A BMW E46 itthon lassan olyan fogalom lesz, mint a Swift – vagy mindenkinek volt, vagy mindenkinek van vele egy jó sztorija. Volt korábban nekem is, nagyjából 7 éve vettem egy Farngrün metál 320i szedánt, félbőr bézs belsővel, napfénytetővel, az első tulajdonosától. Szerettem nagyon, sokat dobott a márkaszeretetemhez, viszont egy ideje felnőtt fejjel nézve az élet körforgását rá kellett jönnöm, hogy igen rövid ez az életnek nevezett dolog, így nem igazán szeretnék kétszer ugyanolyan autót birtokolni ez alatt a szösszenetnyi kis idő alatt. Amikor idén júniusban tehát feltörtem a malacperselyemet, amibe jó pár éve gyűjtögettem, egyben biztos voltam, nem BMW lesz a befutó. Mea culpa!
Menjünk vissza két és fél évet az időben, hogy teljes legyen a kép, hogyan is jutottunk el idáig, mert volt egy kis körforgás nálam autós fronton – klasszikus TC autónánia következik.
2020 – Alfa Amore
Beütött a Covid, maradj otthon, full time home office, ezek voltak a kulcsszavak, az autómat pedig eladtuk, és azt az összeget bedobtuk feleségemmel egy üzlet indításába, amit elég gyorsan el is vitt a vírushelyzet, van ez így... Ott álltam tehát hithű autóbuziként autó nélkül, mi a teendő ilyenkor? Felcsapni a hahut, és mivel éppen egy olyan autóra volt szükségem, ami szakadó jégeső esetén megvédi a gyermekeim és az én fejemet az elázástól az egy kilométeres hatósugarú ovi- és bölcsijárat megtételekor, elszabadulhatott a fantáziám, nem feltétlenül kellett rámennem a megbízhatóságra, praktikumra és a racionalitásra, egyedül az volt fontos, hogy legyen legalább négyszemélyes.
Mi másra eshetett volna a választás? Nyilván egy olasz autóra, fel is dobott az internet sötét bugyra egy zöld színű Alfa Romeo 156 2.0 TS-t, 155 lóerővel, fakormánnyal, zöld plüssbelsővel. Csorgott a nyálam rá, és a sötét gondolat elhessegetésében kollégáim sem segítettek, egyikőjüknek volt annak idején egy vadi új 1.6 TS, már az is baromira ment, a másikat pedig éppen pár hete beszéltük rá egy Alfa 159 1750 TBi megvásárlására, így mind a ketten csak annyit mondtak, hogy VEDD MEG! Illetve még annyi volt az ajánlat, hogy munkaidő után elvisznek érte Székesfehérvárra, persze Alfával, ezt pedig nehéz volt visszautasítani. Autóvásárlás tipikus mintapéldája volt, sötétben a panel aljában, az autó ráadásul jó koszos, elég rossz volt az idő is akkortájt, szóval úgy ment minden, mint ahogy arról mindenkit le szoktunk beszélni.
Mentem vele egy kört, jó hangja volt, de elég gyengének éreztem, hiányzott belőle a tűz. Nem éreztem, hogy a motorjának lenne baja, így alkudtam egy szemmel láthatót és elhoztam. Elvittem szerelőhöz (Alfa Romeo Szerelem), alap szervizt kértem, illetve egy vezérléscserét, mert sokan nem tudják, hogy ezeknél a típusoknál 60 ezres a vezérlés csereperiódusa, és erre vonatkozó információja nem volt az előző tulajnak. Illetve kértem, hogy nézzék át, bármi gáz van-e rajta, meg persze az erőtlenséget szerettem volna kiszűrni. Meg is csinálták, hívtak, hogy arrébb volt rakva a vezérlés, így nem csoda, hogy erőtlen volt. Kipróbáltam, valóban visszajött vagy 60 lóerő. 380 ezer forintért vettem, és azt gondolom, hogy életem legjobb ár-érték arányú vétele volt, mindamellett hogy szerelem lett a javából, azt a hangot, amikor 7000-ig leforog a motor, azóta is visszasírom – ezért is indítottam el, pont ezzel az autóval a kis amatőr YouTube csatornámat, mert jó ezeket az élményeket visszanézni időnként.
A hibalista ezen felül annyiban merült ki, hogy egyszer szétugrott a kuplungpedálom, még pont le tudtam gurulni az M5-ről (0 forintos javítás volt, apum jött menteni, megcsinálta, nekem mennem kellett közben dolgozni valahova). Ezen felül az egyik gyertyapipa elfáradt, áthúzott, így elkezdett az autó rángatni, csere után minden rendben volt. Iszonyatosan élveztem a kis olasz szépséget, viszont közben eltelt egy év, lazultak a vírus körüli szabályok, menni szerettünk volna...sokat.
