Amikor tavaly október végén kiraktuk az álláshirdetést, nem kockáztattunk nagyot: tudtuk, hogy nagyjából milyen embert keresünk, és biztosak voltunk benne, hogy meg fogjuk találni - nem először csináltunk ilyet.
A Techno rovat élére kerestünk szerkesztőt, tudtuk, mi lesz a dolga, arra kellett egy megfelelő ember - mindegy, hogy egy teljesen más területről érkező csiszolatlan gyémánt vagy sztárigazolás, a lényeg annyi, hogy a munkáját tisztességesen elvégezze. A teljesen komolytalan jelentkezők kiszórása után 128 maradt, őket több körben válogattam le - a motorozó baptista lelkésztől az afganisztánt is megjárt katonáig rengeteg szimpatikus és ígéretes jelentkező akadt, kicsit szomorú is voltam, hogy csak egy embert vehetünk fel, illetve attól sem lett jobb kedvem, hogy ennyi remek ember unatkozik a munkahelyén, sokszor a TC-nél elkérhető fizetés többszöröséért.
Ha nem én írtam volna ki az álláshirdetést, Szentkuti Ákos jelentkezése mögött hatalmas bundaszagot éreztem volna - a kettőt egymás mellé téve pont úgy nézett ki, mint amikor a tendert direkt egy adott cégre írják ki. A Prohardvernél vitte a mobil és az autós rovatot, mi pedig egy autós lap tech dolgait melegítenénk rá, ezen felül olyan szimpatikus vonásokat vonultatott fel, mint:
- rádiós és videós tapasztalat
- otthonosan mozog a világ nagy tech eseményein az IFA-tól a CES-ig
- hét év IT újságíró múlt
- és mindezek mellett fiatal. Bár nem volt szempont, azért reméltük, hogy találunk megfelelő embert, akinek kettessel kezdődik az életkora.
Az már csak hab volt a tortán, hogy van A-s jogsija, és Subaruk és MX-5-ök után egy VFR800-at is betolt a garázsába. Úgyhogy felvettük. Köszönjük minden jelentkezőnek, hogy ránk szánta az idejét, Ákos pedig január eleje óta gyártja a cikkeket, amikhez gratulálnék is neki, de most elment megnézni egy Audit, vagy valami hasonló gyanús, autóvásárlós programja van, szóval ezt majd a hétindító értekezleten bepótoljuk.
