Összetöröd, aztán lelépsz? - haver, így sosem leszünk "nyugat"

Egy nő számára ünnep az ilyen, örül neki, várja, izgatott. Pont úgy, ahogy a Yarist is várta úgy tizenöt éven keresztül, mire végre eleget gyűjtött rá és megvehette. Ez így leírva persze gyerekjátéknak tűnik, hiszen senki sem tudja, de nem is érdekli, hogy minden nap háromkor kel azért, hogy reggel ötre a csepeli dolgozóknak legyen friss pecsenye, debreceni, meg tükörtojás. Keményen dolgozik pont, ahogy te is, vagy bárki más. 

Szóval egy zuglói garázsban találtuk a Yarist úgy, ahogy a mesékben az meg van írva. Néni vette újonnan, idősödött, nem merte nagy távokat vezetni, 65 ezret futott. Amikor elhoztuk és először lemostuk a centis port, mindketten elcsodálkoztunk a szinte új autós hangulaton - és a nem túl esztétikus dísztárcsákon. Íme az első, boldog percek:

Egy éve már. Azóta kapott új kuplungot, márkás szervizben volt szervizelve, és kapott új gumikat is, hiszen egy gondos tulaj megad mindent a szeretett autójának. Még én sem parkolhattam közel hozzá, nehogy rányissam az ajtót, és ő sem parkolt közel másokhoz, nehogy karcos legyen a fényezés. Eddig. 

Én épp a bevásárlást intézem, amikor megcsörren a telefonom, ő hív. Felveszem, kiabálás, kiakadás, összeomlás. Mint kiderült, egy kedves közlekedőtársunk úgy gondolta, hogy 2023 derekán még divat leütni egy másik autó tükrét és  összecseszni a fényezését, de még mindig nem elég sikkes telefonszámot, vagy legalább egy bocs, elcsesztem! cetlit hagyni. 

A sofőrt még annak ellenére sem hibáztatom - de - , hogy a 12 méter széles, külvárosi és gyér forgalmi úton sikerült a parkolóban álló autót eltalálni, mert bárkivel megeshet, hogy hibázik és kárt tesz valamiben. De azt mindenképp a legaljának tartom, hogy - feltételezve - élő kötelező biztosítással sem képes hagyni egy bármilyen elérhetőséget, hanem inkább lelép. 

És nyilvánvaló, hogy ez naponta megtörténik másokkal is, rém kellemetlen és baromi idegesítő az egész. Aztán a neten a vétkes cserbenhagyó persze ugyanúgy osztja az észt, mint a normális emberek és közben nagyokat méltatlankodik, hogy miért nem tartunk ott, mint a nyugat. Hát, barátom ezé'!