Amennyiben azon elmélkedünk, hogy milyen autókat látnék szívesen a garázsban, vannak viszonylag könnyen megmagyarázható tételek, mint a Porsche 911-es vagy a BMW E46 M3. Ha már megvan a lendület, akkor elkezdek áradozni arról, hogy mennyire eszeveszett mód kéne egy kétszínű Lancia Thesis vagy egy olyan sárga gombóc, mint az A2-es Audi. A méltatlanul mellőzött, mágikus masinák közül viszont a Maserati Shamal mozgat meg a leginkább.
1989 decemberében még a vállalat akkori vezetője, Alejandro de Tomaso mutatta be a Shamalt a nagyközönségnek, de a következő hónapban már a Fiat birtokolta az addigra adósság sújtotta Maserati felét. Nem feszítették túl a termelést, hat év alatt egy híján 370 darab készült belőle. Azt hiszem, simán mondhatjuk ritkaságnak is.
Hogy minél kisebb legyen a turbólyuka, a 3,2 literes, V8-asra két, kisebb IHI turbófeltöltő került egy-egy intercoolerrel. Korábban ilyen megoldást a Ferrari 288 GTO-nál és az F40-esnél használtak. A teljesítmény bő 320 lóerő 6000-es fordulatnál, a 0-100-at pedig picivel több mint 5 másodperc alatt futja. A Shamal volt az első sorozatgyártású Maserati, mely hatsebességes kézi váltót kapott (Getrag 560G). Lengéscsillapítói a Konitól érkeztek, elektronikusan vezéreltek, 300 milliszekundumonként igazodik az útviszonyokhoz.
Pufók sportülései, a vonalzóval húzott műszerfala és a míves kis órácska a középkonzol tetején mind végtelenül szerethető. Az egészet behúzták Connolly bőrrel, mert ez mégiscsak mindennek a teteje. Ezt a pirosat itt Portugáliában árulják, 47 ezer kilométerrel és plusz egy ok a lottózásra.
Mivel a Maseratinak ebben az időben nem volt pénze nulláról egy új sportkupét fejleszteni, ezért egy csomó alkatrészt és a főbb elemeit is a korábbi Biturboból hozták tovább. A forma viszont akkorát ütött, mint Mike Tyson fénykorában.
Marcello Gandini a Maserati formatervezőivel együtt rajzolta a 90-es évek összes Maseratiját és ezt le se tagadhatná. Gandini alkotta a csodálatos Lamborghini Miurát, az első 5-ös BMW-t és a Citroën BX-et is. A Shamalon is ott van a jellegzetesen megtört hátsó sárvédőív, ami a Startos Zero-n vagy a Countach-on is.
Néhol kisipari, máshol futurisztikusan zseniális a dizájn. Ott van az elején a szigorú fényszóró, aztán a szélvédő tövében a szárnyból induló tetőoszlop és cakk, egyszer csak vége szakad az autónak egy rövid csomagtér után. Talán ez az izmos, mokány tömzsisége az, ami a legjobban megfogott. A Shamal az, aki nem elszalad edzeni, hanem lejár a terembe.
