Vállalkozói élet 24 nap: a kereskedés épül, a pénz meg csak pereg, pereg
Vér folyt, darazsak csíptek, az üveggyapot még most is szúrja a szemem, a pénz meg csak pereg-pereg, mint az angliai házak fridzsiderei. Hullák vagyunk, lélegző tetemek, most is itt fibrillálok a babzsákban koszosan, büdösen, és napról-napra csóróbban. Na, de kiszállni már nem lehet, ez a Titanic rég elhagyta a kikötőt, a kérdés csupán az, hogy hány jéghegy keresztezi még a személy- és könnyűgépjármű-kereskedelemi ambícióinkat. Az első körben már vázoltam a motivációkat és a terveimet, most jöjjön a kivitelezés.
(2024. július 23-án, tíz év után felálltam előző munkahelyemen és úgy döntöttem, hogy saját kereskedést nyitok Óbudán. Sorozatomban azoknak kívánok segíteni, akik maguk is hasonló kiugrást terveznek, de fogalmuk sincs, hogyan vágjanak bele. Viszont az autókereskedősdi egy tőkeigényes sportág, vagyis gyűjteni már most elkezdhet mindenki, a buktatókról pedig majd beszámolok, mert az biztos, hogy lesznek.)
Hát ez cumi - dünnyögtem magamban, de akik építkeztek már valaha, pontosan tudják, mire is gondolok, ahogy az is biztos, hogy most jót nevetnek majd a nyomoromon. De nekem ez az első, ráadásul hót ciki, hogy pont egy üres, kopár parkolóval, meg a húsz négyzetméteres mobilházzal küszködünk napok óta, de hát ez van, herék fölé tornyosuló MOL fallosszal mégsem próbálkozhattunk így elsőre, még a végén erektilis diszfunkció lépett volna közbe. Nem is szaporítom tovább a szót, így épül tovább a neppertelep:
“Össze kell szervezni!” - recsegte a kivitelezésért felelős Pisti a telefonban, majd rögvest hozzátette, hogy amíg a kőművesek, munkagépesek, sóderfutárok dolgoznak, én rakhatom az új kerítést. Yeah. Csakhogy már ott elvesztem, hogy a munkagépes aszittem haver az utolsó pillanatban lemondta a zsúrt, a sóderest nem is ismertem, a kőművesekkel pedig eleve Pisti tartotta a kapcsolatot. Részemről az egyedüli biztos pont a festők beígért felvonulása volt három nappal későbbre ahhoz az összerakásra váró mobilházhoz, aminek helyén ekkor még a roskadozó, nátóhálós kerítés vesztegelt. Nem volt mit tenni, előre menekültünk.
Víz kell, villany kell, csatorna kell, ásni kell! Munkagép azonnali kiszállással - sorra dobta a fizetős hirdetéseket a kereső, csakhogy egyik sem vette fel, nem is csöngött ki, ha mégis találtam a vonalban valakit, az közölte, hogy se bobkettye, se sofőrje hozzá, de ha lenne, jönne. Köszi!
Kész szerencse, hogy egy érdi csapat végül úgy alámondott a haveri árnak, hogy azt hittem, sosem jön majd el, de eljött. Ráadásul profin dolgozott, három óra alatt végzett, miközben rajtunk heteket dobott. És felvonultak a kőművesek istenei is, akik alcatraznyi alapot betonoztak a leendő, garancia végét jelölő tolókapu alá, miután megjött a sóder, amit már magam sem tudom, végül hogy rendeltem, meg honnan. Agyrém.
De hiába a ház, meg a kapu, ha nincs körülötte gondozott placc, hiszen az autók nem férnek az irodába, a hómofisz meg nem megoldás. A valaha murvás parkolóként funkcionáló saroktelek arborétumi hangulatban várt minket, úgyhogy napokig csak gyomirtóztunk, majd húztuk egyesével a parlagfüvet. “Épp murvát rendelek!” - említettem a Kopasznak egy hívás során, aki csípőből rávágta: “Ne murvát, az porol, beszopod, andezit kell, vulkáni andezit!”. Oké, csakhogy a fehér murva köbmétere 11 ezer, a sötétszürke andezité pedig 15. Nettó. Nekünk 60 köbméter kell ( kb. 100 tonna), vagyis ugrik egy guriga a kőre, és hol van még a munkagép, ami szétteríti? Jön. Szerdán reggel 9-re.
