Megértem azokat, akik a vágyott klasszikusokat a lehető leginkább makulátlan formájukban szeretnék a temperált garázsukban csodálni. Kétség sem fér hozzá, hogy ezek az autók igazán értékesek már csak annál fogva is, hogy keveset mutat az órájuk, hogy soha egy bevásárlókocsi nem koccant neki az oldalának, hogy még a vezető feneke alatt is olyan feszes a bőr, mintha most gurult volna le a gyártószalagról. Csak ezek sokkal inkább időkapszulák vagy trófeák, mint autók. Szerencsére ez a kaliforniai BMW M5-ös nem ilyen.
1991-ben újonnan vette át első tulajdonosa és egészen mostanáig járt vele, ezért aztán már több mint 396 ezer kilométernyi mérföld van benne. Harminc éves korára ez sem drámai, csak a temérdek lehetetlenül keveset futott, ezerszer polírozott gépekhez képest tűnik merész számnak.
Hiánytalan a szerszámkészlet a csomagtartóban és minden gyári füzete megvan az ezüst M5-ösnek, még a szervizek számláit is eltette a gondos tulajdonos, de minden dokumentáció közül a legkedvesebb a kicsike notesz. Ebbe jegyezte fel többek között az összes tankolást és a hozzá tartozó fogyasztásokat is. Innen derül ki az, hogy az autó átvételekor beletöltött 18,5 gallon benzin 25 dollárba került.
1991-ben már megérkezett a 3,8 literes sorhatos az M5-ösbe, de a szigorúbb kibocsátási normák miatt az amerikai modelleket továbbra is az S38B36-os 3,6 literes motorral szerelték. Ez 315 lóerőt ad le 6900-nál és 360 Nm nyomatéka van, amivel kicsit több mint 6 másodperc alatt gyorsul 100-ra. Az egyik kedvenc apróságom rajta furcsa felnik, amik valójában ötküllős kovácsolt alumínium kerekek, melyek rákerült ez a sok lamellás tányér, így a fékek hűtését segíti.
Valamivel több mint 12 ezer darab készült a második generációs BMW M5-ből, ami az utolsó kézzel készült M-es autó. A sima 5-ösökkel együtt készülő, Dingolfingban gyártott és fényezett karosszériákat szállították át az M GmbH-hoz Garchingba, hogy aztán két hét alatt készre szereljék az autókat.
Persze, van rajta néhány kavicsfelverődés, egy picike horpadás és a műanyagok sem olyan feketék, mint három évtizede, de a megsárgult feliratok meg az a néhány karc azért van, mert óhatatlanul történnek hasonlók, ha egy autót használnak. Pont ettől nekem az ilyen M5-ös valahogy nagyobb eszmei értéket képvisel, mint a befektetésnek vásárolt autók.
