Lerobbantál az út szélén? Írd meg és nyerj!
Többször írtam már korábbi T3-as kisbuszomról, ami az együtt töltött 6 év alatt rengeteg felejthetetlen élményt okozott - legyen szó akár jó, akár kevésbé kellemes élményekről. A kisbusz alapvető funkciója az volt, hogy eljuttassa a baráti társaságot a Balaton környéki összejövetelekre, bulikra, de ez nem mindig jött össze - egy ilyen történetet mesélek most el.
A második kerületi Felhévízi utcában laktak a nagyszüleim, sokáig itt parkoltam az autóval. Ennek egyik oka az volt, hogy itt több volt a szabad parkolóhely, a másik pedig, hogy van annyi lejtése az utcának, hogy orral a Duna felé állva egyedül is be tudtam vele gurulni, ha épp önerőből nem akart elindulni.
Így állt akkor, azon a péntek délutánon is a busz, amikor ismét a Balaton felé vettük volna az irányt a társasággal. Állandó találkozási pontunk a közeli Mechwart liget. Legegyszerűbb módon, sík terepen a Margit híd budai hídfő mellett elgurulva, a Margit körútra kanyarodva mehettem volna. Egy nyári péntek délután viszont mindenki elindul valahova, így gondoltam okos leszek, és a Pusztaszerin fel, majd végül a Bimbón lecsorogva megyek, hogy elkerüljem a dugót. A Pusztaszerin felfelé haladva váratlanul gyorsan csökkenni kezdett az üzemanyagszintem. Némi gondolkodás után rájöttem, hogy orral előrebukva pont a szintjelző felé esett több üzemanyag, most pedig ellenkezőleg - de azt gondoltam, hogy ilyenkor is még kell, hogy legyen benne elég tartalék a leguruláshoz. Amivel viszont nem számoltam, az sok év lerakódása a tank alján, ami most rendesen felkavarodott a maradék kis gázolajban. A Vérhalom utcánál kezdett el bedadogni az autó, utána már csak gurultam és fékeztem.
A Mechwart mellett, a Szász Károly utcai G'Roby előtt húzódtam félre, odáig tartott a lendület. Persze a rakodási területen, de megnyugtattak, hogy csak hétfő hajnalban jön áru. Én naiv akkor még azt hittem, hogy csak egy órát ácsorgunk majd ott, így magabiztosan megnyugtattam őket, hogy addigra mi már vissza is jövünk a Balatonról. Elmentünk gázolajért a Széna térhez, de hiába tankoltuk bele, a levegős-trutyis rendszer nem kelt életre. Ekkor jött a mesterterv: tisztítsuk ki a tankot!
Marcell barátom sietett a segítségemre - autós hülyeségek esetén általában egymás felbujtói és támaszai vagyunk. Nekiálltunk a műveletnek. A Frankenstein-autóknak, mint a benzinesből dízellé alakított T3-asom, vannak előnyei és hátrányai. A 80 literes vastank eddig a pontig előnynek tűnt, itt viszont egyértelműen a pokolba kívántuk, de egész egyszerűen leszedtük. A társaság több tagja talán ezen a ponton köszönt el, és indultak el a vonathoz a Délibe. Mi némi hozzáértőkkel való telefonálgatás után arra jutottunk, hogy fémpénzeket szórunk bele, jó sokat rázzuk, majd átmossuk és visszatesszük. Mindezt a Mechwart liget szélén, péntek este.
A rázás és az átmosás megtörtént, bár emlékeim szerint szkeptikusak voltunk már ott is, hogy volt-e bármi értelme, mert nem sok minden jött ki belőle. Mindenesetre közben egy sünit sikerült megmentenünk attól, hogy belefulladjon a fejére szorult májkrémes tubusba. Már bőven sötét volt, amikor nekiálltunk a visszehelyezésnek. Hajnali 2 múlt, amikor beláttuk, hogy nem megy. Valahogy nem ott voltak a csövek és a pántok, mint korábban. Persze, hiszen minden elmozdult, amikor leszedtük. Átraktam a háromszöget a hátsó ablakba, bezártam az autót és hazamentünk.
Mivel tudtuk, hogy hétfő hajnalban jön a szállítmány a G'Robyba, így vasárnap délután egy barátom segítségével elvontattuk a buszt (csomagtartójában a tankkal), egy másik barátom aknás műhelyébe, ahol az ő segítségével sikerült a helyére tenni a dolgokat.
Neked is van egy emlékezetes történeted, amikor használnod kellett az elakadásjelzőt? Írd meg kommentben és nyerj egy Osram LEDGuardian ROAD FLARE Signal V16 figyelmeztető lámpát!
A nyereményjátékot lezártuk, köszönjük a sztorikat. Most visszavonulunk értékelni, és hamarosan jelentkezünk az eredményhirdetéssel!
A cikket az Osram támogatta.
