Épp Balló Marci Mercijét fotóztuk, amikor a nepperek gyöngye hamiskás mosollyal felpattintotta a csomagtartót, hogy láttam-e már ilyet? Számítottam én dinnyétől kezdve cukorrépán át mindenre, de az iPhone közvetlen anyai ági felmenőjére nem. Mert ugye amikor ezt a 123-ast gyártották, még nem volt facebook, hogy ráírjunk a haverokra, ha lerobbantunk az út szélén. Akkoriban még helyben kellett megoldani a felmerült gubancot, és bár a többség ilyenkor egyszerűen megpróbált leinteni egy másik autót, az igazi urak egyszerűen üzentek, hogy: hallod, hozz már benzint légyszi!
De nem ám valami útszéli kartonlapon, filccel! Ó nem, hanem egy mágnescsíkkal ellátott műanyag tokból és előre gyártott üzenetekből álló készlettel. Akár orvosi, akár műszaki a probléma, vagy egyszerűen csak kifogyott a nafta, a nyomatott lapok közt ott a megfelelő felirat, elég becsúsztatni a tasakba és felmágnesezni jól látható helyre. Csak azt nem értem, hogy nem lett kötelező tétel, mint manapság a kukásmellény!
Biztos én éltem egy kő alatt idáig, hogy még hasonlót se láttam sose, pedig ha jobban belegondolok, a raliban mai napig szokás baleset után táblákkal jelezni, jól van-e a legénység, vagy segítségre van szükség. Persze Balló úr szedánja nem csak ettől a kincstől extra, van ott még bőven mesélni való, úgyhogy nemsokára arra is rákanyarodunk, hogyan tolta el a csillagot idáig egy svájci szállodától!