De mi legyen a régi kerítéssel? Nem maradhat, cserélni kell, pereg a pénz, pereg. Végül a 3D táblás verzióra esett a választásunk, mert nem mutat rosszul, tartósnak mondják, ráadásul nem is túl drága, ami szempont, ha az ember egy sarkon ver sátrat, és mindjárt kétszer annyi kell belőle. Úgyhogy kerítés jött, 250 ropi pedig ment, ráadásul a YouTube-os videókkal ismét átvertek, és mégsem ugrálnak fel maguktól a kétméteres panelek, ahogy a shortokban láttam. Sebaj, két nap alatt a 40 fokos tűző napon összeraktuk az új kolléganőnkkel, Benivel.
Ja igen, kollégák is kellenek, ha még nem említettem volna. Induló cégként érdemes a rezsit minél alacsonyabban tartani, de ha komolyak a szándékaid, egyedül nem fogod bírni a mindennapokat, vagy csak úgy, ha bezárod a boltot minden alkalommal, amikor elviszel egy autót eredetvizsgára, fényezőhöz, kozmetikába, szervizbe, vagy akár csak egy próbakörre.
Szóval kolléga kell, de az se jó, ha túl sok van, mert az meg viszi a pénzt, pereg-pereg. Nekünk szerencsénk volt, hiszen a nem meghirdetett állásra jelentkező egyetlen jelöltből Benit választottuk, aki évekig a szakmában dolgozott, mielőtt babázni ment, de most visszatér. Ha neked nincs ilyen mákod, a hirdetést már a cégalapításkor add fel!
Na, de mi kell még? Alapításkor a cég email címe bekerül a nyilvános adatbázisokba, ami azzal jár, hogy már másnap dőlnek a spamek, de legalább nem maradsz le semmiről. Kell két telefon előfizetés, egy az irodába, egy az autókhoz, na meg a két készülék. De szükség van internetre is, ami a duplájába kerül, ha cégre kéred anélkül, hogy bármiben is többet tudna.
A víz, meg az áram a főbérlőn keresztül jön, ezzel megint szerencsénk van, ahogy azzal is, hogy az autókereskedést Óbudán elég csak bejelenteni online, engedélyt nem kell kérni rá. Csakhogy az online bejelentés folyamata így is felér egy ánuszon keresztül végzett csukott szemes agyműtéttel, készülj a legrosszabbra, nekem harmadjára sikerült.
De ha már az online-nál tartunk, kell egy weboldal is, amit én házon belül megoldottam, viszont előtte szükség volt egy arculattervezőre is, hogy legyen profi logó, meg rendezett kinézet. Ha ez mind megvan, jöhet a Google cégem fiók, na meg a social accountok, hiszen anélkül ma olyan, mintha nem is léteznél. És ha azt gondolnád, itt a vége, szükséged lesz majd cégérre a kerítésre, a házra, meg mindenhova, az ezzel foglalkozó vállalkozók pedig nem tűnnek túl lelkesnek, hiába fizetnénk érte. Ja, és majd elfelejtettem: kukát kell rendelni az FKF-től, ami annyira belépett a digitális korba, hogy online letölthető a kinyomtatandó rendelési lap, aminek az első mezője az FKF azonosítót kéri, ami ugye nincs, hiszen még nem vagyok ügyfelük. :DD
Hát, most itt tartunk, a használt mobilház újra áll az andezit úton, az elkészült kerítést holnap kivágjuk egy ponton, hogy beférjenek a legnagyobb teherautók, különben tízszer annyi körben kellene megoldani a fuvarokat ötször annyi pénzért. Ha megvagyunk, már csak a bútorokra lesz szükség, meg az irodakellékekre, számítógépekre, klímára, nyomatóra, aztán a kerti tárolóra, amit feltölthetünk majd az autókhoz szükséges töltőkkel, bikázóval, rendszámkeretekkel, szerszámokkal, vagy tárolhatjuk benne a váltás kerekeiket. Pereg a pénz, pereg.
Ja, és ha már mindent megvettünk: vehetünk autókat is, mintegy lazításképp.
