Legrosszabb tesztautóink - 2023.

Szentkuti Ákos

Isten lássa lelkem, én egyáltalán nem akartam még egyet belerúgni szerencsétlen Mercedes EQS SUV-be, de ha ez a feladat, hát ez a feladat. A Mercedes az a gyártó, akinek a világ összes pénzéért le kellene tudni rakni egy olyan luxust, kényelmet és szolgáltatáscsomagot adó villanyautót, amire a zöldfülű kínai gyártók is csak azt tudják mondani: ennek a cégnek még nem vagyunk valódi konkurensei. Ehhez képest mi a valóság? Az EQS egy kapkodva összeszórt komponensekből álló, kifogásolható beltéri minőségű autó, amit 70 millióért akarnak eladni. A teszt megjelenése után rövid időn belül több olvasói levelet kaptunk csalódott vásárlóktól, és a nemzetközi kép sem fest jobban, többen hiányolják a hőszivattyút és a 22 kW-os AC töltést a korai modellekből, a nyikorgó műszerfal és beltéri elemek mindenkinek feltűnnek, az OLED kijelzők pedig ugyan gyönyörűek, a mögöttük dolgozó hardver lehetne sokkal bikább, mert ha lassú és néha akadozik, akkor az élmény sem olyan, amit a HyperScreen ígért nekünk.

Nem sokkal később volt szerencsém egy kevesek által ismert, fúj kínai Nio ET7-hez, és bármilyen hülyén hangzik is: bármikor Mercibbnek merném hívni az EQS-nél. Így múlik el a világ dicsősége? Talán nem: amíg a Mercedes olyan csodálatos autókkal is jön, mint a CLE, vagy az új E-osztály, addig nincs minden veszve. Csak ezt a villany-szériát kellene rendbehozni, de nagyon.

Balogh Bence

Az a legkellemetlenebb az egészben, hogy a 408-as formájáért őszintén tudok lelkesedni, a vele járó kellemetlenségek viszont gyorsan lebeszélnek róla, hogy vágyjak rá. Kezdjük azzal a hátránnyal, ami az előnyéből származik: a lapos, elegánsan nyúlánk dizájn miatt alacsony a tető; az autó vagány, sokoldalú megjelenéséről gondoskodó viszonylag magas építés miatt meg magas a padló, ráadásul én még fel is szoktam emelni az ülést, mert szeretek kilátni a kormány mögül, úgyhogy a lendületes beülés helyett a megfontolt bemászást adtam elő vele minden alkalommal a teszt során.

Ennek hatása bent ülve is érezhető, passzentos a hely, korlátozott a fejtér, az i-Cockpit miatt magas a műszerfal, szóval családi autónak biztos, hogy nem ezt választanám. Pedig egész nagy a csomagtartója, ráadásul ötajtós, szóval papíron mindent tud, valójában viszont ennyi erővel egy klasszikus kupét is rajzolhattak volna. Attól legalább nem várna praktikus belsőt az ember. Nekem a rugózási komfort is puhának feszes, feszesnek puha volt, bár valószínű, hogy a fontosabb változatnak tartott plug-in hibrid hangolása jobban sikerült, mint a háromhengeres, turbós benzines alapváltozaté...

Jakusovszky Kristóf

Idén mákom volt: főleg olyan tesztautókat sikerült összelapátolnom, amik végül nagyon faszák, vagy minimum egész jók voltak. Ez az év tehát nem a drámai csalódásoktól volt hangos, de azért akadt pár olyan is, ami miatt komoran összeráncoltam a homlokomat.

Egyértelműen a Mercedes EQE SUV bosszantott fel leginkább: nem elég, hogy egy nem túl szép krumpli, sajnos volt sok, komikusan rossz pontja is. A beltér összeszerelési minősége és az anyaghasználata egyáltalán nem méltó a Mercedes márkanévhez: nyöszörgött, zörgött, nyígott, nem jó ez így. Az 50 milliós ár csak fájdalmasabbá tette mindezt. Ez az egész azért rém bosszantó, mert voltak az autónak kimondottan remek, mercis értelemben véve is kiváló kvalitásai, ezért az volt az érzésem, hogy nem kellett volna sok, hogy az EQE SUV jó legyen. Sajnos nem lett.

A Renault-kkal se voltam kibékülve idén. Az új Espace például nem eredendően szörnyű, mégis szomorú volt látni, hogy egy ennyire ötletes típusból végül csináltak egy Austral XXL-t. És ha már Austral: a kívül-belül kimondottan ügyesen dizájnolt hobbiterepjáróban is benne lett volna a jóság ígérete, mégis olyan apróságokkal rontották el, amik végül rossz szájízt hagytak maguk után. Na de majd a Twingo és az R5!

