Elképesztő merészséggel forgatta fel a Renault Cliót a Tom Walkinshaw Racing, akik a szokványos francia kisautóból nem egyszerűen egy hot hatchet csináltak, hanem valami olyan szürreális kreténséget alkottak, ami még koncepciónak is durva volna. A franciák pedig beleálltak és utcára engedték a meglehetősen túlmotorizált Cliót.
Annyira kiszélesítették a háromajtós bódét, hogy talán még az R5 Turbo is pironkodna mellette, mert a Clio V6 tényleg úgy néz ki, mintha egyenesen szteroidból volna. Ahol a motornak lenne a helye, ott csak egy akkumulátor és néhány cső fut, máskülönben egy hasznavehetetlen üreg. Hátsó ülések pedig nincsenek benne, mert a pad és a csomagtér helyét foglalja a 60 fokos hengerszögű V6-os motor, ami ebben a Ph2-es verzióban már 230 helyett 255 lóerős.
Esőérzékelős ablaktörlője van, automatán kapcsoló fényszórói és van benne klíma is, de hagyományos kisautónak korlátozottan alkalmas, hiszen azon kívül, hogy rövidke, nem könnyű a Clio V6-ossal az élet. 13 méteres a fordulóköre és nyugodalmasan vezetve 12 literes fogyasztással lehet számolni, ráadásul a nagybevásárlást is csak több körben tudja hazaszállítani ennyi tárolókapacitással. Ellenben kevesebb mint 6 másodperc alatt van 100-on és közel 250 km/óra a végsebessége.
Megjelenése pillanatában tudni lehetett, hogy ilyen autó nem születik többet a világra, így teljesen egyértelmű volt, hogy klasszikussá érik majd az a pár darab, ami életben marad belőle. A Clio V6-os vezethetősége nagyon ügyes pilótát kíván, mert nem könnyű összekanalazni, ha nyerésre áll a fizika, tehát messze nem mérhető egy Megane RS kezességéhez.
2003-tól két éven át készültek már a franciaországi Dieppe-ben a Ph2-es Clio V6-osok, mindössze 1309 darabot gyártottak belőle. Ezt a jobbkormányos Liquid Yellow-t pedig egyértelműen az utókornak őrizgették, mostanra csak 1580 km van benne, és megért bő 31 millió forintot.
