Harci sérülések, látványos dekor, szponzori matricák és gumidarabok nélkül egy versenyautó befejezetlen műnek hat vagy szobornak. A tökéletesen helyreállított BMW M3 GTR is inkább tűnik kiállítási tárgynak ebben az ártatlan fehérben, mint üvöltő célszerszámnak. 2001-ben a Rolex Sports Car sorozatra készítette az autót a BMW amerikai képviselete és a Milner’s Prototype Technology Group, most pedig sokkal inkább gyűjtői darab, mint versenygép.
Öt ilyen autó készült, ebből három M3-as az S54-es sorhatos 3,4 literes változatát kapta, de az utolsó két gépbe valami ütősebb motor kellett, hogy felvehessék a versenyt a Porsche 911-esekkel. A versenysorozat szabályai megengedték, hogy a hathengeres helyére belógassák az E39 M5-ös blokkját. A V8-as motor hengerenkénti pillangószelepeket, félig szárazkarteres kenési rendszert, duplasoros vezérműláncot és kovácsolt főtengelyt kapott.
2001. november 3-án egy Daytonában rendezett 3 órás versenyen mutatkozott be először az autó, ahol a 15. helyen végzett, viszont a leggyorsabb kört futották vele. Következő évben a Daytona-i 24 órás futamon, majd később Bathurstben vetették be az M3 GTR-t, de egy defekt miatt végül nem ért célba az utolsó versenyén.
Akár bevethető is volna, hiszen az autóhoz járó alkatrész- és tartozékcsomag is rendelkezésre áll, de sokkal inkább gyűjtői darab már az Ausztráliában hirdetett, V8-as M3 GTR.
