Az elfeledett Bugatti luxuslimuzin

Világos a leosztás, aminek alapján az autózás tetején a Rolls-Royce és a Bentley adja a luxuslimuzinokat, illetve sportosabb kupékat, a Mercedes mindenből kínál közel tökéleteset, gyors autóért pedig a Bugattinál kell kopogtatni. Romano Artioli nem csak a márka 110 éves évfordulójára készített EB110-est vitte véghez, de világos elképzelése volt arról is, hogy miként térhetne vissza a Bugatti a luxuslimuzinok közé.

Korábban a Type 57 Galibier és a Royale volt azoknak a vevőknek a választása, akik nem sportautóban gondolkoztak. Ezeknek a modern utódja lett volna az EB112-es, melyet Giorgetto Giugiaro tervezett és több alkalommal is átdolgozta Artioli kérésére. A retrós formavilágú négyajtósban ott az Atlanticra emlékeztető osztott hátsó ablak és a karosszérián hosszában végigfutó gerinc, de könnyű drága PT Cruiser-nek is csúfolni. Teleszórták tagadhatatlan bugattis stíluselemekkel, mint a patkó alakú hűtőmaszk vagy a hatalmas C motívum az oldalán.

Artioli szerint a több mint 5 méter hosszú és 3,1 méteres tengelytávú, alumínium karosszériás limuzint olyan vezetni, mint egy gokartot, amiből könnyű kihallani az elfogultságot. Annyi biztos, hogy a világ leggyorsabb szedánját akarták megcsinálni a Bugattinál. Volkswagen származék 6,0 literes, 60 szelepes V12-es motorja 450 lóerős és 650 Nm nyomatéka van. Egészen betolták az első tengely mögé a blokkot, hogy minél közelebb essen az autó középpontjához, hozzá hatsebességes kézi váltót és összkerékhajtás jár.

4,3 másodperces 0-100-at és 300 km/órás végsebességet ígér az EB112, de ahhoz túl kevés készült belőle, hogy kockázat nélkül kipróbálja bárki. Nem sokkal a bemutató után csődbe ment a Bugatti Automobili S.p.A. A premierre szállított bordó EB112 az Italdesign tulajdonában van, további két - el nem készült - példány a monacói Gildo Pallanca Pastor üzletember vásárolt meg. Az autók végül a Monaco Racing Team-nél készültek el. Ez a sötét antracit színű 2000 februárjában lett kész és azóta mindössze 3900 km-t ment egyetlen tulajdonosánál.

Amikor az autót bemutatták az 1993-as Genfi Autószalonon, a közönségtől elég vegyes visszajelzések érkeztek, de az amerikai Automobile magazin a világ legszebb autójának nevezte. Az én szememmel ez egy bátor kijelentésnek tűnik. Hasonló stíluselemekhez nyúltak a Veyronnál is, de lapos és széles formátumban, középmotoros arányokkal minden másképp működik.