Lehet, hogy a kabrió M3 az ördög műve, de mennyire szép

Régen maga mögött hagyta a hülyegyerek korszakot az E30-as BMW, a korai darabok meg javában veteránná értek. A legnagyobb kincs mind közül az első M3-as, ami köré olyan vastag legendából húztak falat, hogy esélye sincs elkerülni az ikon státuszt meg az üveges tekintetű rajongókat. Hogy a BMW indulhasson a DTM-ben és az A csoportban, 5000 darab homologizációs autót kellett legyártaniuk, amit bőven sikerült megugrani, mert az M3-as egyértelmű siker lett.

Valamivel 18 ezer példány előtt állt meg a gyártás, amiknek döntő többsége kétajtós kupé és csak 786 lett kabrió. Az 1988-tól gyártott nyitható vászontetős változat egyértelműen polgári felhasználásra készült, hiszen a motorsportban sok hasznát nem vették volna a kevésbé merev karosszériának. Vonalai úgy kívánták, hogy a nyitható tetős M3-ason ne legyen rajta az emelt csomagtérajtó és a hátsó szárny sem, de a szélesítések azért ott vannak, így nyitott tetővel csodálatos, letisztult formája van.

215 lóerőt tud az S14-es kódú, 2,3 literes, négyhengeres, amihez dog leg kiosztású ötgangos kézi váltó csatlakozik és mindez itt sokkal inkább az élvezetért és a menetszélért van, mint a versenypálya miatt. Ide passzol is a szövet helyett az elegánsabb, világos szürke bőr belső. Legutóbb 23 évet töltött egy családnál, akik első tulajdonosához hasonlóan gondosan szervizelték. Kicserélték az üzemanyagtankot, az elektromos tető mechanikáját és felújították a szelepfedelet, hogy ennyire szép legyen a géptér.

Ez a Macao kék 1991 júliusában készült el és egyike az utolsó három autónak, mára pedig kicsit több mint 147 ezer kilométer van benne. Néhány horpadás javítása után a fényezése már friss, de a felniken látható apró sérülések és a beltér néhány hiteles kopása meg a kis repedések a bőrön igazából csak hozzátesznek az M3 kabrió hangulatához.

Olyan az egész autó, hogy kedvem volna kis bámészkodás után helyére csúsztatni a gépházfedelet, elcsomagolni a tetőt és két napraforgóval teli mező között beleautózni a naplementébe. Inkább, minthogy álldogáljon csendben a garázsban.