Az a szerencséje ennek az autónak, hogy állítólag szeretem, ha fáj az élet. Pedig nem vagyok mazochista, csak ha én sem vagyok tökéletes - ahogyan semmi sem a világon -, milyen alapon várnám el, hogy az autóm az legyen? A járművet ráadásul ember teremtette, olyan is. Ha ez nem volna elég, ember is szokta szerelni, ettől aztán sokszor még olyanabb lesz. A konkrét példányt a jelekből ítélve nemcsak szerelték, de néhányan meg is becstelenítettek a múltban. De nem baj, mindenre ugyanaz a megoldás, a lelkesedés. Annak meg nem vagyok híján egyelőre, mert ez egy nagyon jó autó. Lesz.
Már neve is van, II. Fikusz. Becenevén csak Fika, úgyhogy nálam többet senki nem fikázza ezt a járművet. I. Fikusz egyébként a céges példány volt, amit átküldtem a másvilágra 2005-ben, de feltámasztották és azóta is él. Ezek a Focusok már csak ilyenek, hiába gyalázzák őket, kitartanak. Lássuk, hogy II. Fikusz miket élt túl eddig, és miként halad a boldog nyugdíjaskor felé.
A múltkor Jóska megtalálta az ömlő hűtővíz forrását, egy fagydugó volt a bűnös, ám sajnos utána is enyhén ugyan, de csökkent a vízszint. Felvettem egy inget, hogy feltűrhessem az ingujjat, levettem, hogy nehogy piszkos legyen, majd nekiveselkedtem a probléma megoldásának. Elég sok hűtővíz kering egy motorban és körülötte, így először azt érdemes megnézni tapsztalataim szerint, hogy nem kifelé folyik-e el valahol a rendszerből. Észre is vettem nagy szakértelemmel, hogy a motor oldalán lévő műanyag vízcsőcsonk alatt odaszáradt hűtővíz nyomai voltak a váltón, meg némi friss nedv a csonkon. Rendben, tehát ki kell cserélni ezt a műanyag cuccot, ami egyébként a termosztátház is egyben. Természetesen nem tudtam visszafojtani a grimaszom, műanyag termosztátházzal nem találkoztam még életemben, eddig rendes japán autóim voltak a múltból, amiknél a tervezőknek még nemcsak lehetett, de szabadott is. Erre hirtelen olyan közegben találtam magam, amiben gyerekjáték-alapanyagból készülnek az alkatrészek. Na mindegy, ilyen szinten még engedélyezem magamnak az elkurvulást, vettem egy Febi termosztátházat, kidobtam a benne lévő noname termosztátot, majd raktam bele egy Gates-t, amit előtte persze beleraktam a piros lábosba főni tesztelésképp. Ezután jött a neheze...
A házban a vízhőfok jeladójának helye nem volt kifúrva. Vagyis nekem kell befejeznem az alkatrész legyártását. Úristen, hova kerültem? Biztos, ami biztos alapon rákérdeztem a tapasztaltabbaknál, hogy ez komoly? Rámkacsintottak, és ekkor megláttam a tűzben izzani a Ford emblémás billogot, amivel fel akartak avatni, úgyhogy inkább elszaladtam, és kerestem egy fúrógépet. A konyhaasztalon szépen megalkottam a jeladó helyét, de előtte ezerszer megnéztem, tényleg nem lehet-e kész alkatrészt kapni, de valóban nincs ilyen. Túl jó sorom volt eddig az ódon Toyotákkal, ám mivel imádok megmártózni a szürreális helyzetekben, kéjesen lubickoltam. Meg akkor már vettem egy új jeladót is, hogy azzal rakjam össze, nem akartam kétszer fordulni.
A csere eseménytelen volt, megcsináltam az utcán, ráadásul egyúttal frissíthettem a vizet is, hogy minél inkább tiszta legyen, mert továbbra is úgy láttam, hogy bár kismértékben, de még mindig van benne hűtőtömítő genya a múltból. Feltöltöttem a rendszert, majd jártam vele egy ideig. Ám mikor ellenőrzésképp odanyúltam a csőhöz, picit benedvesedtem mutatóujjilag. Nofene, akkor még mindig nem hárult el teljesen a probléma, ettől enyhén felvontam a szemöldököm, és aki ismer, az tudja, hogy ez nálam a fékevesztett düh jele. Probléma van még mindig, jaj, most mi lesz?! Vettem egy új vízcsövet, az lett.