2021 – A dízel kombi és a csillogó szemű ifjú veterános
Mi kell két gyerek mellé a sokat menéshez? Dízel kombi, ezeket kezdtem el nézni - egyterűek, SUV-k nem a barátaim, szeretek még alacsonyan ülni. 2015-ös Peugeot 308 SW 1.6 BlueHDI lett a befutó, olyan helyről, ahol már vettünk autót, és nem csalódtunk (sem a kereskedésben, sem az országban, ahonnan hozták, holland autó volt). Máshol már elmeséltem a vásárlás történetét, így erről sokat nem sztoriznék, azóta is megvan, imádjuk, az igazi tökéletes katona. Befér a raklapmozgató béka, összes bicikli, pedálos Moszkvics, kis íróasztal, kertibútor-garnitúra, bármi. Ráadásul vonóhorgos, szóval végtelenre bővíthető a rakhely mérete, és 6 liternél többet trélerrel a hátán se nagyon tudott fogyasztani.
Megyünk is vele rengeteget azóta is, viszont már itt viszketni kezdett valami a kisagyamban. A kis zöld 156-os akkora hatással volt rám, hogy elkezdtem nézegetni a régi, hátsókerekes, karburátoros Alfákat. Ekkortájt már megvolt Csikósnak a kis Bertone kupé, ráadásul édesapám rengeteget mesélt a Népligetben csapató Alfa coupékról, amiket gyerekkorában élőben nézhetett. Hát mit ne mondjak, bele voltam őrülve a dologba (egyébként a sztoriban sokszor felbukkan majd ez az autó). Sajnos már akkor annyira drágák voltak, hogy esélytelen volt, egzisztenciális szinten nagyjából 10-20 évvel vagyok lemaradva, hogy egy ilyet meg tudjak venni (persze sose adom fel), ráadásul most vettünk egy szép nagy családi autót, nem, nem megy ez most sehogy sem.
Nézegettem azért a hahu-t, mobilét, de már inkább csak gyönyörködés szintjén, mintsem a realitás talaján mozogva. Egyszer csak felbukkant valami a neten. Imádom MHV Tomi és T. Ádám videóit, igazán jó emberek a való életben is. Híresek arról, hogy időről időre felbukkan náluk valami érdekes gépezet, hobbijármű. Tomi felrakott egy kocka Ladás videót, ami ráadásul eladó, na nézzük! Hoppá, diplomata- / indigókék, és a belseje is kék. Hogy mi is ez tulajdonképpen – néztem a videót –, 1500-as motor, 5 sebességes váltóval egy 1300-as kocka kaszniban? Nem láttam még ilyet, ez tuti nem gyári! Kicsit utánaolvastam, valóban volt ilyen, 2105-3 a kódjele, és tényleg gyári. A videó végén elhangzott egy összeg, ami miatt fogtam a telefont, hívtam Tomit, és mondtam, hogy másnap ott vagyok az autóért. Merész vállalás volt ez részemről, hiszen van kb. 250 km köztünk, és lábon azt az autót nem tudtam volna elhozni – már csak azért sem, mert a műszaki lejárt róla.
Mindegy, szereztem egy olyan utánfutó trélert, amit még húzhat a Peugeot, összsúlyban is jó a Ladával és még B kategóriás jogsival is vezethetem – kaptam érte pár kommentet, de minden stimmelt, ilyet nem kockáztatok. Elhoztam, hát így lett egy filléres veterán autóm, ami ugye szervó nélküli, hátsókerekes, karburátoros, ráadásul big block, 5-ös váltóval, nagyon boldog voltam, igazi szőrös tökű gép ez. Fék nem nagyon van rajta, a kaszni pedig hervadt nagyon sok helyen, viszont elég olcsón lehet hozzá kapni karosszériaelemeket, kicsit majd szabadidőmben elhegesztgetem, matatgatom, pótolgatok ezt-azt, és idővel kész lesz, gondoltam – a csillogó szemű fiatal veterános, ugye.
