Ez a negyedév is eltelt, nagyobb cégeknél születnek az első pénzügyi értékelések, rendes autóbuziknál meg pörögnek az autók a flottában. Történt a mi házunk táján is néhány változás, volt amitől búcsúzni kellett, volt ami jött, összlétszámban azonban csökkent a flotta. És ez zavar. Nagyon.
Kezdjük a témát asszony fronton
17 évig volt a kis Rio a családban, miután hozzánk került, mi is belecsavartunk vagy 70 ezer kilométert. Nem lehet rá egy rossz szavam sem igazából, hiszen alapvetően egy olcsón fenntartható autó, kis fogyasztással és ment, mint az állat, viszont vágyott már a kis feleségem valami csajosabbra. Ezzel egybevágott, hogy bár nagy műszaki problémáink nem voltak vele, de valahogy mindig rossz ütemben jöttek ki rajta a hibák.
Írtam róla a tesztben is, hogy már megvolt a kormánykapcsoló cseredarabja, pénteken ment volna szerelőhöz cserére, csütörtök délután hívott feleségem, hogy félreálltak az autópályán, mert elkezdett füstölni a világításkapcsoló, ő nem megy vele egy métert sem tovább. Munka eldob, autóba be, mentem menteni. Semmi komoly nem volt, megmozgattam, nem füstölt, másnap 5 ezer forintért megcsinált a helyi szaki bácsi, csak ugye kellemetlen volt. Ez volt a második eset, mivel egyszer a bölcsi előtt már nem indult be az autó, itt se volt nagy gond, akkoriban használták fel a kutak a mindenféle, ezer éve tárolt gázolajokat, valószínűleg az nem tetszett neki. Kis légtelenítés, a fölösleges vizet kinyomattam a rendszerből és pöccre indult.
Tavaly év végén lett aktuális a tízezrenkénti olajcsere, mivel ünnepek alatt úgyse nagyon járkáltunk vele és volt másik autó, így gondoltam bejelentem január első hetére, a szokásos KIA szerelőmhöz. Volt pár dolog, amit meg akartam csináltatni rajta, kicsit könnyezett már a kormányműnél, illetve megszólalt a vízpumpa és valamelyik szíjtárcsa. Felemeltem hát a telefont, hogy időpontot kérjek és természetesen január első hetében szabin vannak, jó akkor legyen második hét, azt az egy hetet kibírja az autó - gondoltam.
Rosszul gondoltam, első munkanap reggel hív feleségem, hogy irgalmatlan hangja lett az autónak, küldött videót is. Megnyugtattam, hogy nincs nagy baj, a már ismert hiba erősödött fel, egy hetet mégsem bír ki az autó... Én még megoldottam volna a hazajövetel, de a gyermekei édesanyjának csak nem mond olyat az ember, hogy nyugodtan induljon el vele haza. Délután tehát elmentem érte, megnéztem mi a baj. Nem lett volna szerencsés vele túl sokat menni, így az nem volt opció, hogy hazavigyük, majd vissza a szerelőhöz, illetve mivel a szerelő zárva volt, oda se tudtuk lerakni (egy köpésre volt pedig). Maradt tehát, hogy feleségem munkahelyének zárt parkolójából kihoztuk a Kia-t (egy hely van csak foglalva neki), egy hétig kint pihent az utcán, addig az én Peugeot-mal járt.
Eljött a következő hét, asszonypajtival együtt elmentünk a munkahelyére, beültem a KIA-ba, elgurultam a szervizig, ő jött kísérő kocsinak, ha megállna a Rio, leadtam, bedobott dolgozni, majd ment ő is termelni a GDP-t, délután pedig felszedett és együtt mentünk haza. Örültem, hogy nem állt meg alattam az autó, innen sínen voltunk. Hívtak is 1-2 nap múlva, hogy kész az autó, találtak bontott kormányművet hozzá, berakták, faszának tűnik.
Az eddigiekből ugye azt gondoltad, hogy itt vége a sztorinak, ugye? Neeeem, még közel sem. Beindítottam az autót, elindultam vele, mentem pár kilométert és arra lettem figyelmes, hogy hosszabb kanyarokban időnként mintha elmenne a rásegítés – hol könnyebb, hol nehezebb lett a kormányzás.
Hívtam a srácokat, vigyem vissza, van egy másik kormánymű, megpróbáljuk azzal is (az új listaára 450 ezer forint lett volna, de szerencsére nem volt készleten). Másnap tudtam csak visszavinni, aznap már ők sem tudtak neki látni, csak a következő napon, én pedig a rá következő napon tudtam elhozni. Patent lett szerencsére, így műszakilag már minden rendben lett az autóval.
