Az Alfasud, két bokszermotorral

Gianfranco Mantovani - becenevén Wainer - műhelyében gyakran készültek mindenféle Alfa Romeok, köztük sok versenyautó is, épp ezért többször dolgozott együtt Carlo Chitivel, az Autodelta alapítójával. Wainer az olyan versenyekre szeretett volna egy ütős gépet készíteni, mint a Targa Florio vagy az annál is keményebb afrikai Safari Rally.

Afrika pedig nem egy könnyed délutáni kávézás a teraszon, oda strapabíró gép kell, és az sem árt, ha összkerékhajtás van alatta. Olyat pedig többféleképp lehet csinálni, például kardántengellyel, differenciálművekkel és hasonló alkatrészekkel. Vagy úgy, mint mostanában a villanyautóknál: egyszerűen beraknak egy motort a hajtani kívánt tengelyre.

Nem tettek másképpen 1977-ben Wainerék sem, csak ők fogták a háromajtós Alfasud kompaktot, kidobták belőle a hátsó padot és beültették a helyére a második 1,2 literes, négyhengeres bokszermotort. Hogy mindkét motort etetni tudják, a csomagtartót a 80 literes tank foglalja el.

Egyenként alulról karcolják a 80 lovat a bokszerek, közösen pedig 8,2 másodperc alatt gyorsítják 100-ra az Alfasudot, a végsebesség pedig 215 km/óra.

Ebből az egészből kívülről csak annyi látszik, hogy furcsán kisipari plasztik beömlőket szegecseltek az oldalára. Alulról igazán furcsa látvány az Alfasud Bimotore, mert olyan mintha tükrözték volna az elejét. Külön kipufogója van és külön váltója is, de ez nem jelenti azt, hogy a műszerfal tövében két bot figyel. Egyszerűen hozzákötötték a már meglévő kuplunghoz és váltókarhoz.

Mindkét motor külön gombbal indul és a középkonzolon még egy műszertrió van a második motor életfunkcióinak figyelésére. A Bimotorét versenyzésre tervezték, de nem véletlenül nincsenek benne kagylóülések és bukócső. Ellentétben a Citroën 2CV Saharával vagy a ‘30-as évek kétmotoros Alfa Romeo 16C-jével az Alfasud egyszerűen nem jutott túl a prototípus fázison.