2022 – a beismerések sora
Az idő haladt is szépen, nem volt sürgős a Lada-projekt, tökre ráér gondoltam. Voltak ötleteim az autóval kapcsolatban, mert egy baromi jó alap, még ha nincs is alja, de egyre inkább telt az idő anélkül, hogy használnám az autót. A használat pedig nagyon fontos egy hobbiautó esetén, hiszen az igazi érzelmeket az váltja ki. Az első felismerés itt jött, miszerint kezdek elidegenedni tőle, és ahhoz, hogy az egy hétvégi fagyizós gép legyen, rengeteg időnek kell még eltelnie, ráadásul pénzt is kell beletolni bőven. Csak hogy mindenkit megnyugtassak, ezekkel eddig is tisztában voltam, viszont az idő kicsit gyorsabban telt, mint terveztem. Azt a hibát, amibe nagyon sokan beleesnek, hogy nagy lendülettel szétkapják az autót, és úgy hagyják félbe a projektet, szerencsére nem követtem el, ez már az elején is tiszta volt, hogy addig nem látok neki, amíg nem áll rendelkezésemre minden szükséges erőforrás a felújításhoz.
Közben hét év autóipari multi után felmondtam a főállásomban, nagy munkahelykeresésben voltam, a két gyerek is adott feladatot az egy hét ovi/bölcsi, két hét otthon betegen kombóval, volt dolgunk bőven, így autófelújításra megint nem jutott idő. Viszont jó 8-10 éve folyamatosan raktam félre tényleg nagyon pici összegeket arra az esetre, ha elveszteném a munkahelyemet („A kamatos kamat a világ nyolcadik csodája. Az, aki megérti, kapja... aki nem, az megfizeti.” – Albert Einstein). Ebből mostanra jött össze egy számomra szemmel látható összeg, és mivel találtam új munkát, plusz a brutál infláció – hiába kamatozott valamennyit - gyakorlatilag napról napra morzsolja el azt a pénzt, úgy döntöttem, hogy „befektetem”, persze autóba. Ez a befektetés szó ugye autós körökben otthon a Jolly Joker, amit el tudunk sütni az asszonynak, hogy miért is vesszük meg az ezredik romot.
Elkezdtem nézegetni megint az autókat (nem mintha ez nem mindennapos, állandó tevékenység lenne). Valami olyat szerettem volna, amiben elférünk négyen (az MX-5-öt egész életemben kerülgetem, de valahogy soha nem adja ki), hátsókerekes, kupé vagy kabrió, lehetőleg valami olyan érdekes és vezetés terén izgalmas veterán, amit egyből harcba lehet állítani, apró szerelgetések beleférnek nekem is, és nem ciki a családomnak sem, ha valahol megjelenünk vele. Megint mihez lyukadtam ki, na mihez? - Alfa Romeo Bertone coupe. Ráadásul tudtam, hogy Csikós készül eladni az övét, mert úton van neki a nagy testvér, az ezerhatos Scalino, ezért fel is kerestem, hátha. Bár még fényezés előtt állt, mondott egy összeget, hogy nagyjából mennyiért kerül majd a piacra, és hát na, bilibe lógott a kezem. Nagyon jó áron adta el nemzetközi viszonylatban is, de nekem annak a pénznek csak a töredéke állt rendelkezésre, megint.
B terv, vagy C terv, vagy hol is tartunk? Nézelődtem tovább, egyértelmű volt, hogy annyiért, amennyi pénz rendelkezésemre állt, nem fogok tudni tényleg izgalmas veteránt venni, ebből valami fiatalabb lesz. Nézegettem ezt, szűrögettem azt, de valahogy mindig az E46 bukkant fel a keresőben. Figyelgetem a 330Ci-ket egy ideje, és amióta Attila barátom az egyik grillezésre a kék kupéjával jött hozzánk (elég sokat téma emiatt alapból is az E46 nálunk), elkezdett motoszkálni valami megint a fejemben, talán nem is lenne annyira rossz gondolat megint egy ilyen, ha nem szedán lenne, és 20i-nél nagyobb a motorja, akkor talán nem lenne az az érzésem, hogy megint ugyanolyan autót vettem, mint hét évvel korábban.
Belevetettem magamat a témába egy kicsit mélyebben, amiben biztos voltam tehát, hogy nem lehet se dízel, se négyhengeres benzines, 20i-ket kizártam, még a 170 lóerősöket is, és jó lenne kupé vagy kabrió. Mivel feleségemnek nagy vágya régóta (gyűjtjük itthon a vásárláshoz a jó pontokat), nekem meg bakancslistás tétel egy kabrió, így a kupé is kiesett a kosárból. 23i/25i/28i motorok nagyon jók, sokan esküsznek rá, azt viszont be kell látni, hogy az M54B30, tehát a 30i 231 lóerőt tud, ami alaphangon nagyjából 40-nel több, mint az előbb felsoroltak, az pedig nem kevés (M3 már rég kiesett a csillagászati árával és a fantasztikus, de a 30i-nél jóval kényesebb motorjával). Lássuk, mi is maradt? BMW E46 330Ci cabrio, persze kizárólag kézi váltóval, ha már „befektetésnek” vesszük ugye, ügyeljünk a részletekre, a kézi váltós E46-osok értéke mindig feljebb lesz, mint az automatáké.