Az talán érezhető a fenti sorokból, hogy nagy probléma nem volt az autóval, pusztán csak a logisztikával szívatott folyamatosan – ami jelenleg nem igazán fér bele az időnkbe. Több hétre kiesett, emiatt feleségem az én autómat használta, ami miatt én a hátsókerekes, élményautónak vásárolt kabriómmal jártam télen dolgozni. Vérzett a szívem, de szerencsére enyhe telünk volt, nem volt nyakig sózva minden. Ezért jó, ha az embernek van hobbiautója, be tud ugrani néha kisegíteni az embert. Bömbike ráadásul nem csak elvesz, adni is szokott, ráadásul elég keveset kér és nagyon sokat ad, szeretem, viszont sajnáltam is azért - a következő autó gondolatának gyökerei itt kezdtek el kibontakozni, de erről majd kicsit később.
Nagyjából másfél éve nézegetjük neki az autókat, de főleg amióta ennyire elszálltak a használt autó árak, nem igazán találtunk épkézláb vételt. Megnéztünk jó pár autót, egy időben apummal is jártuk sorra őket, de gyakorlatilag tyúkszart árult mindenki, aranyáron, így jó időre letettünk róla.
Kíváncsiságból azért futottam egy kört azoknál a típusoknál, ami tetszett neki és felbukkant egy példány, ami szimpatikus volt és az ára is azon a határon belül mozgott, hogy megfontolandó lett számunkra. Közel volt hozzánk, egyik délután megnéztük – félhomályban, zárás után még be tudtunk lógni, tetszett neki. Visszaizzadtuk az egyik lakáshitelünk, bejött egy kis pénz innen-onnan és a Kia is rendbe van téve, mi lenne ha meglépnénk most a cserét? Megléptük, ő lett:
Másnap elmentem nappal, átnéztem rendesen, tényleg szép volt. 10 darab fehér, 1 kék közül lehetett választani – a fehérek jobban felszereltek voltak, viszont 1 millió forinttal drágábbak is. Nem ez döntött, hanem, hogy volt színe az autónak, de az ára sem egy utolsó szempont. Sérülésmentes, frissen szervizelve, kevés kilométerrel, új illattal, első tulajos, idős-szűz-könyvelő-hölgy-orvos-pap tulajtól persze. A biztosítása még olcsóbb is, mint a Kiának. A lehető legtöbbet használjuk az autót, gyűjtjük vele a tapasztalatokat, ha bármi gond lenne vele, az minél hamarabb kiderüljön. Szóba kerültek elektromosak is persze, de ennyi pénzért nagyjából 10 évvel idősebb, 100 kilométer megtételére képes autók jöhettek volna szóba, nekünk meg autóra volt szükségünk, nem hálózatra csatlakoztatott háztartási gépre.
Szeretek vele mászkálni, a könnyű kisautó mindig jó móka és bár a 3 hengeres varrógép motort nem úsztuk meg (nagyon nincs is már más ebben a kategóriában, ami tetszett volna neki), én nem bánom, a hangját is hamar meg lehet szokni. Fogyasztásban szerencsére csak egy fél literrel nyakal be többet, mint a dízel Kia, így ezzel is elégedett vagyok. Egyelőre nem is írnék róla többet, majd ha lesz valami, jelentkezem.
Bár a rendes autóbuzik szeretnek autókat adni-venni, ez az egész történet igazából teher volt nekem, örülök, hogy túl vagyok rajta és a dolgok a helyükre kerültek, tovább léphetünk olyan dolgok felé, amik valóban érdekelnek, a saját autóim felé.
Menjünk sorba az autókon, nézzük meg mivel mennyit kellett foglalkozni
Peugeot: vennem kellett bele ad-blue-t. Fel is töltöttem vele. Ja a gumikba is kellet fújnom egy kicsit. Folyton csak a baj van vele.
BMW: lassan olajat kell cserélni. Jó itt azért ha tényleg tavasz lesz és már nem jeget vakarok márciusban, akkor alá szeretnék menni és átnézni a futóművet, bekötési pontokat - nincs baj, csak szeretem látni a dolgokat. Ezen felül más teendő nincs.
Csökkentettem az autók számát
A fentiekből jól látszik, hogy elég jól összeállt most a dolog, feleségemnek megvan a neki tetsző, városi rohangálós autója, amivel bármikor le tud ruccanni a gyerekekkel Debrecenbe, a rokonokhoz és vissza is tud jönni onnan tankolás nélkül. Pont elférünk benne négyen, közeli kirándulásokra, bevásárolni, ügyet intézni és nagyjából mindenhova azzal járunk, ha pedig nem lenne elég és messzebbre vagy több cuccal megyünk, akkor ott a dízel Peugeot-m, ami szintén napi használatban van, de szeretném megtartani interkontinentális utazógépnek. Right tool for the right job, mondják a spanyolok, de nem akarok villogni a német tudásommal.