Nem lehet ilyet utángyártottban kapni, de okkal, mert csak tizenegyezer forint volt a gyári a Fordnál. Bilincsekkel együtt járt ráadásul. Lássuk csak, mennyibe is kerülne ugyanez a mutatvány az LS400-amhoz? Mármint ha lehetne kapni hozzá? Költői. Kicseréltem a vízcsövet, ismét frissítve a hűtővizet is, és a probléma megoldódott, azóta kizökkenthetetlenül stabil lett a vízszint.
Az olaj viszont az első cserekor elfogyott teljesen, egyik pillanatról a másikra.
Ez még ismerkedésünk hajnalán történt, durva élmény volt, megnéztem a szintet a csere másnapján és teljesen száraz volt a nívópálca. Tán elfolyt alul az éjszaka? Hasra vetettem magam, de nem volt jele a kavicson és a leeresztőcsavar körül is száraz volt minden. Megnéztem még egyszer, nincs a motorban olaj. Öntöttem bele, de most meg túl sok lett benne. Pislogtam pár erőset, hisz valószínűleg beleőrültem ezekbe a négykerekű szarokba, megbomlott az elmém, műszaki délibábot látok. Ismét megnéztem, megint nem volt benne olaj. A gondolkodás általában segít az életen, úgyhogy észrevettem, hogy túl könnyen megy be a helyére a pálca, amikor nincs olaj... Lyukas a megvezető cső.
A derék mérnökök a gyönyörűen tekergő ST leömlő csövei közé rakták a nívót, ahol nem különösebben csekély a hőingadozás, nem ideális helyszín a rozsdamentes állapothoz. Ráadásul ahol egy meredek kanyart vesz a nívópálca megvezető, ott van a legközelebb a leömlő csövéhez, jól kitalálták, nem véletlenül itt lyukadt ki. Jó ég, hova kerültem már megint? Nem mondtam, hogy rohadjon meg, mert azt úgyis szereti megtenni a típus. Inkább megrendeltem egy új csövet tizenkétezerért és kicseréltem. Most már mindig ugyanott van az olajszint, ezzel legalább kicsit megszégyenítve a régi japán csodákat.
A check engine továbbra is világított. A múltkor Jóska kideriválta kompjúterrel, hogy a katalizátor előtti lambdaszonda a ludas. Valamiért nem rivallt rám, hogy innen aztán el nem megyek, amíg ki nem cseréli az egységet, pedig én készen álltam erre a lehetőségre. Mikor eljöttem, folyamatosan néztem a tükröket, hogy nem szalad-e utánam a kedvenc szerelőm három cigivel a szájában, új szondával és csavarkulccsal a kezeiben, de ilyesmi sem történt... Túl jóban vagyunk, félszavakból is megértjük egymást, bár az felettébb gyanús volt alapból, mikor azt mondta, hogy „majd pasztázd be a kipufogót az illesztéseknél, amikor kicseréled”. Próbáltam félreérteni, de sehogy sem sikerült.
Tudom, hogy miért nem akarta bevállalni, lambdaszonda csere ügyében én is annyira számítok magamra, mint hintaló után a lószarra. Egy sokszor forró, sokszor hideg, még víznek is kitett dologról van szó, amihez tizenévig nem nyúlnak, ezért nem szokta magát könnyen engedni. Mindegy, egyszer élünk, akkor már szenvedjünk.
Meglepő módon ilyen szondát nem találtam itthon sehol, úgyhogy külföldről vettem egy olyat, aminek a csatlakozója is ehhez való volt. A katalizátor mögöttit minden kocsmában megkapni, de az elsőt valamiért nem. Sebaj, nem volt drága, úgyhogy amikor megjött, levettem a leömlő utáni szakaszát a kipufogónak, benne a szondákkal. Persze jó rozsdás volt a foglalat, megfújkáltam kicsit csavarlazítóval, ezzel megcsiklandozva a szondát. Mikor nekiálltam a csavarkulccsal, már hallottam, ahogy nyerítve hahotázik. Rámelegítettem a gázlámpával, ettől már talán nyújtózkodott is egyet, mielőtt a fal felé fordulva lepihent, hogy hagyjam már békén a hülyeségeimmel. Ilyenkor jön a nincs visszaút hadművelet...