Két darab, ennyi volt lőtávon belül - amit már akkor 5 millióért árultak, az számomra nem játszott. Pár éve annyiért E46 M3 volt eladó, ráadásul kézi váltóval, Phoenix Gelb színben (itt most egységesen szúrja mindenki tökön magát, aki akkor megtehette, hogy vesz egyet, de nem tette), mindenesetre ez nekem csak jó, hogy a fejekben vannak már ilyen összegek, sőt azóta magasabbak is egy ilyen autó hallatán. Először az olcsóbbat néztem meg, az szín és felszereltség tekintetében jobban tetszett. Sötétkék külső, vajbőr, combtámaszos belső, jobb nem is kéne. Vagyis de, mert az állapota még alku után se lett volna sokkal szebb. Nem volt veszett dolog, de ahhoz hogy olyan állapotban legyen, mint a másik, amit megnéztem, nagyon sokat kellett volna rá költeni – az érv viszont jogos volt, nincs választék. Kicsit mindene rosszabb volt, mint amit minden nap jó szemmel néztem volna, de ha nem lett volna más, akkor rárepülök arra is.
Szerencsémre még pont egy darab volt a piacon eladó, elmentem azt is megnézni, megálltam mellette, na ez az, erre ránéz az ember, és egyben van, igazából fejben már akkor meg volt véve. Körbenéztem, patent minden, azt már korábban lecsekkoltam alvázszám alapján, hogy a Porn König piros belső nem gyári, eredetileg fekete ülésekkel jött le a gyártószalagról, először ezért is néztem meg a másikat. Imádom, ha egy autó külseje színes, még az egészen beteg fényezéseket is szeretem, a belsővel viszont kicsit másképp vagyok, ott jobban szeretem a lágyabb, kellemesebb színeket. Élőben mégis bejött, főleg mivel a külső színe ezüst, önmagában nem lenne túl izgi, így viszont kifejezetten feldobja az összképet.
Az eddigi történésekről kedves feleségem még nem tudott semmit, ez volt az a pillanat, amikor elküldtem neki a hirdetést, azzal a szöveggel, hogy „Na ezzel szívesen kabrióznál egyet a Balcsira?” Válasz: „UHH DE SZÉP, VEDD MEG!!!!!” – korábbi Alfa-vásárlásból már tudjuk, hogy itt már nincs mit tenni. A jó házasság záloga a közösen meghozott jó döntések, így mivel akkor én már otthon voltam, másnap elgurultam az autóért, mentem vele még egy próbakört, és 300 ezer forintos alku után el is hoztam Bömbikét – azóta a másiknak is felemelték az árát annyira, amennyiért ezt vettem, és úgy is elvitték.
Megbántam azóta? Dehogy, sőt, egyrészt mindenki dicséri, milyen szép állapotban van – eredetiségvizsgán is maguktól mondták, hogy rég láttak ennyire szépen egyben levő E46-ot -, egyre jobban tetszik az ezüst színe is, a piros belsővel, nagyon megy hozzá a kedvenc E46 felnim, a Style 68 – ráadásul szinte teljesen új, elöl 225-ös, hátul 245-ös gumik voltak rajta. Másrészt pont azt az élményt adja meg, amit kicsit a Ladával kerestem: lepasszoltuk hétvégére a gyerekeket, beugrottunk az autóba, céltalanul legurultunk a Balatonra, élveztük nyitott tetővel a sorhat morgását, megálltunk, fagyiztunk, hekkeztünk egyet, és mindenki boldog volt.
Egy tökéletes hétvégét csinált nekünk a kis kabrió, ráadásul volt még egy történés a hazaúton, ami számomra feltette a koronát erre az egészre. Budapest határában állunk a piros lámpánál, amikor feleségem kiszúrt egy régi piros Alfát – pont ilyen Scalinót vett most a Csikós, mondom, nézem, gondolkozom, úgyis arra megyünk, menjünk utána, nézzük meg. Életem egyik legszebb és legőszintébb autóbuzi pillanata volt, amikor beálltunk egymás mellé és megdicsértük egymás autóit, a sorhatos ezüst bajort és a röfögő, hörgő, piros olasz bestiát. A sok jellegtelen, hangtalan nagy lufi közt adtunk egy kis közszolgálati vizuális és hangélményt a környező autósoknak (én legalábbis így éltem meg, ők valószínűleg észre sem vettek minket, a hangszigetelt dobozokból talán nem is hallottak), égettük a káros, büdös gázokat, és vigyorogtunk, mint a hülye gyerekek, na ekkor éreztem, hogy megvagyunk, jó döntést hoztam, eufória volt az egész nap ezzel az autóval.
