Ez a magyar Salmson már a Le Mans Classic felé tart
Kellett hozzá, hogy az itthon jól ismert 1923-as francia autó elég fontos legyen a szintén százéves 24-órás versenyt ünneplő rendkívüli Le Mans Classic zsűrijének. Utána kellett hozzá egy lakóautó, vonóhoroggal. A magyar csapat regisztrációs száma a 349-es, Lukács Zsolték pedig péntek reggel csatlakoznak a hat körben indított 700 eredeti versenyautóhoz a Circuit de la Sarthe 13,6 kilométerén. Most épp úton vannak.
Talán 2014-ben láttam először a kék korrekt árnyalatában tündöklő Salmson VAL3-at, a Millenáris Velodrom azóta is lehangolóan töredezett, jogilag már bontásra jóváhagyott betonján. Az apró versenyautó akkor is remekül ment, és most, idén százéves kora ellenére sem lehet túl rosszul, hiszen épp a Le Mans Classic felé tart vele a csapata, ahol részt vehet majd vele a körözésben is.
A Salmsonról, röviden:
A Salmson 1890-ben kezdte Párizsban, gőzturbinák és centrifugális kompresszorok gyártásával. Idővel alapítója, Émile Salmson fogta magát, és átnyergelt a belsőégésű technológiákra, majd a repülőgyártásra, hogy 1908-ra a svájci Georges Marius Henri-Georges Canton és Pierre Unné párosának segítségével megalkossa a korszak legsikeresebb csillagmotorját, a kilenchengeres, valamint szokatlan módon vízhűtéses Salmson 9A-t.
A háború után az autógyártást André Lombard vezetésével kezdte a Salmson, az első években a brit GN cyclecarok bérgyártásával. 1920-ra készült el a cég saját modellje, a Lombardról elnevezett AL, mely felülvezérelt motort használt egyetlen közös tolórúddal a hengerenkénti két szelep vezérléséhez.
A duplavezérműtengelyes motor 1922-ben lett kész, a négy tolórudas, szimpla álló karburátorral szerelt 1,1-literes VAL3 pedig már ötven lóerővel gazdálkodhatott az andráskeresztes hűtőrács mögött.
A Salmson a húszas évek első felében jól teljesített a versenypályákon, még kétüléses formában, a szerelővel a jobb egyben. A lebetonozott Brooklandset leszámítva földutakon kellett bírni a strapát, a cyclecar kategória pedig könnyű súlyával indult a jóval erősebb és nagyobb konkurensek ellen, mielőtt feladta volna a kor egyre olcsóbban gyártott rendes méretű autói ellen.
Lukács Zsolt annak köszönheti, hogy 2005-ben hozzájutott ehhez a francia versenyautóhoz, hogy korábban volt egy Citroën DS-e is. Miután a korábban kontár módon szerelt Salmson nem kelt el egy helyi árverésen, az angulul kommunikálni nem hajlandó francia eladó csak akkor nyílt meg végre, mikor fény derült a Citroënre.
Ha az akkor még pirosra mázolt autó épp működött volna, Zsolt biztos nem engedhette volna meg magának. A négy dobfékről és az oldalsó kipufogóról tudni lehetett, hogy eredeti versenyautó. Ám nem indult, így pedig már el is lehetett hozni, a lánchajtásos olajpumpa és a 7mm-es nyeregbőrből készült kuplung nélkül. Itthon aztán a szintén Citroën-mágusként ismert György Balázs rakta rendbe, sok kísérletezés árán, végtelen türelemmel.
Száz éves a Le Mans-i 24-órás verseny, ezért a 9,200 regisztrált klasszikusból végül 700 tehet köröket a legendás pályán, a Le Mans Classic keretein belül. A magyar Salmson ott lesz, és negyedmillió vendég és 252 autós klub közönsége előtt bizonyíthatja, hogy egy évszázad semmi, ha a mérnökök tudták, mit csinálnak.
Márpedig Émile Salmson 1917-es halála után André Lombard is pontosan érezte, mitől lesz jó egy gyorsnak szánt jármű. A jó kenésű, pörgős motortól, az erős alváztól és a kis tömegtől, amit az eltolt síkú bőrülésekben két felnőtt is élvezhet. Ez a Salmson VAL3, immár négyfokozatú váltóval a maximális szórakozásért.