Dugókulcs kell a légkulcshoz, meg a nagyobb erőkarhoz is, de ahhoz a szonda túl hosszú, úgyhogy roncsolni kell, fogtam is egy kalapácsot és eltörtem a szondát a tövénél. Kicsit fárasztottam légkulccsal, majd kerestem egy nagyobb erőkart. Semmi. Ekkor elővettem az aknából a csövet, amivel eddig semmi és senki nem mert még kötekedni. Röpke másfél méteres, úgyhogy ráálltam a kipufogóra ellentartani és kész, megindult, még a menet is épségben maradt! Ettől engem teljesen átjárt a boldogság, ez különböztet meg Paris Hiltontól. Kicseréltem a szondát, visszaraktam a kipufogót, és azóta is tökéletes, nincs már csodalámpa a műszerfalon.
Ha már lámpa: A múltkor felpolíroztattam az első lámpákat, de rá egy hétre megint elkezdtek bemattulni. Én értem, hogy semmi sem tart örökké, de ez azért megviselt. Úgyhogy rendeltem rögvest két új lámpát, az előző tulaj pedig a Nimfas Corporation. Így ki nem venné meg alapból? A cserét elég könnyen megcsináltam, itt még minden szépen hozzáférhető, csak a magasságállító motorokat kellett átrakni a gyáriból az utángyártott fényszórókba. Amik egyébként a sárvédők sarkainál nem is száz százalékig méretpontosak, de egy ilyen napi járós autónál engem ez nem érdekel. Beállítottam a lámpákat háztáji módszerrel, de nem voltam teljesen elégedett, úgyhogy elvittem műszeres beállításra is. Nem kell aggódni, nem arról volt szó, hogy az egyik az égen hívta Batmant, a másik meg mindenképp a szemedbe világított, bárhol is jártál. Csak láttam, hogy lehetne ez jobb, az is lett a beállítás után. Valószínűleg nem feltétlenül lett volna muszáj túráztatni a motort a műhelyben a fényszóróbeállítás előtt és után a csávóknak, de hát ki vagyok én, hogy hibáztassam ezért őket? Naponta hallom a hangját ennek a dögnek, mégis ugyanezt csinálom, pacsi.
Apropó elektromosság: A múltkor megberheltem a jobb hátsó ablakot, de a bal hátsó továbbra sem volt tökéletes, nem lehetett a kulcsról sem vezérelni teljes kényelemben, nyitáskor ugyan lehúzta az összes ablakot a hosszú gombnyomásra, de záráskor a bal hátsó lent maradt. Már kicseréltem a kapcsolót is, hátha, de továbbra sem ment fel automata módban. Úgyhogy ismét ellátogattam kedvenc autóvillanyosomhoz, nála mindig eltörpülnek a problémák.
- Jaj, hagyjál már, ne húzogasd azokat az ablakokat, mert csak még jobban el foglanak romlani. Különben is, nincs ebben a szarban klíma, vagy mi?
Ennyi, az ablakkérdés megoldva, ráadásul ingyen. Gondoltam ha már lendületben vagyunk, akkor oldjuk meg a nem működő kürt problémáját is.
- Aha, tehát kipróbáltad, hogy ha a relét direktbe kötöd, akkor működik. Érdekes.
Nem folytatódott a szakértői monológ, ezért csak néztünk egymásra. Némi csend után közelharc következett, tényekkel ütöttem, ő hisztivel hárított, végül abban maradtunk, hogy hagyjam már békén, mert rendőrt hív, térjünk vissza rá pár hét múlva, most jött vissza szabadságról, igazi autókkal kell foglalkoznia, a játékautók ráérnek. Jól van, mindegy, ennyi kockázat belefér az életbe, majd hangosan kiáltok, ha belém akarnak tolatni, vagy ha nem indul el előttem Juli néni a lámpánál.
A klíma firtatásakor egyébként kihúzhattam magam, mert kifogástalanul működik. Persze amikor megvettem, egyáltalán nem hűtött, de hát aki működő klímával vesz autót a jura korból, az ellőtte egy életre az összes szerencséjét, felesleges többet lottóra költenie. Találtam Fehérváron egy nagyon jó autóklímás műhelyt, nem a nagy, közismertet, ahol több hónapos a várakozási idő és arannyal kell fizetni, hanem egy kétemberes kis butikot. Ismerem már őket, nem csalódtam bennük, úgyhogy elvittem ide a Fikuszt, úgyis szeretik a ritkább autókat. Végül csak fel kellett tölteni a klímát! Mármint miután kicserélték a hűtőt, mert az szétporladt... Meg valami szelep is teljesen megdöglött. Eztán már tényleg csak fel kellett tölteni a klímát, mert a bekapcsológomb tökéletes egészségnek örvendett. Meg a kompresszor is, elpirultam büszkeségemben, nem minden volt szar, csak majdnem!