Műszakilag rendben van nagyon, szerintem bűn azt állítani, hogy a BMW-k nem megbízhatóak, hiszen ez alatt a három hónap alatt csak egyszer állt meg alattam az M2-esen, amikor az új munkahelyemen siettem volna csapatépítőre – kínos. Az üzemanyag-szivattyú adta meg magát, nem kapott naftát a motor. Miközben 40 fokban, a rotyogó aszfalton, fekete pólóban, hosszú gatyában (mert ugye jó a klíma Bömbikében) vártam a barátomat, hogy behúzzon a műhelybe, arra gondoltam, hogy igazából nem haragszom rá. 22 éves, tényleg jéghideg a klímája, van benne tempomat, multikormány, xenon lámpa, navi, kényelmesek az ülései – bár egy combtámaszosra még vágynék, nagy kedvenceim a BMW sportülései -, és a 231 lóerős sorhatos motorral baromi nagy élményt ad minden pillanatában. Hosszabb távokon használom, javarészt országúton, így 8-9 liter körül fogyaszt, és ezt szerencsére benzinből, az olajat egyáltalán nem eszi, és a fenti hibán kívül (kopp-kopp-kopp) nem volt még semmi baja.
Három apróságot szeretnék majd megcsinálni rajta, az egyik: a vezetőülés alatt van egy elsősegély-felszerelést tartó kis doboz, aminek az ajtaja letört. Mivel mélyre kell beülni, az pedig kilóg, óhatatlanul is kinyitja néha az ember a lábával, aztán ha kinyitotta, le is töri. A másik a kínai fejegység, amit szeretnék lecserélni egy gyárira, mert ugyan van benne navi, bluetooth, meg minden földi jó, én mindenből gyáribuzi vagyok, így ezt is szeretném majd visszaalakítani. A harmadik pedig egy jobb első hangszóró, ami kicsit már recseg. Talán egyedül annyi bajom van vele, hogy néha kicsit túl szofisztikált, a motor túlzottan el van szigetelve az utastértől, az Alfám például sokkal nyersebben üvöltött. Lehetne rá sportkipufogót rakni, de akkor megint csak ugrik a gyáriassága, és a szomszédok se fognak szeretni. Jó ez így, a motornak nagyobb fordulaton egyébként gyönyörű hangja van.
Első blikkre ennyi, heti egyszer, száraz időben járok vele dolgozni is, hétvégén kirándulni, bárhova, használva van rendesen, egyébként meg jól szellőző garázsban áll. A garázsban, ahol a Ladát terveztem megcsinálni. Jöjjön itt befejezésként a nagy eufória után egy kicsit szomorúbb szösszenet. Az élet döntésekből áll, minél több döntést hoz az ember, annál nagyobb valószínűséggel jut előrébb az életben. Mivel lett időközben egy olyan autóm, amit eredetileg megálmodtam a Lada megvásárlásánál, sőt talán jobb is, és jelenleg nincs belátható időn belül rá kapacitásom, hogy felújítsam, úgy döntöttem, megválok tőle. Nem szeretnék az a bácsi lenni, aki a kert végében rohasztja a mások számára még érdekes autót, de nem hajlandó megválni tőlük, mert „azokat még megcsinálom egyszer”. Be kellett ismernem, hogy ez a projekt most sok nekem, és inkább más dolgokra összpontosítom az energiámat. Elég friss az elhatározás, pár napja döntöttem csak el és raktam fel a hirdetést, de remélem, valaki olyan talál rá és veszi meg, aki ugyanúgy lát benne fantáziát (kiváló Rulettkerék-projekt lehet), csak több ideje van rá, illetve rendelkezik alapvető karosszérialakatosi és autószerelői tudással. Mert úgy egy elég penge kis autó varázsolható belőle, amikor mentem vele, meglepett, hogy az 1500-as motorral milyen jól megy.
Ennyi lett volna a flottabemutatóm, jelentkezem, ha lesz bármi változás, mert egy autóbuzinál éjjel-nappal pörögnek a hirdetési oldalak.
