viszont legálisan is lehetett többel menni, akkor 40 mérföld/óra (64 km/óra) volt a limit, 1993 előtt pedig még ennél is több, 55 mérföld/óra (88 km/óra).

2015 óta a kamionokat kitiltották a 129-es útnak erről a részéről, a helyiek és az üzemeltetők több éven keresztül hadakoztak a hatóságokkal ez ügyben, de végül egy kamion és egy motor csattanásából adódó halálos balesett volt az utolsó csepp a pohárban. Ennek ellenére azóta is rendszeresen hajtanak végig nyergesvontatók a Sárkány Farkán, vagy azért, mert ez a legrövidebb alternatíva a két állam között, vagy mert még sose járt erre a sofőr, és fogalma sincs mi vár rá; végig szűk, kétsávos szakasz bekötőút nélkül, és 318, többnyire beláthatatlan kanyar. A képeket elnézve soha sem lett volna szabad kamionnak itt járnia.

De persze itt nem kell semmiféle kamion egy komoly balesethez, elég egy tempósabban bevett kanyar, néhány centi átlógás a szemközti sávba, vagy szimplán csak pár másodperc kihagyás.

A halálos balesetek száma viszont nem olyan magas, mint várnánk: 2019-ben és 2020-ban két-két ember vesztette életét a szakaszon, de az előtte lévő pár évben sem nagyon ment négy fölé az áldozatok száma – a 2000 óta történt halálesetek helyszínét egyébként számon tartják egy térképen. A balesetek száma már más kávéház, de arról nincs hivatalos nyilvántartás, legalábbis a Tree of Shame, azaz a Szégyen Fája nehezen tartható annak. Ide eleinte az eldobott motorok egy-egy darabja került fel egyfajta emlékként, de a tradícióba az autósok is elkezdtek fokozatosan beolvadni.

A Tail of the Dragon időrekordja kilenc (!) perc, még a kilencvenes években állította fel egy motoros. Akkoriban még jóval gyérebb volt a forgalom a szakaszon, így könnyebben lehetett jobb időt menni, ma már erre kevesebb az esély, részben a forgalom, részben az alaposabb rendőri ellenőrzés miatt is. Ellenben vannak, akiket egyik sem érinti érzékenyen, és egészen félelmetes tempót mennek:

Autós verzió is van:

Időről-időre különböző programok és találkozók keretében tucatnyi luxus- és sportautó is át szokott csordogálni a Sárkány Farkán, de az idén ezeket többnyire elmosta a koronavírus, és csak online formában lett valamiféle pótesemény helyettük. A korábbi évek galériájából és videóiból szemezgetve viszont látszik, hogy nem félnek felhozni ide semmit az emberek, legyen az akár Bugatti is. Vagy inkább kettő.

Egy biztos, sem rekordfeszegető tempó, sem Bugatti nem kell ahhoz, hogy jól érezzék magukat az ide látogatók. Helyette elég, ha csak kicsit is szeretnek ilyesféle úton vezetni, és akkor ez a paradicsom; nemcsak a kedvező körülmények, hanem az egész hely elképesztő hangulata miatt is - csak szembe ne jöjjön egy kamion.