Mindig azzal a jóleső érzéssel ülök be a Cápába, hogy ha csak lélekben is, de egy-két órára visszautazhatok vele a nyolcvanas évekbe. Ennek a számomra végtelenül menő korszaknak csak az utolsó éveit csíptem el, de a hatása még bőven érezhető volt a gyerekkoromban. Az akkor készült autók, filmek és zenék is örökre beégtek a lelkembe, az időutazás feltalálásáig nincs jobb megoldás újra a részesévé válni. Legjobban éjjel lehet megélni a csodát, sötétben az a néhány hiányosság és az anakronisztikus összetételű forgalom sem ront az élményen. Ja, és most már a köd sem akadály!
A vezetés örömét számomra hatékonyan mérgező ültetőrugók és bűnsegédjük, a tuningos körökben népszerű Zender toldatok is megtalálták új otthonukat a Shark Service-nél. Amikor Juhász Dani a tankot cserélte, és egy krómozott vesével hozta közelebb a gyárias állapotot, felajánlotta, hogy megszabadít a készlettől, ezzel párhuzamosan megszerzi és beépíti azt a szett ködlámpát, amire annyira vágytam. Bár más korabeli BMW-khez hasonlóan az E28-ba nem nagy művészet beszerelni a kimaradt extrákat, az enyémben a gombok is benne voltak, szóval már csak kötögetni kellett.
Gyanús volt, hogy valami nem kerek a motor hangjával, Dani persze egyből tudta, hogy egy szelephézag-állítás kell neki. Először aludt nála a Cápa, és ha már hosszabb ideig távol volt, néhány hiányzó apróságot, például egy szivargyújtót is kértem. A nagy hasonlóság ellenére az E34-ből származó kormány sem illik ebbe az 5-ösbe. A kormányváltó hangulat engem is utolért, megbeszéltük, hogy elcserélem egy korban hozzá illő négyküllősre. Mire Gyöngyivel érte mentünk, Dani egy másik autó kulcsait nyomta a kezembe. Erre hamar rájöttünk, mert a kulcstartó nem volt ismerős...
Viccen kívül, mintha motort cserélt volna benne, annyira finoman járt a sorhatos, és végre a gyári kormányt simíthattam végig, ami teljesen más szögben áll, mint az utódjából átszerelt. Szóval csak egy dolog a hitelesség, ezek szerint nem csak úgy ad hoc jelleggel dobálták be az alkatrészeket a bajorok. Hála neki, többet nem kell a földet súroló toldat és az ültetőrugó miatti szívrohamot kockáztatnom minden le- és felhajtó, fekvőrendőr vagy fogpiszkáló előtt. Nem fogok mindenhova azzal járni, csak sűrű ködben kapcsolom majd be, de jó, hogy végre belekerült a ködlámpa is!
Legszívesebben egész éjjel autóztam volna. Először éreztem, hogy feltétel nélkül imádom a Cápát, és most már biztos voltam benne, hogy jól döntöttem, amikor megvettem. Azt nem is mondtam, hogy a beállítás jót tett a visszadurrogásnak is, amire egy ismerősöm szerint az E28 különösen hajlamos, szóval, ha nem is múlt el, de visszafogottabb lett. Reméltem, hogy hamar sorra kerül a kipufogórendszer cseréje, közben találtam egy új, de (hunyorítva) mégis elég réginek látszó fejegységet is. Az benne a tuti, hogy a BMW narancssárgájához hasonló világítást is be lehet rajta állítani.
Bárcsak eljutottam volna az autóvillamossági műhelybe, de a Cápám ismét jelezte, hogy van fontosabb a hangok problematikájánál, például a kuplung alsó és felső munkahengere. Ez csak azért volt kellemetlen, mert le kellett mondanom az időpontomat, és azért mert ki kellett valahogy juttatni az E28-at a mélygarázsból. Apósom Galaxy-ja segített. Még arra koncentráltam, hogy egyik sarka se érjen a garázs kijáratának szűk falához, amikor hirtelen már kint is volt a beteg a szabad levegőn. Jó, hogy magát a javítást nem húztuk el, mert a beeső kuplungnál rosszabb lett volna a befolyó olaj.
Újra a Shark Service-nél töltötte a napjait, beiktattuk a kipufogó rendbetételét is. Ahogy a tank esetében, több lehetőség közül választhattam, nekem az volt a fontos, hogy a rendszer a lehető legjobban passzoljon a motorhoz, a hangja legyen szép, és semmiképpen se vegye le a rendszámot a rendőr, ha meghallja az utca végén. Meg persze ugyanez igaz a vizsgára is, lehetőleg ne kössön bele senki, és a még mindig vicces módon az autó középvonalától kicsit jobbra kivezetett kipufogóvégből büszkén duruzsoljon a sorhatos! A vágyam valóra vált, már csak egy valamit kell eldöntenem.
Most szeretném darabokra szedetni, vagy megvárom, amíg muszáj lesz? Már említettem, hogy régebben elég szedett-vedett módon lakatolták ki szegényt, ami sem a szemnek, sem a karosszériának nem tesz jót, mert hiányoznak olyan merevítések az autóból, amiket szintén nem véletlenül helyeztek el benne Münchenben. Dani szerint semmi akadálya a Cápa élvezetének, de addig bizony semmit sem érdemes fényezni vagy lakatolni az 520i-men, amíg végre el nem határozom magam, különben tetszés szerint duplán vagy triplán kifizethetem majd a munkadíjat.
Nem mondom, hogy erre nem számítottam, de azt reméltem, szépen sorban rendbe teszem, illetve szakértő kezekkel tetetem az öregebbik 5-ösömet. Na, ez nem így lesz, gyűjteni kell a karosszéria komplett felújítására, és a sok kis apróság, például a repedt műszerfal, a rosszul összerakott tolótető, az elhúzható lemezen lógó tetőkárpit és az ajtózár helyreállítására. Bár az is egy megoldás lenne, ha megválnék tőle egy jobb állapotú Cápáért, de Gyöngyi és több barátom is arra szavazott, hogy fejezzem be, amit elkezdtem, tartsak ki mellette. Végül is ez az igazi szeretet...
A következő rész tartalmából:
Gyűjtöm az alkatrészeket, utána téli álomra küldöm a Cápát, hogy a látható és a nem látható helyeken is formában legyen, közben a hátsó légterelő helyett is keresek menőbbet.