A használós front tehát erős, erre még rátesz egy lapáttal, hogy a 330Ci is lépked fentebb a hűséges hobbiautó ranglétrán. Ezt az idilli állapotot csak elrontani lehetne, van azonban két dolog, ami nem hagyott nyugodni mostanában. Az egyik a már korábban említett, télen, igáslónak befogott BMW története, a másik pedig a kert végében rohadó 2105-3-as Lada.
Nagyon élesen belém nyilallt, hogy szükségem lenne valami kis üthető-vágható gyöszre, egy "hot hatch light"-ra, amit elő tudok kapni, ha éppen valamelyik használós autóm szervizben van, és nem szeretném a BMW-t előrángatni emiatt, vagy bemenni vele az albán földutakat idéző Nagy Lajos király útjára – pedig van időnként arrafelé is dolgom.
Rendben, vegyünk akkor valamit, viszont ott áll a rozsdás Ladának álcázott, családi kiakadometer. Feleségem jó társ az autós hóbortjaimban, de jogosan érvelhetne az újabb autó ellen, ha áll egy a kertben, amivel nem történik semmi. Sajnos tényleg nem történt vele semmi jó hosszú ideig. Ma mentem fel a YouTube csatornámra, utoljára 2021. decemberben történt az autóval bármi számottevő (nekem tök jó volt egyébként visszanézni az évértékelőmet, ilyenkor látja az ember, hogy mennyi minden történik vele – 2022 év végén kimaradt, idén nem fog, az biztos).
Az pedig több, mint egy év. Rengeteget agyaltam, hogy mi legyen az autó sorsa, abban a kis időben, amikor használtam, imádtam. Baromi jó a váltója, ahhoz képest tök jól ment és a szarul beállított karbi miatt mindenhol padlógázzal, keresztbe kellett közlekednem vele. Viszont ahhoz, hogy újra forgalomképes legyen, rengeteg időt, pénzt és energiát bele kellett volna ölni. Nem, amit most elképzelsz, annál sokkal többet. Arról nem is beszélve, hogy ha már annyit beleöl az ember, gáz lenne valami tákolt szart összerakni, akkor meg már csak az OT lehet a cél, az pedig egy kicsivel még több erőforrást igényelt volna.
A BMW-nél rájöttem, hogy célszerű olyan autót vennem (és itt fontos leszögezni, hogy nekem – mindenki más élethelyzetben van, mindenkinek mások a prioritások és a bevált dolgok), ami azonnal használható és esetleg még érvényes műszakival is rendelkezik. Nem baj, ha kicsit foglalkozni kell vele, de ne onnan kelljen indulni, hogy az autó évekig áll a felújítás miatt, mert akkor nem alakul ki rendesen a gép iránti rajongás.
Emiatt döntöttem úgy, hogy nem lenne szabad elrohasztani, hiszen, ha valakinek van egy óriási mezőgazdasági területe és a féket rendbe rakja rajta, akkor egy jó kis csapatós autót csinálhat belőle, úgyhogy megszületett a döntés, elválnak útjaink. Ez volt tavaly év vége felé, jöttek a hívások megállás nélkül, mindenki a patika, OT-s Ladát várta egy olcsóbb karóra áráért, majd amikor a „Mindene hibátlan?” kérdésre „Nem”-mel válaszoltam, köszönés nélkül bontották a vonalat. Le is vettem a hirdetést a könyörgő, meg nem jelenő alakok miatt, hiszen akkor még nem éreztem óhatatlan vágyat a következő autó iránt. Idén év elejére viszont ultimátumot adtam magamnak, amíg a Lada téma nem oldódik meg, nem lehet más projekt. Voltak elég extrém elképzelések, a végén azonban egy korrekt fickó jelentkezett érte. Reggel hívott, délután jött trélerrel az autóért – valahogy így képzeltem el az elején is az eladást, ő tudta mit keres.
Megoldódott a Lada projekt, merre tovább?
Ezzel gyakorlatilag szabad a pálya a következő autónak, fel is állítottam egy elég komoly kritériumrendszert, amit az ide-oda csapongásommal természetesen folyamatosan meghágtam. Jó lenne, ha elférne a garázsban a BMW mellett, ez a méreteit eléggé bekorlátozza és nyilván ehhez társul az alacsony tömeg is, ami Colin Chapman bácsi, és szerintem is jó móka, valamint az se lenne baj, ha az egyenletes vonalú egyenletes mozgást irgalmatlan jó motorhanggal bélelné ki. Elég hosszú lett a lista a lehetséges befutókból, ez egy külön posztot érdemel, abban fogok beszámolni róla. Erősen közeledik viszont április 29, amikor az év első Parkoló Parádéját tartjuk, ott már mindenképp az új szerzeménnyel szeretnék megjelenni. Ha nem jönnek össze a terveim, akkor marad a 330Ci, igazából akkor se leszek szomorú.
