Így lesz olcsó kisautóból drága ritkaság

2021.05.15. 11:25
5 hozzászólás

Robert Opron még 1965-ben kezdett el dolgozni a Citroën 2CV, vagyis a Kacsa utódján, aminek projektje EN101 néven futott és az elődjéből átemelt kéthengeres bokszermotor hajtotta volna. Az előzetes jövendölések szerint öt évvel később már tömött sorokban jelentkezhettek volna a 0,32 légellenállási együtthatójú kisautóra a vásárlók, de a célcsoporttól záporoztak a negatív kritikák.

Olyan megfizethető kisautóra viszont mindenképp szükség volt, ami pótolhatja a Kacsát, ezért a 70-es évek elején megszületett a keresztmotoros Citroën Y prototípus, melyet a Fiattal közösen, a 127-es platformjára készítettek. Az olaszokkal való együttműködés azonban megszakadt és az 1974-es olajválság után a Peugeot megkaparintotta a Citroënt, a munka pedig Projet Voiture Diminuée néven futott tovább. Ebből lett aztán a Peugeot 104-es és persze, a Citroën Visa, ami így az első modell a PSA platform megosztási stratégiája alatt.

1978 szeptemberében jelent meg a Visa puhára hangolt futóművel, valamint a kéthengeres motor mellett felbukkant benne a PSA X vagy suitcase engine nevű alumínium blokkja is, ami jellemzően az összes belépőmodellben ott volt. Az igazi finomság viszont nem a kabrió változat, hanem a sportmodellek. A GTi-n és a Chrono-n túl ott a Visa 1000 Pistes, tehát a B csoportos, összkerékhajtású homologizációs változat.

Kitalálták, hogy készítenek egy autót a rali B csoportjához márkakereskedői és privát csapatok számára, amihez szükség volt néhány utcai autóra. Az 1000 Pistes-ből a Visa kabrió változatát is készítő Heuliez gyártott le 200 darabot a 80-as évek közepén.

Motorikusan a Chrono-hoz áll közel, az 1,4-es négyhengeresen két, duplatorkú Weber 40 DCOE karburátor van, így bő 110 lóerőt húztak ki belőle 6800-as fordulaton. A Visa 1000 Pistes súlya az összkerékhajtás és a mindenütt független felfüggesztés ellenére megállt 850 kg-nál. A belepréselt technika nyoma egyébként látszik a csomagtartóban is, aminek padlóját megemelték, hogy a hátsó hajtáshoz tartozó segédváz beférjen alá. Nem mellesleg egy gomb megnyomásával leoldható róla a hátsó hajtás. Az egész egy olyan mókás tákolmánynak tűnik, amire tényleg csak a legelborultabb unatkozó mérnökök képesek.

Baromi feltűnő is az összkerekes Visa, mert az orrán két chevron fog közre egy piros X-et és a dupla fényszórók is hirdetnek némi agressziót. Igaz, ekkora méretben minden sokkal inkább tündéri, mint félelmetes és a színes matricáktól meg végképp úgy néz ki, mint egy apró versenyautó. Ezt a konkrét darabot egyébként 9500 kilométerrel hirdetik, közel 57 ezer euróért, ami egészen döbbenetes.

Első tulajdonosa Jean-Claude Andruet volt, aki 1985-ben a Citroën pilótája volt Monte Carlóban. A vállalat vezetése megígérte neki, hogy egy Visa 1000 Pistes cégautót kap majd, de már lejárt a szerződése és rákérdezett, hogy: barátocskáim, hol a zsebpusztítóm? Erre a Citröennél rájöttek, hogy valóban ígértek egy autót Andruet-nek, amivel csak az az apró probléma van, hogy mindet eladták. Kivéve azt az addigra 8419 km-t futott, utolsó darabot, amit különböző eseményekre és üzleti utakra használtak a vezetők. Egészen 2012-ig tartotta meg az autót, majd egy francia gyűjtőnek adta el.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.