Már negyven éve tudott hibridet a Volkswagen

A The Complete Book of Electric Cars című könyvből túrta elő a Jalopnik azt az alig ismert Volkswagent, amely egy olyan hibrid rendszerrel volt felszerelve már negyven éve, ami működési elveiben megegyezik a mai full hibridekkel. Az autó egy taxivá alakított Type II, azaz Transporter kisbusz volt, aminek a mellékes részletei (automata, elektromosan működtetett tolóajtók, négy fotel, golyóálló (üveg)fal az utastér és a sofőrfülke között) önmagukban is érdekessé tették volna, de az igazi különlegesség a hajtáslánc volt.

A motor a Volkswagenekből már ismert, szokásos 1600 köbcentis léghűtéses, ami a Bogárban, a Karmann-Ghiában vagy épp a Typ181-ben (amerikaiasan The Thing-ben) 50 lóerő körüli teljesítményt tudott, de a váltó némiképp eltér a szokásostól: egy plusz hajtótengely található rajta, ami egy Bosch  DC villanymotorhoz kapcsolódik. A működése ismerős: vagy egy 11 akkuból táplálkozik vagy a benzinmotor-hajtotta generátorként tölti fel azokat.

Mivel sehol máshol nem találni említést a koncepcióról, valószínűleg nem volt problémamentes a benne alkalmazott megoldás:  104 km/h-s csúcssebesség, és bő 30 másodperces gyorsulás 100-ra, miközben az autó fogyasztása 12 liter körül alakult. Elsőre nem egy letaglózó adat, de ha számításba vesszük az autó méreteit, az akkori akkutechnológiát, a taxivá alakítással járó egyéb sallangokat és plusz súlyokat, no meg azt, hogy a hetvenes évekről van szó, egész más fényben tűnik fel az autó.

Hogy mire lett volna képes egy kisebb és könnyebb Bogárban, és merre vitte volna a márkát, sosem tudhatjuk meg, de autótörténetileg fontos megjegyezni, hogy a Prius és az Insight előtt is volt már néhány hibrid.