A Škoda megcsinálta legjobb autóját, majd nem mert ismételni
Lassan 15 éve a Škoda bebizonyította, hogy többet is ki lehet hozni a kombik és crossoverek határán táncoló kompakt műfajból a Roomsternél. Bemutatta hát a Yetit, a Volkswagen-univerzum akkori legjavát. A kaland 2017-ig tartott, azóta meg vegyen Kamiqot, akinek sok egy Karoq. A Yeti persze mindkettőnél jobb, úgyhogy használtan sem véletlenül népszerű.
Ha ebben a sorozatban a személyes kedvenceimről lenne szó, most valószínűleg a ráncfelvarrás előtti harmadik generációs Octavia RS nyerne, kombi formájában, a kétliteres TSI benzinmotorral és a hatsebességes manuális váltóval. Egy olyanban ülve az örök kérdés, hogy minek van a Golf GTI.
Ám ha az a vita tárgya, hogy mikor közelítette meg a Škoda az objektív tökéletességet, a Yeti 2.0 TDI nyerne, szintén a kézi váltóval, mivel az még gyorsabb is. A gyártás 2009. május 12-én indult, a szerencsés újságírók pedig Norvégiába mentek előszériás Yetiket gyötörni.
A 2013-as modellfrissítés talán az unalmas jövőre, vagyis a mostani helyzetre készítette fel a vásárlókat, hiszen teljesen kinyírta Thomas Ingenlath csapatának zseniális formatervét. Még azt is megkockáztatom, hogy másfél évtizede és egy mérettel lejjebb a Yeti volt a Škoda bátor Subaru Forester pillanata.
Thomas Ingenlath elég jó figura. Német formatervező, most épp a Polestar feje, de neki köszönhetjük a modern Volvók teljes palettáját is. Audi, Volkswagen, majd Škoda, Volvo és Polestar. Ingenlath karrierje az elmúlt harminc évben, a briteknél 2024-től épp kilistázott Volvo S60-at és V60-at, illetve az S90-et és V90-et pedig ezúton is nagyon köszönöm.
A Yeti sem egy barlangból bújt elő. A KGST és egész Csehszlovákia szomorúságát felejtve a Škodát 1991-óta építette már a Volkswagen, az Octavia pedig a második generációját taposta, mire felmerülhetett az emelt, méretben inkább a Fabia kombira hajazó, felszereltségében viszont gazdagabb crossover gondolata.
Tiszta őrület, hogy 2005-ben Genfben a csehek bedobták a kék Yeti koncepciót, majd még abban az évben Frankfurtban rálicitáltak saját magukra, és megmutatták a narancssárga, vászontetős unokatestvérét is. A lelkes közönség pedig rögtön sikonyálni kezdett, hogy itt a melltartóm, meg más is, csak csináljátok meg valamelyiket, Thomas!
A Fabia helyett nagyobb tengelytávval, már szépen az A5-platformon, a Roomster variálható, ám a Yeti kedvéért továbbfejlesztett üléseivel, négyféle váltóval, benzin- és dízelmotorokkal, összkerékhajtással, illetve akár kilenc légzsákkal családi svájci bicskának készült a Škoda újdonsága. Négy méter és huszonkét centi. Ma a Kamiq is hosszabb, miközben kisebbik benzinmotorja háromhengeres lett.
A Yeti bevezetéskor kiemelték az elsőkerékhajtású, 1,2-es motorral szerelt belépőmodellt a maga 105 lóerős teljesítményével, az 1,8-ast a negyedik generációs Haldex összkerékhajtással és 160 lóerővel, valamint a kétliteres dízelt 110, 140 vagy 170 lóerővel.
Emelt hasmagasság, 17-colos kerekek, ferdehátú praktikum és a hátsó ülések eltávolítását követően 1,760 literes csomagtér szerepelt még a katalógusban, már a kötelező kétrészes és dönthető panorámatető mellett.
A ráncfelvarráskor a pickup koncepcióból végül nem lett termék, ám jött a könnyebb és egyszerűbb felépítésű Haldex V hajtás, miközben megpróbálkoztak a klasszikus Outdoor mellett egy visszafogottabb, inkább a városba szánt Yeti-variánssal is. Utóbbi húzásuk nem jött be különösebben, Kína viszont helyben gyárhatta a 2,638 milliméteres tengelytávú, tehát hat centivel hosszabb Yetiket.
Akár fejlettebb technikailag a 2012 utáni Yeti, akár nem, a Top Gear legendás tesztjéből az egész világ megtanulta, hogy már az eredeti, vagyis a menő lámpás Yeti is legyőzhetetlen volt. Terepen tetoválva, aszfalton hétszáz kilóval a tetején, illetve ha úgy alakul, tűzön-vízen át.
Ennek, és persze annak is, hogy a Golf/Leon/A3/Octavia-platformnak ez a legjobb eredője, 630,000 eladott Yetit köszönhetett a Škoda kilenc év alatt. A bátor crossover mégsem kapott közvetlen utódot, hiszen jött az MQB platform, a csehek pedig funkcióit tekintetve a Karoqra, míg méretben a szigorúan a városba szánt Kamiqra mutogatnak.
Emlékezzünk, hogy az 1,8-literes TSI 160 lóereje és 250 Nm nyomatéka a hatsebességes manuálissal és összkerékhajtással 200 km/h-s Yetit eredményez. Ennél csak a 350 Nm-t leadó dízelek gyorsabbak, már ha valaki lemond a hatsebességes DSG kényelméről.
Ha a birtokolt márkák vezetői a Volkswagen alkatrészbázisából kiindulva túl könnyen hoznak meg kemény kompromisszumokat, jellegtelen termékek születnek különböző emblémákkal az orrukon. A kétezres évek második felében a Škoda viszont úgy sakkozott a minimum háromdimenziós autóipari táblán, hogy arra még a német vásárlók is csak csettinteni tudtak.
A Fabia-Roomster-Octavia-Superb-tengelyen elég sokan megtalálhatták a számításukat, ám 2009 után hirtelen Yeti szeretett volna lenni minden személyautóvá alakított kis furgon, valamint az összes felfújt kompakt is. Ha belegondolunk, mégis mit ért el a Mini Countryman? Talán épp egy hangyányival többet, mint a Renault Kangoo 4x4, vagy rokona, a szétdurranó kuplungjáról híres Scénic RX4.
A BorgWarnernél külön a Volkswagennek fejlesztett Haldex V AWD ennél strapabíróbbnak bizonyult, a Yetinek pedig a ráncfelvarrás után még a hátsó terepszöge is javult, 26,7-ról 30 fokra. Ettől még nem lett egy Jimny, de jöhet jól.
Ma úgy tűnik, szinte annyi is elég, ha egy autó pusztán nagyobb. Magasabb, szélesebb, zömökebb, vagyis a vásárló szemében több a sovány magyar forintért. Ha emellett még elektromos is, akkor zöld. Legalábbis a rendszámát és az azzal járó indokolatlan előnyöket tekintve mindenképp.
A Yeti, mögötte pedig az egész keleti blokk legsikeresebb autógyártója, a mára korábbi szerepét inkább a Daciára hagyó Škoda másban akart több lenni. Kreativitásban, ár/érték arányban, túrabakancsos gondolatokban.
Aki látott vagy már vezetett is Yetit, tudja, hogy ez a kísérlet Mladá Boleslavban, egy német formatervező irányításával a kétezres évek közepén sikerült is. A 650,000 legyártott autó pedig csak kitart egy darabig, akár a tetején egy Robinson R22 Beta helikoptert parkoltatva is.