Ráadásul mikor mentem az autóért, akkor azzal fogadtak, hogy ez a meló ingyen volt. Kikerekedtek a szemeim, hogy nofene... De csak akkor lett volna így, ha odaadom nekik az első üléseket, így sajnos inkább kifizettem a hetvenötezer forintot.
Nos igen, nem akármilyen ülések vannak már benne, beszereztem a legdrágább gyári extrát, amit lehetett hozzá kérni annak idején. Nem pojácaságból, inkább kényszerből. Ebben az alap ST170 ülések voltak, amik elég jók, de az én hátamnak brutál kemények. Ekkoriban még nem nyomorodtam le két hónapra, de mivel gyári hibás vagyok, mindig is érzékeny voltam a kényelemre valamelyest. Utánajártam, hogy háromféle üléssel adták ezeket, volt még ezen kívül a full bőr, meg a félbőr Recaro. Utóbbi nézett ki a legjobban, és ez a legritkább is, úgyhogy természetesen erre pörgött rá a fordítva működő agyam. Ezekért már külföldön is ölik egymást, de felkínáltak itthon egy eladó szettet. Az ajtókárpit és a hátsó ülés mindegyikben ugyanaz, úgyhogy csak a két első ülést kellett cserélni, így máris megkaptam a legexkluzívabb ST170 belteret. Valóban ég és föld a két ülés közti különbség kényelemben és oldaltartásban is, külön poén a magasságának az állíthatósága. Az is ég és föld.
Mivel föld valószínűleg a kárpitban is volt, és máshol sem volt patyolat a jármű, muszáj volt elvinnem a jól bevált autókozmetikába a környéken, mely egy családi vállalkozás, és mivel egy Fiesta ST áll a ház előtt, gondoltam, nem fognak ezzel az autómmal sem kiebrudalni. Másnap mehettem az autóért, elképesztő, hogy milyen szép lett belül, de ilyenkor kívül is megújul, úgyhogy meglehetősen fura volt patyolattiszta felnikkel viszontlátni, már egész megszoktam a fékpor színt.
Amikor elhoztam a kimosott autót, hazafelé megláttam a műhely előtt a lelki pofonokat két kézzel osztó autóvillanyost, úgyhogy gondoltam, megállok és kérek időpontot a kürthöz, meg aztán hátha megjött a kedve a bal hátsó ablakhoz is, elvégre letelt a két hét. Már vette a levegőt, gondolom, hogy beszóljon a csillogó autóra, miszerint minek polírozni a kulát, de megelőztem sietve az ablakon át kiszólva, hogy tudja ugye, miért jöttem, csinálja már meg a kürtöt, mert még mindig nem szól, és hogy demonstráljam a problémát, rá is tenyereltem a légzsákra színpadiasan. Én döbbentem meg elsőnek, hogy megtört a lakótelep csendje, és mire felocsúdtam, már vigyorogva nézett rám az amperek megzabolázója.
- Na tessék, meg is csináltam, ötezer lesz!
Nem akartam az ablak problémájával megtörni a röhögésünk zaját, inkább szó nélkül leléptem, de utána napokig dudálgattam ellenőrzésképp. Hihetetlen, a vétel után három hónappal vettem észre a hibát, azóta egyszer sem működött. Biztosíték jó, relé jó, ezért tuti a kormánykapcsolónál nem jó valami, a légzsákot is leszedtem egy alkalommal, hátha sikerül megoldani, mindhiába. Egy kárpittisztítástól pedig megjavult? Igen, de rá egy hétre ismét nem működött és azóta sem teszi. Hmmm, vajon hetente el kell vinnem kozmetikába? Vagy csak nekiálljak kitakarítani, amikor az út közepén meglepetten néz rám egy őz? Nagyon új világ ez a japánautós léleknek, de nem adom fel, megtanítom én ezt az autót dudálni, méghozzá kesztyűbe. Nagyon zavar, mert így egy sima műszakin sem menne át, arról nem is beszélve, hogy a kürt olyan, mint ostoba embernek az erkölcs, amikor kéne, akkor nagyon kéne, anélkül pedig veszélyes.
Ezen kívül is annyira hibátlan az autó, mint én, tehát lesz még mit mesélnem. Ráadásul az utóbbi időben csipogás hallatszik a hajtásból. Ez csodálatos dolog, végre nem a Fikusz néz engem madárnak, hanem fordítva történik mindez. Kár, hogy őt ez nem hatja meg, pedig azt a görbe szervócsövet is igazán kicserélhetné magának. Állítólag nem kapni már, úgyhogy beszerzek egyet, végre ismerős környezetbe csöppentem!
