Africa Race 2024: Időutazás a rajtnál, lencsefőzés és újév a kompon

Az Africa Eco Race név hallatán jogosan gondolhatnád, hogy tele van minden villanyautóval, de ez egy brutális tévedés lenne, a név inkább a szervezés ember- és környezetbarátságáról szól, nem az autókéról: van egy egyedi építésű hidrogénes versenyautó, amihez túl közel azért nem engedtek senkit, de az autók közt dominálnak a 20 éves, vagy annál öregebb gépek, és bizony Porsche 911 Dakarral is Dunát lehet rekeszteni. Soha nem hittem volna, hogy valaha életemben látok egy darabnál többet, itt meg most gyári támogatással elindult 5 darab, és bizony tisztességesen fognak vele veretni a dűnék közt, nyerni jönnek.

Egészen elérzékenyültem, mikor megláttam a két gyári versenyautó mintájára épített Mitsubishi Pajero Evolutiont. Tulajdonosa elmondta, hogy van neki több darab, és egy darabot 100 ezer euróra taksál, ha meg kéne tőle válnia, de inkább kiadja versenyekre, vagy épp saját örömére autózik velük: a félelmetesen intakt futómű, a korabeli szponzormatricák, az analóg műszerek által uralt beltér, nekem már fájna a szívem egy ilyennel nekiindulni. A cseh csapatok öreg Tatra teherautókkal hozták a motoros versenyzőket, szóval bizonyos szögekből nézve ez a verseny lehetne akár 20 évvel ezelőtt is.

Ellenpólusként persze ott vannak a vadiúj szöcskék, a legtöbb benzines, de a gépátvételen láttam villanyhajtásút is, több portugál és holland csapat is készült, de többségükben francia és olasz nemzetiségű csapatok mérettetik meg magukat. Magyar színekben a Varga Racing Team érkezett, Varga Imre pilóta és navigátora, Toma József Csimpi egy narancsárga Toyota Hilux Overdrive volánja mögött próbálják meg kiautózni a legtöbbet. A Raid túrakategóriaként mi nem ünnepélyesen, az emelvényen át, csak mellette, a főszervező Jean-Louis néhány gondolatával gurultunk át a rajtkockán, de állítólag jelen volt Albert monacói herceg is: őt speciel nem vettem észre.

A Sète-Nador között közlekedő komp a megtestesült csigalassúság, persze egy komplett várossal én sem feltétlenül mennék gyorsabban, de erre az 1300 kilométerre vetített nettó 36 óra menetidő egészen aggasztó, amikor a kikötőbe érkezésedtől számított egy nap múlva még mindig csak Alicanénál vagy, akkor úgy érzed, ennek az útnak sosem lesz vége. Pedig a komp amúgy egyáltalán nem volt rossz, volt saját kabinom, saját fürdőszobám, napi három étkezésünk, és a Szilveszter éjszakára még egy kis bulit is rittyentettek, amit körülbelül éjjel 1-ig élveztünk, aztán elhúztunk aludni a francba.

De mit érdekelt minket a napi három étkezés, ha egyszer nem volt a menün egy rendes újévi lencse, füstölt kolbásszal? Laci már előző este felvázolta a tervet: kell keresnünk valami közösségi teret, ahol van 230 az indukciós főzőlapnak, és ahova nem ragad be a kajaszag: volt szó az éppen kihasználatlan, ülő utasok számára szolgáló nagy teremről, még a bár legsötétebb sarkáról is, de végül az egyszerű megoldást választottuk: a kabin előtti folyosóra lógattuk ki a kábelt, és úgy készült el a speciális, kolbászos-szalonnás-virslis lencsefőzelék éthordós habarással, dijoni mustárral, Á la Bunkoczi. Isteni volt, szerintem a két nap fénypontja volt, videós pajtásunk, Ádám segítségével még kenyér is lett hozzá a büféből, mert azt pont elfelejtettünk vinni.

Vasárnap, azaz december 31-én este 19:00 körül indult el a komp, egy hosszú és egy rövid éjszaka után pedig január 2-án egy 05:00-ra állított ébresztővel vártuk a reggelt, és azt, hogy végre beérjünk Afrikába, és megkezdjük nomád kalandunkat a D-Max és a Pajero utasterében.

Az Africa Race-sztori előző részei:

[1. rész] ... és akkor mi karácsony után elindulunk

[2. rész] Gépátvétel szívással, de megjártuk a Col de Turinit!