Amikor 2019 áprilisában megvettem a 330 kabriót, még sehol nem volt a világot home officeba száműző kórság, könnyű volt csillogó szemekkel, tejszínhabszerű felhők alatt kanyargó utakon, madárcsicsergős suhanásokat vizionálni minden alkalommal, amikor ránéztem. Olyan kacifántos út vezetett a 330-asig, hogy ezt a kifejtős kérdést majd egy másik esti gépelésre hagyom. Hiába volt már meg lassan tizedik éve a 316i, a hathengeres kabrió a polgári kínálat ellenkező fele, egy teljesen másik karakter. Szóval ötletem nem volt, milyen BMW-t veszek megint a nyakamba.
Gépátvétel után pár héttel megkaptam a vásárláskor beígért gumikat. Az első garnitúra tényleg nem volt tényező, de aztán hamar kiderült, hogy a következő szett, a Semperit Speed Life sem az, amit jó szívvel ajánlasz majd a kedves barátaidnak. Olyan alapvető kívánalmaknak megfelel ugyan, minthogy legyen a felnin valami feketés réteg, de minden másra csak korlátozottan. Két tényező fokozottan bajos vele: a speed és a life. Hidegen még nem tapad, melegen már nem tapad és a kettő közti feltételezett optimum pontot nem sikerült megtalálnom. Temérdek pályanapon bosszankodtam miatta, de voltak fontosabb kiadások a kabrióval, így a megváltás csak 2021 márciusában jött el.
Valamikor a Porsche konvojozás után raktam el télire a 330-ast és egy általános vizit alkalmával feltűnt, hogy a két hátsó gumi masszaként terül szét a felnik alatt. Valószínűleg kevés olyan bolond van, aki ilyenkor felszabadult örömtáncot jár, de én azok közé tartoztam. Kristóf barátomtól elkunyeráltam a nagyszerű, szivargyújtóról üzemelő apró kompresszort, ami nem csak elképesztően aranyos, de végtelenül hasznos tartozéka is az autónak. Nyilván mindig elfelejtek rendelni. Onnantól egészen mostanáig lelkesen pumpálgattam a halálra ítélt Semperiteket és közben pontosan tudtam, hogy mit szeretnék a helyükre.
Valahogy mindig összejön, hogy kitöltöm a rendelkezésre álló teret, ezért temérdek kacat és majdjóleszmégvalamire van a pincében. Védelmemre mondom, hogy szökőévente tényleg vannak ott holmik, amik jók lesznek valamire. Például a kabrió eredeti felnijeivel megegyező, 18 colos Styling 72-esek (a BMW szerencsére egyértelműen számozza a felniket, így keresni is könnyű), csak padkázás és egyéb sebek nélkül. A gumi nem volt kérdés, a 316i-n és a család többi autóján is a Michelin Pilot Sport 4 van. Szívem szerint az irodaszék alá és a porszívóra is ilyet tennék, ha volna ezekre méret.
Amikor végre minden egy helyen volt a kabriós szezont rituálisan megnyitó kerékcseréhez, bejelentkeztem a gumishoz és rájöttem, hogy logisztikai kihívásokkal küzd a projekt. Laci barátom viszont volt olyan rendes, hogy egy méretes ponyva hozzáadásával szerviz autót csinált a Honda Accord kombiból.
Egészen rágyógyultak már és lehetetlenül meg is húzták az előző kerekeket, így csiszolás és tetemes mennyiségű rézpaszta után került fel az új felni az új gumikkal. Én pedig elolvadtam a látványtól. Ami szép, az emelőn is szép, ez továbbra is az autózás egyik nagy Coelhoja.
Néhány kilométer után érezhető a különbség, már nem olyan, mintha folyamatosan jégen menne az autó, kanyarodik is, én meg ott ülök a morajló sorhat mögött és vigyorgok. Innentől már tényleg minden lecsapott tetős méter ott lesz a nagyszerű és a csodálatos között.
Nem bírtam ki és a hosszabbik úton mentem haza, hátha megfutjuk a 240 ezredik kilométert, de lógott az eső lába és végül sok kilencessel tettem le az autót a garázsban. Valamelyik nap meglátogatom és felragasztom a felnikre az M-es matricákat. Négy kell rájuk a kupak alatti helyre, az összesen plusz 20 lóerő a netes hiedelem szerint.
Mivel ez egy projektautó, ezért távolról sem úszom meg ennyivel a nyári felkészítést és hosszú még a tennivalók listája. A tető belső oldalán van egy kis szakadás, a kipufogó funkcionál ugyan, de rossz ránézni és a csillogó felnik mögött szinte molyrágta kacatnak tűnnek a féknyergek. Megannyi tennivaló vár még rám és a 330-asra, szóval jön még Kabrió Kontent gazdagon.