Pásztor Csaba

Vagy nem vagyok túl kritikus, vagy szerencsés voltam, de kimondottan rossz tesztautó nem volt a kezeim között. Viszont ha azt a nyolcat sorba kellene állítanom, akkor bizony a Honda eNy:1 lenne a sereghajtó. Ugyanis rossznak nem nevezném, de csalódni hihetetlenül nagyot csalódtam benne.

Kezdjük azzal, hogy a Honda a villanyautók világában a Honda e-vel tört be, ami egy nagyon karakteres, jópofa, ámbár drága autó volt. Akkoriban a hatóvája is legfeljebb átlagosnak volt mondható, szóval csak az emelte ki, hogy milyen jó dizájnnal rendelkezett. De ez a hajó elúszott, jött a második etap, az eNy:1, amit nemcsak kimondani, leírni is kellemetlenül bonyolult. De legnagyobb csalódásomra nemhogy tanultak volna a hibájuk, helyette elvették a Honda e-vel járó előnyöket is.

Ugyanis egyedi dizájn helyett megkaptuk a Honda HR-V-t csaknem 1:1-ben, elektromos hajtással – 20,7 millió forintért. De legalább élmény vezetni? Amennyire egy elsőkerekes, kis méretű SUV-t lehet élményvezetni igen, tehát nem. De legalább kényelmes volt és a nyári fogyasztása egészen rendben volt. De a Hondának jelenleg e:Ny1re futotta.

Gulácsi Bence

A többséghez hasonlóan nálam sem fordult meg objektíven rossz tesztautó idén, mégis akadt egy, aminek szívfájdalom nélkül adtam vissza a kulcsait. Bár értékei elvitathatatlanok, a Mercedes-Benz CLA 220 4Matic Coupe sok - a szó szoros értelmében - kényelmetlen pillanatot okozott a tesztidőszak alatt. A rosszul hangolt hajtáslánc, a kemény futómű, a szűkös utastér és a viszonylag magas fogyasztás számomra jobban meghatározta az élményt, mint az elegáns külső, a remek úttartás vagy a minőségi beltér.

Talán ha 10 centivel alacsonyabb lennék, és csak a német Autobahnon használtam volna, más lenne a benyomásom. Így azonban biztos: ez az autó nem nekem, nem a magyar utakra készült.

Perlaki Péter

Én tényleg elhittem, hogy 2023-ban már senki nem gyárt rossz motort. Végtére is ma már pontosan tudjuk, hogy milyen egy jó blokk, elérhető távolságban vannak az értelmezhető futómű elemek, már a belépőszintű kategóriába is szivárognak le a tisztességes fékek. És akkor a Honda összehozta a CMX1100T-t, aminek nincs olyan tulajdonsága, ami ne okozott volna csalódást.

Ha röviden össze akarom foglalni, akkor a blokkból teljesen hiányzik a karakter, a menetprogramok értelmezhetetlenek, a kijelző gagyi, az ergonómia mellélövés, a hátsó rugóstagok pedig egészen konkrétan észveszejtő 39 km/h-s tempónál nem tudtak lekezelni egy nem túl masszív úthibát. És akkor T? Mint Touring? Miközben szélvédelmet csak látványelemben tartalmaz, az oldaldoboz meg esőben egészen konkrétan beázik? Engem az dühít, hogy ezt a Hondánál is tudják, hogy szar. Nyilvánvalóan tudják. Csak éppen a Rebelt azokra pozicionálták, akik láthatóan nem tudnak kitől segítséget kérni, mielőtt az első motorjukat megveszik. Ez a szomorú, nem az, hogy odafigyeléssel akár jó is lehetett volna.

Petrány Máté

Sikerült elérni, hogy 2023-ban ne kerüljön hozzám igazán kellemetlen autó. Cserébe ültem olyanokban, amiket kollégák teszteltek, vagy akár csak rövid ideig próbáltam őket, és egyáltalán nem tetszettek. Ezek közt volt a Honda ZR-V E:HEV, a Toyota Corolla GR Sport Hybrid és a Peugeot 2008 is. Negatív érzésekkel jöttem haza a Mercedes-Benz EQE SUV bemutatójáról is, ha pedig a kínálatot és az egyetemes ár/érték arányt nézem, nálam az Opel Grandland GSe kapja a fekete pontot, a gyárilag fekete motorházteteje mellé.

Eleve nem szeretem a püffesztett kompaktokat, városi crossovereket, ez a plug-in hajtáslánc pedig hiába korrekt minden Stellantis termékban, ha a Grandland GSe beltere tízmilliós hangulatot áraszt a húszmilliós alapár mellé. Nem versenyképes, egyszerűen nincs érvem a megvásárlása mellett attól függetlenül sem, hogy objektíve egyáltalán nem rossz autó. Ha valakinek tetszik az Opel jelenlegi dizájnja és pont ekkora plug-in hibridet szeretne, én drukkolok, ám ennyi pénzért érdemes egyenesen rajongani a csúcs-Grandlandért.